Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-12-22 / 48. szám
4 IPAKOSOK LAPJA Lelkes éljenzés követte a főispán beszédét, ki még több kérdést tett a kiállítás ügyében, azután a bizottság tagjaival kezet fogva, magánlakásába távozott. A küldöttség a délutáni vonattal utazott vissza Érmihályfalvára. lasztott tisztikar az ügykezeléssel teljesen tisztában legyen, az ipartestület 2 kiküldöttje járt f. hó 17-én ipartestületünknél az ügykezelés tanulmányozása végett. A kiküldöttek egész nap az ipartestületben időztek s estére Kun Istvánnak voltak vendégei, s folyó hó 18-án utaztak vissza. tartjuk — tisztán uj állások feláilitása czéljából — pénzintézetet alakítani. Az alakításnál két olyan dolog merült fel, amely méltán megdöbbenthet bennünket. Az első az, hogy az alapítók nevei között olyanokkal találkozunk, kik az ipari hitelszövetkezet és pénzintézetek igazgatósági tagjai; a másik — amely gyanús is előttünk — az, hogy egy helybeli sajtó, amely a Hitelbank megalakításánál a legkíméletlenebb támadást intézte annak alapitói ellen, ma szükségesnek tartja az uj bank felállítását. Reméljük azt, hogy az iparososztály tagjai megmaradnak az ő maguk által alakított hitelszövetkezetük mellett, a mely igazán dicséretreméltóan teljesiti hivatását. — Első ajándék az érmihályfalvai iparkiállitás részére. Kerekes Sándor érmihályfalvai szálloda-tulajdonos a szállodának a kiállítás részére való teljes díjtalan átengedése mellett 20 koronát ajándékozott az ipartestületnek érmek -beszerzése czéljára. A nemes szivü adakozónak ezúton mond hálás köszönetét a rendezöbizóttság. , \ — Legnemesebb karácsonyi ajándék családunk javára szóló élet- biztosítás, minőt a legkülönfélébb módozatok szerint ajánl Weinberger Ferencz, a Triesti ált. biztositó társaság (Generali) helybeli képviselője. ' , 3—B — Urileányból kasszírnő. A régi tévés felfogás egyik példáját akarjuk bemutatni olvasóink előtt, mely végeredményében egy családtag erkölcsi romlását okozza. Margittán egy előkelő gazdaHÍREK. — Olvasóinkhoz i A beálló karácsonyi ünnepek alkalmából lapunk előfizetői, olvasói és barátainak boldog ünnepeket kívánunk! — Halálozás. Erdős Jenő szentjános- pusztai uradalmi ispán f. hó 21-én reggel 6 órakor hirtelen elhunyt. A megboldogult igen kedves egyén volt '«árosunk társadalmában. . “^THrmegyei tisztujitás. A vármegyei tiSZtUjitáft -t.- Wk---tO 4»—fcatajJbj —La_ ér déklődíés-mellett. A régi tisztviselők Dr. Kömoróczy Iván, Sepsy Sándor, Bornemissza Géza és Kozma Gerő árvaszéki ülnökök kivételével mind újból megváíasztattak. Részünkről végtelen sajnáljuk Dr. Komoróczy Iván kimaradását, mert városunkban általános elismerésben részesült az a kiváló szaktudás és szorgalom, amely nálla tapasztalható volt. — Eljegyzés. Puskás László érmihályfalvai szabó-iparos f. hó 15-én tartotta. eljegyzését Derer Mariskával ÉrmfllialyIpartestületi kiküldöttek. A zilahi ipartestület jövö hó 1-én kezdi meg működését. Hogy az újonnan megVá— Adománykiosztás. A Kossuth Lajosasztaltársaság ma délután 5 órakor osztja ki a szegények között idei adományát. 21 elaggott iparos részesül pénz és 20 árva gyermek ruha segélyben. Az adományok az illetőknek személyesen adatnak át. Kiosztás után társasvacsora lesz. Nem mulaszthatjuk el ez alkalommal az asztaltársaság elnökének elismerésünket kifejezni azért, hogy sem időt, sem fáradságot sőt anyagi áldozatot sem kiméivé teljesen önzetlenül szolgálja a társaság ügyeit s erős akarattal sikerült elérnie azt, hogy az asztaltársaság nemes hivatását ily tekintélyes ös^% erejéig teljesíthesse. Igaz ugyani hogy az üzleti kon- kurrentia még a vnemes czélnál is a rágalom éles fizet£lt nyilát felhasználni szeretné, de aki Ismeri Kun Istvánt, az fel sem tételezheti rólla, hogy őt a jótékonyságon kiviül az asztaltársaság