Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-03-03 / 7. szám
IPAROSOK LAPJA 3 Marian Ferencz. Mire nem is vágytál ■ r „ Es nem is remétted: Testületi alelnöknek Választottak téged! Régi, volt elődöd Elhagyta ez állást: Alkalmatosahb férfiút Nem találtak rá — mást / Szókimondó voltál Mindig,, mikor kellett! Függetlenül, becsülettel Megálltad a helyed! Azért állott melléd - Az a lelkes csapat! Mert manapság ritka olyan Férfiú, mint te vagy !! S eljön még az idő, Nem messze van, látom, Ellenségid is azt mondják : Ember vagy a gáton! Szeretni is fognak Tégedet — örökre . . . Légy. az'ipartestületnek Buzgó alelnöke! S.... y B... s. A fogyasztási szövetkezet. Irta: Kerekes Ödön, füszerkerjeskedő. Régi közmondás, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze.'Ezt a közmondást azért alkalmazom, hogy a t. fogyasztó közönséget arról győzzem meg, hogy nem mind arány, ami fénylik. A régi szentek a jobbkezüket a szivükre tették, a szemükkel pedig az ég felé tekintve, ä Mindenható Isten kegyelméért fohászkodtak. Az ujabbkori szentek nem a szivek érzelmeit figyelték meg s nem az égben létező örökkévalóságot imádják, hanem az üres zsebet vizsgálják, hogy lehetne abba az összes szenteket befoglalni. Korunkban, amidőn a létért való küzdelemben minden ember részt kíván, születtek olyánok is, akik nem a keserves küzdelem és egész életükön át való szorgalmas munkájukkal véltéJk a mindennapi megélhetésüket biztosítani, hanem oly módját választották munkakörüknek, amely kényelmes és hasznos is. így született meg a szövetkezeti eszme, is és most ez a szent kéz mind a két karját kitárja és amidőn jót vél cselekedni — a hiszékenyt forró keblére zárja,, egyidejűleg meg is fojtja. A szövetkezés lehet áldásthozó és lehet káros is, azért a különböző szövetkezések különféleícépen bűálandók meg. Néhai Gróf Károlyi Sándor a közgazdaság terén kifejtett alkotásai tagadhatatlanul nagy vívmánynak tekintendő, amely nagy mű a gazdaközönség körében már is meghozta a remélt gyümölcsöt, mert a jól átdolgozott prográmm alapján a mi nagy és kis földbirtokosaink érdekeit lett hivatva megvédeni. Ezen eszme a nemes grófot bevitte a gazdaközönség közzé s amidőn a gróf azt látván, hogy a magával tehetetlen gazda nem áll hivatásának magaslatán, mint úttörő, a gazdákat oly szövetkezésre hívta fel, amely az ő kiváló érdeküket szolgálni hivatva is van. Ez tehát eddig teljesen rendben volna és azt a nagy alkotást az emberiségnek minden rétege a legőszintébb rokon- szenvvel kiséri és támogatja is. A nemes gróf áldásos munkálkodását azonban egyes erők túlélelmességüknél - fogva a földbirtokos-osztály ez össztömörülésé- böl felbuzdulva, mint egy földi megváltó Istenként léptek ki a hareztérre s a nagyközönségnek paradicsomi életet és mennyei boldogságot hirdetve Ígértek csak azért, hogy dús jövedelemmel járó állásokhoz jussanak. Hogy ez eddig már többeknek sikerült, afelett nemi vitatkozom, mert mindenkinek kedvesebb egy telt húsosfazék, mint egy sült pá- rázs burgonya. Egy fogyasztási szövetkezet javára lehet egy teljesen félreeső hegyi vidéknek, amely lakóinak sem az ipara, sem a kereskedelme nem bírja a szükséglét lebonyolítását. Ha ilyen helyen az intelligens 'osztály — mert az igényeinek kielégítésére megfelelő piaez tőle távol van — szövetkezik, azt csak természetesnek lehet találni, mert végre akinek módjába» van életmódján tágítani,' megkívánhatja, hogy^ pénzéért ne legyen kénytelen sokszor egy egész napig utazgatni, Továbbá helyén van a fogyasztási szövetkezet egy oly vidéken is, ahol csupa lelketlen uzsorások raja veszi körül a tapasztalatlan halandókat. Végre helyén van a fogyasztási szövetkezet egy oly telepen is, ahol vagy a bányászat, vagy más hasonnemü gyári munkások