Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-02-10 / 4. szám
IPAROSOK LAPJA 3 A választmány az előterjesztett indítványt elfogadta és elnököt ezen ügyek vezetésével megbízta. Jelenti elnök, hogy a közgyűlés és választmány határozata alapján a szövetség hivatalos lapját „Iparosok Lapja“ czimmel megindította. A lap,v daczára annak, hogy városunkban 5 politikai és társadalmi lap van, s sok nehézségekkel kell küzdenie, ma 172 előfizetővel bir, sajnálattal jelénti - azonban, hogy daczára annak, hogy a lap az iparosok és kereskedők érdekében indult meg, sem egy sem a másik osztály részéről nem részesül abban a támogatásban, mint azt a lap a benne foglalt közlemények alapján mindkét osztály részéről megérdemelné. Több oldalról panasz tétetvén az iránt is, hogy a lap késedelmesen avagy éppen nem jut az előfizetők kezeihez, a lap kiadótulajdonosát felhivta a választmány áltál kijelölt pontozatok melletti szerződés kötésre. Sarkadi N. Zsigmond kiadótulajdonos bemutatván a nyomdai alkalmazottak árszabását,' amely szerint egy segéd alkalmazása reá^ hétenként 26 korona terhet ró, bemutatta továbbá a lap előállítási költségeinek kimutatását s kijelentette, hogy a szövetséggel csak az esetben volna hajlandó szerződésre lépni, ha a szövetség elengedi neki a hirdetési dijjakból fizetendő' 30()/0 jutalék felét, ellenesetben kénytelen lenne a lapról lemondani. Minthogy kedvezőbb ajánlatot elnök más kiadóval sem volt képes elérni, kéri a kérelem feletti döntést. E tárgyban erős ' vita indult meg, melynek végeredményeként Luczay János javaslatára kimondja a választmány, hogy elengedésről szó nem lehet, de igenis méltányossági okokból s arra való tekintettel, hogy a szövetség czélplomba, a báróné által rendezett Uzsonnákon mindig résztvett Balázsné s nem a legutolsó helyen ült. A báróné nem sokat járt vizitelni, de mikor nem volt otthon, biztosan Balázs uraméknál volt. Bisatka bácsi, , a hires debreczeni gubás, mikor együtt borozgatott a városi tanács tagjaival, a polgármesterhez szóló pohárköszöntőjét é szavakkal kezdte meg: „Ha még egyszer születnék, akkor is gubás lennék“. A szabadságharcz előtt volt Budapesten egy szabó-iparos. Tóth Gáspár volt a neve. A legnagyobb urakkal barátságban volt, segített a pesti református egyház építésénél, résztvett a nemzeti kör, a takarékpénztár alapításában, Petőfi verseinek első kiadását ő segítette elő, a Nemzeti színház létesítésében Földváry kezére járt s mikor a pénztár építés, közben kiürült, Tóth Gáspárhoz mentek kölcsönt kérni. A szabadságharcz kitörésekor honvéd-atillákat csinált ingyen. Iparos-ember volt és hazafi. A józamatu magyar élez ezidőben csak iparosról szólott és' ez bizonyíték arra, hogy mily gondtalan társadalmi életet élt abban az időben az iparos. Ma is kitűnő adomák forognak közjai közé éppen az iparosok támogatását vette fel, a kérelmet méltányossági okokból teljesiti, azonban utasítja elnököt, hogy hasson oda, hogy a lap széthordása körül akadály többé elő ne forduljon, „oajnálattal vesz arról tudomást a választmány, hogy az iparos és kereskedő polgárság a lapot, amely a saját érdeke támogatására szolgál, nem pártolja, kellőkép s ennek elérésére a választmány tagjait felkéri, hogy a lapra előfizetőt gyűjtsenek. Jelenti elnök, hogy az alapszabályok elkészültek s jóváhagyás végett befognak terjesztetni, szükségét látja ennélfogva annak, ha a választmány intézkedik az iránt, hogy az alapszabályokban foglalt intézkedések végrehajtására bizottságok küldetnének ki. A választmány a vagyonkezelés és ellenőrzési szabályok kidolgozására Né- methy Sándor elnöklete alatt Dr. Adler Adolf, juhász Lajos, Meszesy Ferencz és Kabelik Gyula. Házirend szabályok kidolgozására Drá- gus István elnökletével Hancsis Illés, Simkó Aladár, Luczay János és Barth Gyula. ' 1 Vitás ügyek rendezése szabályok kidolgozására Fleisz János elnöklete alatt Brauneisz József, Guffárt Márton, Kabelik Gyula-és Nagele