ügyének felkaroiap^ra is vezetné. — Filléregyltít városunkban. Nagykárolyán a^^ik pénzintézet van alakúdban. Ugyaí»£ egy érdekszövetség ’heti 50 fillér befizetéssel pénzintézetet akar alakítani. Műrészünkről egyáltalán nem helyeseljük af uj pénzintézet megalakítását, mert aVkor, amidőn városunkban 5 pénzintézet, árvapénztár és ipari hitelszövetkezet van, feleslegesnek az igazságnak megfelelően a következők fognak megjelenni: „Ki jól járó órát, aki szép ékszert, tartós pipát, grammo- font és hozzávaló dolgokat akar venni, keresse fel Beckman Herman üzletét“. Egy sajátsága van: mindig dörzsöli a kezét, hogy mért, azt ő tudja. Mert fázni — hacsak hitelezőitől nem — \ aligha fázik. A drága ékszerektől csillogó kirakat után egy játékszerrel dúsan felszerelt kirakat előtt állottam meg, Friedmann Mihály boltja előtt. Kapható itten mindenféle gyermekjáték, karácsonyfadísz, női, uridivattárgy, kalap, keztyü, jäger ing, trikó, végül fegyházban kötött harisnya. Ez utóbbi készítési módját is meg tudja a tulajdonos magyarázni. Hogy hol tanulta, az az ő dolga. Elhagyva Friedmann boltját, egy tulipánnal befestett bolt tűnik szemünkbe. Tulajdonosa: Mózes Soma — a Tulipánhoz ! Tömve van a bolt czikkekkel, pezsgőn kívül még kóser szalámi is kapható. Tulipán az egész üzlet, kirakat, minden, — még a tulajdonos is az orrán viseli a veres tulipánt, ezt pedig a bor, nem pedig Schwarcz Lajos festette reá. Azután egy utczai kirakat jön. Sternberg Bérezi a tulajdonos hosszuszáru pipával ül boltjában. Minden egyes tárgy 4, 7 és 14 krajezár. Igaz, hogy a tulajdonos is úgy néz ki benne, hogy bátran meg lehetne venni Paprika Jancsi helyett (Bérezi sajtópert indít ellenem), de azért található itt mindenféle játékszer, amit csak a Jézuska hozhat. Elérjük még azt az időt, hogy jó házasság után Bérezi palotát építtet a — barom- piaczon. Mielőtt azonban Bérezi a palotát felépítené, visszatértem megnézni Szabó Kálmán kirakatát is. Tántorithatlan függetlenségi emberhez illően üzlete tele van hazai posztóból készült köpenyek, téli kabátok, bundákkal, női és gyermekfelöltőkkel. Éppen akkor hoztak haza egy kölcsön bundát és lábzsákot. Igazi hazafi, jóbarát Kálmán s hozzá jó vadász, s ha őzet nem talál, meglövi mérgében a párnát is. Ismét megnéztem sorra a kirakatokat, már szédült a fejem s jól esett egy valódi séta. Kiértem végre a vasúthoz, megittam egy pohár sört s vártam az érkező vonatra. Egy vadász barátom szállott le a vasútnál, persze üres tarisznyával. Nem akartam, hogy megszégyelje magát, tehát nem szólítottam őt meg. Ő előre ment, én pedig utána. Elérkezett a Pék Ilona boltjához és bement a boltba, én meg ballagtam szép csendesen hazafelé. Alig értem a Kispipa elé, már jött az én barátom, vadásztáskáján két nyúllak A szokásos üdvözlések után megkér-, deztem barátomat, hogy hol járt ? — Vadászni voltam Börvelyben s elég szerencsével vadásztam, láthatod, egy duplából lőttem. Megkoczkáztattam azon megjegyzést, hogy nem volt-e spárgával megkötve? Mire ő egész - sértődötten tiltakozott ellene, nem ve vén észre, hogy a nyúl lábán rajta a spárga, amivel fel volt kötve. Képzelem, milyen vadászkalandokat fog Berti barátom élményeiről beszélni . . . Mint mindennek, az én sétámnak is végének kell lenni, pedig tudnék még sokat írni. — Kún István jó boráról, Valuka Antal fogtechnikai művészetéről, Némethy Sándor remek süteményeiről, Kinál János borotvaművészetéről, Kondor Béla csemegéiről híresek, de ezeket elhagyom a jövő évre. Addig is nyájas olvasóim, midőn bocsánatot kérek Önöktől, hogy szives türelmüket eddig is igénybe vettem, — kívánom Önöknek azt, hogy legyen alkalmuk részesülni a beálló karácsonyi ünnepek alkalmából mindazokban, amiket itt leírtam, de necsak a kirakat ablakain keresztül, mint nekem, de a valóságban is. Szemlélő.
