Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-04-07 / 12. szám
IPAROSOK LAPJA 3 a család minden egyes tagja fogadja. Az apróság ruhájába kapaszkodik, csókolja a munkától kérges kezét, a legkisebb, a család dédelgetett kedvencze ölébe kivárt kozik s a még alig pár perczczel azelőtt gondoktól barázdált arczon megjelenik az első édes mosoly, a jóleső családi boldogság kifejezése. A mester helyet foglal az asztalnál, az apróságok körülfogják s egyike siet hirt adni a konyhában foglalkozó mester feleségének, hogy hazajött édes atyjuk. Tisztaságtól ragyogó, mosolygó képű asszonyság üdvözli a férjet, csókra nyújtja homlokát s siet megnyugtatni, hogy nemsokára az ásztalon lesz a vacsora. A legnagyobb gyermek megtéríti az asztalt, a családfő az apróságokkal együtt elmondja az asztali imát s megkezdődik a vacsora, melynek- végeztével az apróságokat lefektetik s előveszik a lapot S a férj felolvas feleségének s a lap elolvasása után nyugalomra térnek. Az iparos-családi életében soha, vagy legalább is igen ritkán fordul elő a torzsalkodás. Oly szép életet, mint az iparos és £g$ládja él, igen keveset lehet látni a társadalomban 1 Lehetne-e ezek mellett kívánni azt, hogy az iparos színházba, felolvasásokra, társaságokba járjon ? Ugy-e nem, pedig elhiheti mindenki azt, hogy az iparos a társaságban is meg tudja állani helyét, el tudná foglalni azt a helyet, amely ötét megilleti. A társadalmi élet fejlesztésére és az összetartás szilárdításának megalkotására szolgáló egyesületek tisztikarának megválasztásánál tapasztaltam azt, hogy az iparososztályt mindenütt czélzatosan, avagy szándékosan mellőzik. Ezt a mellőzést megmagyarázni nem tudom, mert ha a vezetőségnek szüksége van az iparos-osztályra, akkor az jogosan megkövetelheti azt is, hogy neki, illetve tagjainak az öt megillető hely biztosíttassák, mert csak úgy lehet azt elérni, hogy az az osztály, mely ma százezrek megélhetését munkaadással biztosítja, az öt megillető helyet a társadalomban elfoglalhassa és megmutassa azt, hogy nemcsak az ipar terén, de a társadalmi téren is be tudja bizonyítani azt, hogy a magyar iparos előtt a szalonok ajtaját elzárni bűn. Simkó Aladár. Felkérjük előfizetőinket, hogy esetleges lakásváltozásaikat kiadóhivatalunkba bejelenteni szíveskedjenek, nehogy a lap kézbesítése akadályokba ütközzön. vétől sem a pénz, sem a kitüntetési vágy. Hogy alkalmuk legyen tekintélyes — nem . az iparos-osztályhoz tartozó -— olvasóinknak is megismerni az iparos belső életét, leirom azt, amiként én láttam és tudom. Az iparosnak első sorban mint mesternek, igen sok teendői vannak. A műhelynek munkával való folytonos ellátása, a tervek elkészítése.,. az árlejtés alá bocsájtott munkák vállalati feltételeinek áttanulmányozása, ajánlat beadása, a munkának a segédek között való kiosztása s azok részére útbaigazítások megadása, a munkához szükséges anyagok beszerzése s egyáltalán a vezetés képezik az iparosnak, mint mesternek, feladatát. Nappal az iparos folytonosan el van foglalva üzletével s ha eljö az est, amidőn esti imára csendül a harang, akkor a mester leteszi a szerszámját, saját vallásfelekezete szerint elmondja esteli imáját, bezárja műhelyét s megkezdődik második „családi“ élete. Szeretnék