Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-12-15 / 47. szám
IPAROSOK LAPJA 8 szalámi és egyéb húsáruk gyártása, disznó-, kókuszzsir, margarin készités, szesz és élesztő, cognac, rum, likőr, pálinka és eczetgyártás, sör, maláta és pezsgőgyártás. A rhazai ipari beszerzési források“ czimtárában természetesen bőven és alaposan vannak részletezve az egyes iparvállalatok és gyárak s főleg, hogy mennyi munkást foglalkoztatnak. Ezeknek a munkásoknak és az ö családjaik érdekében utalok is- mételteu arra, hogy egy hónap múlva itt lesz karácsony ünnepe, a szeretetnek azon megnyilvánulása, melyet az egész világon a családok ünnepének ismertek el. Minél több megrendelés fog történni az országban, annál több munkáscsaládnak fog deczember hó 24-én az örömből, a szeretet- böl és a karácsonyfa fényéből jutni. Tegyük fel, hogy ez idén karácsony ünnepére mindenki itthon rendelné és szerezné be ajándékait és sikerülne aztán egy statisztikai kimutatást késziteni arról a pénzösszegről, mely csak rövid pár hét alatt forgalomba jött az országban, magunk is bámulatba esnénk az összeg óriási volta felett, mert hiszen milliók és milliókra rúgna a£ az összeg, mely honfitársaink, azaz magyar munkástestvéreink kezébe jutna, s mely összeget máskülönben az idegen országok és az idegen tömegek nyelnek el, saját hazánk rovására, saját népünk megröviditése árán. Pedig mennyien vagyunk, akiket a sors csak azért emelt föl, hogy azoknak és másoknak is segítsünk felemelkedni és kevesebb önzéssel mennyi ember boldogulását érhetnök el. Tömérdek gondolat rajzik lelkemben, valahányszor eszembe jut az a rengeteg adó, melyet kényelemből, indolentiából, hogy ne mondjam hazafiatlanságból engedünk át külföldnek. Nem is képzelhetem, hogy a magyar társadalom továbbra is guzsbakötött elmével és erőtlenséggel fog hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar népet átlag véve megfoszszák munkájától]! Elég roncsolt alak vonult el már szemeid előtt, óh magyar társadalom !!! Ne zsongjon továbbra Is hasztalanul füledbe a szülök és gyermekek, elhagyott hitvestársak kétségbeesésének esdeklő moraja. Emeld föl végre tiltakozó szavadat, midőn a bukás örvényében látsz tehetséges, erőteljes lelkeket elmerülni. Hiszen kötelességeid vannak minden egyénnel szemben, őrködő, éber kötelességeid!k Támogasd hát őszinte törekvéssel a magyar ipar fejlődését czélzó mozgalmakat, azaz a magyar munkás megélhetésének lehetőségét. Mutass több szivet, több melegséget, több önfeláldozást hazánk haladásával, a magyar nép fenntartásával szemben. Öntsél belé a már bizalmatlanná vált munkásosztály leikébe egy cseppet az anyai ösztönök igazságaiból, a szeretet melegségéből, a kedély naiv hitéből s meglátod, minő magasra fog emelkedni egyszerre a haladás hőmérője. Bontakozzál ki becsvágyadnak, hiúságodnak és érdekeinek kicsinyes küzdelmeiből és légy most támasza annak a magyar munkásnépnek, mely testednek vére! Hadd örvendjen ő is az örvendezőkkel, s lágyuljon el a karácsonyfa csillogó fényétől, mely alatt az élet sivár, dulakodásaiban kifáradt lelkét — egy pillanatra megállíthassa — pihenni!! Néhány szó városunk inasairól. Általános elismert tény, hogy az inasok mindenütt és mindig rosszak voltak. Nagyon betyárok, hunczutok. A csizmadia inas, a közmondásokba is belecseppent, akárcsak a „garaboneziás“ deák. A tekintélyük még most is az, ami volt, sőt mintha Nagykárolyban nem is elégednének meg az eddigi dicsőséggel s azt egy nagyobbal szeretnék felcserélni. A hunczutságaik ellen nem is emelünk kifogásokat, mert, hisz azért inas, hogy megtegye. De másra akarjuk a tisztelt mester urakat, de különösen a tanoncziskola igazgatóknak a figyelmét felhivni. A tanoncziskolák előtt, összegyülekeznek, valóságos háború folyik az inasok között, de az még semmi sem volna, de az ott átmenők még a legnagyobb gunykaczajnak is van kitéve, különösen, ha az illető hölgy. A legdrasztikusabb, a legszemtelenebb kifejezésekkel illetik az arra menőt. Mi sem természetes, hogy az illető, mintha semmit sem hallana, tovább indul, de ízlés s erkölcs érdekében, mégis jó volna az inasokat ismét meg- rendszabályozni. Nagyobb lármával és szemtelenséggel viseltetnek ezen vadóczok, ha a tá- noncziskolából kikerülnek. A járda akkor az övék és tisztességesen felöltözött úri ember ne is kerüljön akkor a járdára, mert minden elképzelhető kellemetlenségnek ki van téve. A ki az inasok ilyen tetteit figyelemmel kiséri, meggyőződhetik róla bármikor. Az inasoktól is már a XX-ik században illőbb magaviseletét követelnek. Az inasból valamikor mester lesz. A közönség kényes, az Ízlése finomult, hát mikor lesz az ilyen vadóczbólegy intelligens, a közönség kívánalmait minden tekintetben kielégítő mester ? Ép azért a mesterre nagy kötelesség háramlik az inassal való bánásmódnál. Az inast is nevelni keli. Nem kell, mint eddig, szabadjára hagyni. Oltsanak beléje egy kissé finomult jobb érzést. Adjanak a mesterek példát az inasainak, mint lehetséges, hogy a könyv és csekély tanulással is az „úri ember“ elnevezését kiérdemelni. Járassák az inasokat tisztességes ruhába. Mert ezáltal az inas maga is megbecsüli magát. Ha szép, tiszta ruhája van, akkor ő maga is érzi, hogy ilyenkor félbe kell hagyni a bolondozásokkal. Az igazgatóság figyelmét is felhívjuk, hogy az inasok erkölcsi érzületét fokozzák. Akkor tán rövid idő múlva nem lesznek gonoszak az inasok sem. A mondásokat a csizmadiainasokról már csak említeni fogják, mint megtörtént dolgokat, de senki sem fog gondolni arra, hogy mai korban is megtörténjék az ilyesmi. HÍREK. — Személyi hir. Dr. Fehér Elemér cs. kir. kamarás pénzügyminiszteri titkár f. hó 10-—12-ig városunkban időzött a láptársulat fentartási költségei liquidálása czél- jából. — Eljegyzés. Kertész Samu kereskedő f. hó 8-án váltott jegyet Hermann Samu czipőkereskedő leáKarácsonyi és újévi ajándékok legolcsóbb beszerzési forrása Káldor Mór Nagykárolyban, Deák~tér29-
