Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-03-03 / 7. szám
IPAROSOK LAPJA 5 ják családjukat, amely komoly megpróbáltatással jár. 7- szer. Nem lehet czélja a szövetkezet tagjainak, hogy amikor városunkban tekintélyes számban levő intelligens kereskedő-osztály áll rendelkezésükre és soha semmi okot a mellőzésre nem adott, hogy akkor a központból vezény- lendő mindenható és tudó apostolok gyámsága alá kerüljenek, mert a szent bibliai hagyomány szerint az édes földi mannát már megtalálni nem lehet. 8- szor. Nem kényelmes a szövetkezés, mert városunk kiterjedése, valamint a cselédmizériák a bevásárlást megnehezítik, azért mindenki jobban jár, ha közvetlen közelben támogatja polgártársát s feloldva lekötelezettségét, annál eszközli bevásárlásait, akit erre a legérdemesebbnek tart. 9- szer. Nem lehet czélja a szövetkezésnek, hogy a szoczializmust teljes elszigeteltségével az egész osztály polgárai hátrányára táplálja, elősegitse. 10- szer. Nem lehet czélja a szövetkező intelligens tisztviselői karnak, hogy városunk fejlett kereskedelmét mellőzésével sújtsa és gyengítse, mert az elfogadhatatlan indok nem elég ok a mellőzésre, mely ha bekövetkeznék, számtalan család teljes romlását vonná maga után és pedig annyival is inkább, mert elvitázhatatlan igazság, hogy a kereskedő vállain fekszik minden tehernek a viselése s igy joggal reméli a kereskedői osztály, hogy a művelt s törvénytudó, magasabb műveltségű színvonalon álló uriosztály védő szárnyai melegségét jövőben is élvezni fogja. Az általános jólét csak oly országban képzelhető, ahol annak polgárai nem az elzárkózottsággal és nem a rideg mellőzéssel bénítják meg az előre- törekvő munkás osztályának működését, mely mint egy gép, oly pontosan felel meg hivatásának s amelynek kezében van az élet erő források szálai beillesztve, hanem ha e mozgató gépezet elösmeréssel és szeretettel tápláltatik, éltető fénysugarai az egész országra kifognak hatni. Ahol ez hiányzik, ott beteg az egész élet, beteg a társadalom, ahol pedig a betegség általános, abban az országban jólét sosem lesz. Ettől függ az ország jóléte, boldogsága és jövője! Magyar czipökereskedök szervezkedése. Tudva levő dolog, hogy a magyar czipőkereskedelern eddig csaknem teljesen az osztrák czipőgyárosok kénye kedvének volt kiszolgáltatva. A kényszer- helyzeteiket a kapzsi osztrák gyárosok ugyancsak alaposan kihasználták. Legutóbb azután az eladási feltételeket oly súlyosakká alakították, hogy a magyar csipőkereskedelem létében veszélyeztetve látta magát. Ez az újabb osztrák támadás végre tömörülésre indította a magyar czipökereskedőket. Mint „Magyar Kereskedők Lapja“ jelenti úgy a budapesti valamint a vidéki czipökereskedök szervezkedése czéljából egyesületet alakítottak. A budapesti érdekeltek egyesülete melynek czime „Magyar czipészek és czipökereskedök országos egyelete“ február 10-én tartotta meg alakuló gyűlését. Sürgős teendője az egyesületnek a munkásügyek rendezése. Nem a munkások ellen akar az egyesület fellépni, mert a munkások tisztességes megélhetésének biztosítását és tisztességes bánás módot maguk is szükségesnek tartják, hanem egyes vadhajtások, igy a sok teljesen indokolatlan sztrájk ellen akarnak eljárni. Második sürgős feladata lesz az egyesületnek, hogy állást foglaljon a becsi és osztrák czipőgyárosok újabban megállapított súlyos eladási feltételei és áremelés ellen. Az osztrák czipőgyárosok ugyanis legutóbb elhatározták, hogy a respirót leszállítják 5 hónapra és a kassza-skontót 3°/0-ra. Azonkívül pedig az árakat a gyárból elszállítva értelmezik és a csomaglást felszámítják. A czipökereskedök ezeket a határozatokat magukra sérelmeseknek találják. A kassza-skontót keveslik, a respirót pedig —- főképen a vidéki czipőkereskedőkre való tekintetettei — rövidnek találják. Tulmagasaknak találják az árat is, melyeket az osztrák czipőgyárosok csak legutóbb emeltek fel. Az egyesület elnökévé Láng Ignácz czipőkereskedő választatott meg. A vidéki czipökereskedök közgyűlésüket február 17-én tartották meg