festői tehetséggel bírni, hogy meg tudnám ecsettel örökíteni azokat a perczeket, amikör a munkától fáradt iparos családi otthonába tér. Látnák azt az örömöt, amivel Bertalan: Én csak egyet látok! Dezső: No igen ... egy van az egyiken, egy a másikon ... az csak kettő. Bertalan (évődve): Az mégis csak egy... Dezső: Jól van, hát legyen egy . . . De tudja-e, hogy mit jelent az ? Bertalan: Ugyan ne ostobáskodjál már doktor létedre. Dezső: Mit ? hogy ne ostobáskodjam ? Szeretném tudni, hogy mit akar ezzel mondani ? ... Még egyszer is kérdem.. van-e halvány sejtelme arról, hogy mi az a csillag ? Bertalan: Magas katonai méltóságodnak külső jele! Meg vagy velem elégedve ? Dezső (felfuvalkodottan): Tizedes lettem, érti ? Bertalan: Tizedes... de csak aféle czimzetes ... Dezső (vállvonogatva): Mi önkéntesek csak czimzetes rangot viselhetünk .. . ez éppen a mi előjogunk. Bertalan: És most bizonyosan azért jöttél, hogy beszedd rajtam is a gratu- láeziós tizedet! Dezső (mosolyogva): Majd erről csevegünk ... Most még nem tartunk ott... Nézzen jól meg! (föl s alá jár meredt nyakkal a szobában). Hogy fest? Bertalan: Szinté besugározza a szobát. Dezső: És észre kell venni... mindjárt, ugy-e? Bertalan: Természetesen — hisz én is mindjárt észre vettem ... Dezső (nekifohászkodva): Kedves bácsi, nem kis dolog ez ... Bertalan: Már hogy volna ? ! Hadi dicsőség. Katonai érdem. Dezső (leczkéztetve): Jegyezze meg magának, hogy nyolczvan önkéntes társ közül össze-vissza heten kaptunk ilyet. Csak heten! Bertalan (jóízűen): Igazán. — Csak heten .. . Dezső: Tegnapelőtt történt. Valamennyien együtt voltunk az iskolában. Belépett a főhadnagy ur ... egyszerre ünnepélyes csend támad !.. Ilyen csend lehetett a nagy természetben, mikor az Ur igy szólott: legyen! És lön! A döntő pillanat megérkezett... A három hóig tartó kora reggeltől késő estig való irtó hajsza, amely káromkodással elegyes fenyegetések és büntetések közt mullott le rólunk, amely alatt tizenhármán megbetegedtek, egy pedig öngyilkossá lett, végre meghozta gyümölcsét. Jött a főhadnagy urunk, — mint az isteni gondviselés, — hogy megjutalmazzon szenvedéseinkért!. . . Olyan érzésünk támadt, mint Mózesnek, mikor a csipkebokor kigyult előtte. A főhadnagy ur volt az égő csipkebokor... És mi áhítattal csüngtünk szaván, mert tudtuk, hogy bennünket az Ígéret földjére fog vezérelni. Bertalan (kenetesen): És micsoda igéket hallatott ? Dezső: Elmondta, hogy a gyakorlati kiképzés véget ért s az elméleti kezdetét vette. De nincs megelégedve az eredménynyel... A legtöbb egyéves nem ember, hanem ostoba állat... A nyolczvan közt legalább hatvan lebun- kózni való... Az a hatvan ember is ... Marad húsz, akik közül ismét tizenhármat kell közönséges csimpáznak, ügyetlen kengurunak, lomha lajhárnak tekinteni... Da azért valamivel mégis külömb, mint á hatvan alak ... ellenben hét közül van kettő, akik közül az egyik elméletileg konyit a katonadolgokhoz, a másik gyakorlatilag sejt valamit... tudni egyik se tud semmit. Bertalan: Igazi kinyilatkozás volt... Dezső: Várjon még. A többi aféle papagály ... mindent utánzó szajkó . . Az első tizedesi rangot tehát az elméleti konyitásért Boér Andor kollegám, a másikat a gyakorlati sejtésért én