Ferencz. Segélyezési ügyek szabályzata kidol- dozására Nagy Jénő elnöklete alatt Dipold Ferencz, Lőrincz György, Görög József, Vadnay György és Tischler Rudolfból álló bizottságot küld ki, felkérvén őket, hogyJ működéseiket mielőbb kezdjék meg. Ugyanezen alkalommal bejelenti szövetségi ügyész, hogy hivatalos működését megkezdette és a szövetség tagjainak minden nap délután 2—5 óráig lakásán adó, illeték és ipari ügyeiben panaszait felveszi - s azokban a szükséges intézkedéseket megteszi. A f. év január hó 15-ép tartott választmányi ülés kebeléből egy 12 tagú bizottságot küldött kiT felkérve ezeket, hogy a helybeli ipartestület elnökével érintkezésbe lépve, a városunkban rendezendő iparkiállitási mozgalmat támogassák. Szövetségünk történetében örökké emlékezetes lesz az a felháborodás, a mely megnyilvánult — elnök, Drágus István és Luczay János választmányi tagoknak e tárgynál tett felszóllalásaik- nál — a helybeli ipartestület vezetősége ellen. Ugyanis Némethi Sándor elnök jelenti azt, hogy jóllehet az ipartestület választmánya elhatározta" a szövetség megkeresésére, hogy a kiküldött bizottsággal vállvetve való működés czéljá- ból saját kebeléből is 12 tagot küld ki az ipari kiállítás eszméjének minél szélesebb körben való terjesztése czél- jából, mégis az ipartestület elnöke semmibe sem véve a határozatot, a legközelebb egy újabb Írásbeli felhívást bocsájtott ki az iparosokhoz a kiállításban való részvétel czéljából, ennélfogva javasolja azt, hogy ne várja meg a szövetség mig az ipartestület egy minden tekintetben megfelelő elnököt kap hanem addig is tegye meg az intézkedést az iránt, hogy Nagykároly város iparosait ne érje az az óriási szégyen, hogy az ipartestület vezetősége rosszakarata minden iparmozgalom iránti közönyössége és ellenséges indulata okából egy 700 tagból álló iparos testület ne legyen képes e városnak hirt és dicsőséget szerző iparkiállitást rendezni. Emlékezteti a választmányt, hogy ő előre megmondotta azt, hogy nincs mit bízni az ipartestületi elnökben. szájon a csizmadiáról és szabóról. így például a Váli szabót mint tetszhalottat tették a koporsóba. Amint kivitték a temetőbe, felrúgta a koporsó fedelét, kiugrott belőle és egyenesen a korcsmába szaladt. Az üres koporsót azután eltemették. Komája a csizmadia egy verset Íratott áz üres koporsót rejtő sir fejfájára, amely igy hangzik: Itt e sírban ezérna-szabó Koporsója nyugszik, Maga pedig a korcsmában Felesége boszujára iszik. Hisz ez oly gyönyörű elmésség, mely boldog együttérző társadalmi különbséget nem ismerő korra vall. És hol vagyunk ma! Ma az iparos sok helyen még szégyenli azt is mondani, hogy iparos, vagy az volt, hanem mindenütt „magánzó“-ként szerepel. A családban is kevés gyermeke van az iparosnak ipari pályán, mind urnák neveli s ha nem tanul az iskolában, akkor azt mondja édes atyja: „inasnak fogsz menni úgy, mint én“ s ezt fenyegetésül mondja s ma már nem büszke arra, hogy iparosnak született. Azt hiszik, csak az a nevelés, ha urnák nevelik őket, pedig a példák azt bizonyítják, ha önálló vámterületünk meg volna, nem volnánk képesek az azzal járó követelményeknek az ipari pályán megfelelni, nem pedig azért, mert büszkék vagyunk, elbizakodottak, sokat akarunk tudni, egyikünk okosabb akar lenni, mint a másik s hiúságból egyik nagyobb tényező akar lenni, mint a másik a társadalomban és ez mind kizárja azt, hogy egymást megértve, egymást támogassuk. Egymás ellen törünk, nem tudunk szervezkedni, csak zülleni! . . . Vegyünk példát a múltról és tanuljuk meg abból azt, — kévés tudással és szorgalmas együttműködéssel, összetartással, érdek mellőzésével talán még helyreüthetjük azt a csorbát, mit köny- nyelmü nemtörődömséggel magunkon ejtettünk. Vissza fog térni ha nem is az a kor^ ami a múlté, hanem egy szebb, egy modernebb kor, amikor szavunk súly- lyal fog bírni azon a mérlegen, mely mérleg ma hol jobbra, hol meg balra fordul. Kabelik Gyula.