és azok elöljáróságai szükségletük fedezéséről van szó, ez a kívánság is jogos, mert a fáradt munkás gyors kielégítésben részesül s fejét pihenésre hajtja le, azonban a tapasztalat azt is beigazolta, hogy a gyári munkások szövetkezeténél is pap-nap mellett fordulnak elő visszaélések, ami azt eredményezte, hogy a fáradságos munkájukkal összekuporgatott pénzecskéjük mind odavesz s felkopott az álluk... Azért, ahol sok a gazda, sok is ott a baj... Aki állításomban kételkedik, forduljon a Magyar Kereskedők Lapja szerkesztőségéhez (Budapest), ott megmagyarázzák, mi az a fogyasztási szövetkezet. Most pedig áttérek a mi városunkat érdeklő részére, mely túlajdonképen ezen sorok megírására engem nem csupán az országban terjeszkedő s nagy garral megindult fogyasztási szövetkezetek élén álló életmentő apostolok áldásos imL ködését óhajtottam bírálat tárgyává tenni (mert hiszen az ilyen szükségnélküli vállalatok, ahol erre általában semmi szükség, mert ha tovább erőltetnék, országunk egy kiszámíthatatlan nagy kalamitások elé fog kerülni), hanem magam is, mint az emberiségnek egy készséges munkása, reá akarok mutatni egy oly ösvényre, amely a zsákutezába vezet és amelyből a szabadulás egy késői kiábrándulás. Ha tehát a tisztelt olvasó soraimban felhozott érveimmel egyet fog érteni, lehetetlennek tartom, hogy az, amúgy is nagy terhekkel küzdő városunk ne érdekelné. Nagykároly város intelligens uriosz- tályának aláírásával egy igen tekintélyes része körlevél alakjában egy felhívást bocsájtott ki, amely az összes tisztviselői kart tömörülésre hívja fel oly czélból, hogy a saját’ létükön vélt javulását egy fogyasztási szövetkezet létesítésével juttassa érvényre. Ezen körlevélben öt főpontot találok ügyes körvonalozással. 1-ször: az élet drágasága, 2-szor: a család fejlődése, 3-szor: a kis fizetés, 4-szer: a magas házbér, 5-ször: az élelmiszerek drágulása. Ezzel az öt főbb ponttal óhajtok előbb foglalkozni s lehetőleg -— amennyiben ezen sarkallik az egész mozgalom — bőven. 1- ször. Hogy az élet drága, azt mindenki tudja. Azonban, ha úgy tetszik, lehet olcsón is, drágán is élni. Ez nemcsak városunkban, de mindenütt úgy van. A budapesti tisztviselők is joggal panaszkodnak a drágaság miatt, mire a múlt hó 20-án az országgyűlés színe előtt Wekerle Sándor miniszterelnök a hozzá e tárgyban intézett interpellátióra a választ megadta s egyidejűleg kilátásba is helyezte, hogy annak idején ezt orvosolni is fogja. Bár jutna eszébe valakinek, hogy a kereskedő, valamint az iparos is élőlény és az is kenyérrel él, és aki a hajnali óráktól kezdve esti 9—10 óráig, tehát minden megszakítás nélkül (leszámítva x/4 órai étkezési időt), 16—17 óra hosszat folyton talpon van, dolgozik és az élete valóságos rabság. 2- szor. Ami a családtagok fejlődését illeti, hát ez bizony édes mindnyájunkkal igy van; a sors közös, de aki teheti, nevelteti a gyermekét s a szellemi munkájának a tőkéjéből él, aki nem teheti, lesz belőle egy tisztességes iparos és a keze munkája biztos kenyeret ád neki. De mitevő legyen a szegény ördög — a kereskedő, akit az Ur Isten azért teremtett, hogy serdülő ifjú korától fogva az egész emberiséget teljes aggkoráig szolgálja ?! Hol marad az elismerés, vagy mikép nyujtattatik mód, hogy a családját ő is felnevelhesse s öreg napjaiban legalább annyi öröme teljék a fáradságos, hosszú munkájában, hogy a mindennapi kenyere meglegyen, ha tőle egy tekintélyes osztály elfordul, akit egész életén át előzékenységével párosult odaadó figyelemmel szolgált! ? 3- szor. Ami a kis fizetést illeti, hát bizony sok igazság rejlik ebben a kifejezésben. De- ha a bizonytalan jövedelemmel összehasonlítjuk, — mégsem annyira elszomorító. Ha kicsi is, de ez biztos, de az iparos és kereskedő soha