Budapesten, amelyen résztvettek az ujonan alakult budapesti difpészek és czipökereskedök egyesületének kiküldöttei is, akik a vidéki czipökereskedőket csatlakozásra szóllitották fel. Ez ajánlat fölött hosszú vita indult meg, és mivel a vidéki czipökereskedök végül azt találták, hogy az ő érdekeik és a budapesti czipő- kereskedőké, akik maguk dolgoztatnak is és legtöbb bajuk a munkáskérdés, nem mindenben azonosok, az önálló szervezkedést határozták el. A közgyűlés ezután kimondotta a Vidéki czipökereskedök egyesületének megalakulását és elnökké Holländer József zombori czipő- kereskedőt választották meg. Eddig 10 vidéki város czipőkereskedői jelentették be az egyesülethez való csatlakozásukat. A kerékgyártó- és kovács-iparosok nagykárolyi szövetségének megalakulása. A budapesti kerékgyártó- és kovácsiparosok 1906. évi junius hó 3 és 4-én tartott nagygyűlésen elhatározták, hogy a magyar szakiparosok érdekeinek megvédése czéljából szövetségre lépnek s a szövetséget a vidéki kisiparosokra is kiterjesztik. A szövetség czélja abban nyilvánul, hogy az országban a helyi viszonyoknak megfelelőleg — úgy a munkaadó közönség, mint az iparosok érdekének megvédése okából — egységes- árszabályt állítsanak fel, mely kizárja a lehetőségét annak, hogy egyes kontárok által a közönség ki zsákmány oltassék s a munka rovására viszaélések történjenek. A helybeli szövetség megalakulván, kerékgyártó- és kovács-iparos társaink február 24-ére gyűlést hívtak össze amelyre hozzájárulás — illetve helyi szövetséghez való csatlakozás — iránt meghívták a vidék összes szakiparosáit s egyben felkérték Bodolló Endre az Országos Szövetség vézérelnökét, hogy a vidéknek a szövetségbe való bevonási munkálatainál segédkezzék, s a szövetség czéljairól az érdekelteket világosítsa fel. A gyűlés az ipartestület helyiségében nagy érdeklődés mellett folyt le, melyen részt vettek a helyi szakiparosok nagy része, továbbá képviselve volt, Szaniszló, Mezőpetri, Domahida, Iriny, Kismajtény, Vezend, Érkörtvélyes, Mérk, Kaplony és Nagy máj tény község kerékgyártó- és kovács-iparosai. A gyűlésen Szabados Pál kovács-mester elnökölt, ki a megjelenteket meleg szavakkal üdvözölvén, pár szóban ecsetelte a Nagykárolyi szövetség megalakításának okait amely nem a közönség kizsákmányolására irányul, hanem a munkabérek és anyagárának emelkedése folytán a tisztességes megélhetés iránti törekvés folyamánya s felkéri a jelenlevő fővárosi kiküldöttet, hogy az országos szövetség czélja iránt a megjelenteket felvilágosítani szíveskedjék. Bodolló Endre ecsetelvén azokat a tarthatatlan állapotokat, amelyeket az 1884. évi t.-cz. a ezéhrendszer eltörlése folytán az országban teremtett, ecsetelvén továbbá azt, hogy a munkabér, az anyag megdrágulása és nap nap utáni emelkedése már a végpusztulásba kergeti a kisiparost s az élelmi czik- kek árának emelkedése folytán az évek óta érvényben levő árszabás szerint ma a kisiparos alig képes az életfentartás- hoz szükséges kellékek megszerzésére, elkerülhetetlen szükségesnek mutatkozott egy oly árszabály kidolgozása, amely ezen a tarthatatlan állapotokon segítve a kisiparosnak legalább megélhetését biztosítsa. Nem czélja úgy mond a szövetségnek a munkaadó közönség kizsákmányolása, de czélja egyfelől a. tiszteséges megélhetés biztosítása, a tagok védelme, másfelől az ipartörvény hézagossága folytán tapasztalható azon visszaélés meggátlása, hogy iparigazolvány nélkül is ipart folytasson a nem képzett egyén is. A szövetség czélja továbbá, hogy ezen szakipar terén tapasztalható viszás állapotot megszüutesse, hogy csakis az év végével legyen a munkadij a megrendelők részéről kifizetve, hanem a hitelezést legfeljebb 3 havi időben szabja meg. Figyelmébe ajánlja iparos társainak a sajtó pártolását-, mert ez van hivatva arra, hogy felvilágosítsa a közönséget arról, hogy az iparosság csakis a felmerült munkabér harczokból kilfolyó kényszerűségnek engedve volt kénytelen az eddigi munkabéreket felemelni. A zajos helyesléssel fogadott -beszéd után több vidéki iparos lépett be a
