Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-12-08 / 46. szám
IPAROSOK LAPJA betegekhez közelebb lakó orvosok között. S vájjon nyert ezzel valamit az orvosi kar? Egyebet nem mint azt, hogy egyes kedvelt, anyagiakban dusla- kodó orvosok meggazdagodását jobban előmozdították s más esetleg törekvő tagtársukat ismeretlenség hiánya miatt teljesen elzárták a gyakorlattól s a megélhetéstől. Mi azt hisszük, hogy az orvosok szövetségének nem lehet ez a czélja, hanem az, hogy tagtársait védelmezze s részükre a tisztességes megélhetést előmozdítsa. De vegyük azt az esetet is, hogy egyik vagy másik tag kezelő orvosával ellentétbe jön. Mi lesz akkor? Más orvossal nem kezeltetheti magát egész éven keresztül csak azzal, akit kiválasztott. Vagy tag létére saját költségén gyógyittassa magát? Bonyodalom lesz olyan, amelyből nem lehet kibontakozni. Vagy állitson a pénztár minden egyes beteg mellé egy hivatalnokot, aki ellenőrizze azt, hogy az illető tag azzal kezelteti magát, aki öt kiválasztotta ? Megtörténhetik az az eset is, hogy városunk egyik-másik nevezetesebb orvosa elfoglaltatásával mentvén ki mágát, a beteget elvalmánynyal lépek elé, valaki már a czim elmondásánál elkiálthatja magát, „Ójjé, ezt már legalább hatszor hallottuk!“ — Nem, nem, igy alig ment volna a dolog. Meggyőződhetnek t. uraim s hölgyeim, hogy nem kíméltem magamat semmi fáradságtól, hogy valami darabot kapjak, — hasztalan! De hisz én nem is akartam volna ingyen, szívesen honoráltam volna, de okosat nem lehetett összehozni. így .. . kértem a város költőit, faragjanak nekem valamit össze, többet csak nem lehet követelni ?! Tudják kérem, ha egy jobb nevű költőhöz mentem volna . .. annak nincs ideje ily apróságokra. No persze! akkor megesett volna rajtam a komplimen- tum: „Bobsásson meg kisasszony, nehéz valami illőt találni az~ön egyéniségéhez“. . „Köszönöm, mily goromba.. per egyéniség traktál“. Avagy egy másik zsémbes iró igy beszélne velem: „Mit? szavalásra költeményt? köszönöm szépen, ha ezzel elkezdi az emPostás rum. 5% a postai alkalmazottak segély egylete javára. utasítja más orvoshoz s ez által romba dől „a szabad orvosválasztás“ elve is. bér, akkor mindennap jönnek ily vers- koldulással a kisasszonyok, — nem, isten mentsen meg!“ Gondolják, hogy érzem magamat, midőn nap-rjapra múlik s én semmit se nyerhetek előadásra. Vettem később néhány költeményt — már kinyomatva — s olvastam éjfélig, hogy a fejem is szédült tőle, de semmi hasznavehetőt nem találtam. Komoly költemények? no ez lenne még nevetséges, ha például én Coriolánt, vagy a Valesi bárdokat szavalnám, — ne tegyünk- ilyest, a komolyat komoly időben nem szeretik s valószínűen jól leszóltak volna. Bevallom, hogy desperátióból magam is megkisérlém verset faragni. Leültem az asztalhoz, elkezdtem a jambusokkal, trocheusokkal küzdeni, tollakat, czeru- zákat törtem el bosszúságomban, — s azt hiszik, valami jutott eszembe ? — egy gondolat se! Néhány élő költőt, kiket a „Nagykároly és Vidékedből ismertem, valahogy elfogtam, de, no engedjék csak elmesélnem. annak, hogy kivesszen Magyar- ország két legerősebb elvhü osztálya „ az iparos és kereskedő-osztály. “ Az egyik hozott valamit, — azt kellett volna szavalnom. — Nem lett volna rósz, — de az ifjú költő olyasmit költött, mit már négy év előtt _ adtak egy színdarabban. Egy szentimentális vén leányt, aki szerelmes lett. No már engedjék meg, én csak nem vagyok öreg szerepekre érett, — ez valódi anaehro- nismus lenne irántam. Ezt mondám az ifjú szerzőnek, amire az vette kalapját s ott hagyott vers nélkül. A második ifjoncz is megjelent, kabátja alatt a „Tőr“ czimü költeményt rejtegette. Olcsón eladta volna nekem e művét, de nem volt benne semmi élczesség. — „Tisztelt uram“ mondom neki, az ön tőrének semmi éle sincs, még köszörülni kell. Erre egész köszö- rületlen azt mondta, hogy én nem értek hozzá, s őt ne birálgassam ! Elment, eltűnt... s ő most bizonynyel az én ellenségem, — ezt nyertem az egészből, de azért verset nem kaptam i Egy harmadik, olyan agglegény féle ur eljön hozzánk, átad egy költeményt __ , _ _ m* * • m Valódi M i /# angol rumok, finom teák fűszer- és csemegekereskedése Nagykárolyban, Fényi-ut 19. g§ t6ciSÜtBHílény6k. Jogosnak, méltányosnak tartjuk magunk részéről is, ha a pénztár orvosai illetményeik megjavítását a méltányosság határán belül követelik. Belátjuk magunk is azt, hogy az óriási felelősség, amely reájuk a tagok gyógyításával háramlik, ezidöszerint kellően honorálva nincsen. Indokolttá teszi ezt az uj törvény életbeléptetése folytán a tagok megszaporodott száma is, indokolja a minden téren emelkedő drágaság, de leginkább indokolja az, -hogy okleveleik elnyeréséért évek hosszú során át kellett tanulniok, küzdeniük, nem egyszer nélkülözések árán is, méltányos tehát, hogy fáradságuk ba-* bérjait élvezhessék. Kérjenek 3000 korona évi fizetést, ha jogos ebbeli követelésük meg kell adni, de legyen belátásuk, ne akarják kizsákmányolni a munkaadó és munkás védtelen helyzetét, nézzék azt, hogy a szegény munkaadó amúgy is folytonosan a feje felett összecsapni készülő örvénynyel küzd, s ha minden téren újabb megterheltetés háramlik vállaira elérkezik' az az idő, amely a „vég“ kezdetét jelenti az „anyagi tönk“, amely elöiskolája Simkó Aladár. Furcsaságok. A szocziáldemokraták lapja nagyon sopánkodik azon, hogy évente honfitársaink közül több mint 200,000 ember hagyta el hazáját. Szép dolog! Tehát a hazátlanoknak is fáj, hogy valaki hazáját elhagyja? Azt hisszük, hogy ezek csak krokodilus könyek. Vagy nem ? Mit szól most a visszavándorláshoz ? A nagykárolyi radikális párt megalakult, azt olvassuk egy helybeli lapban. Hát ez igen szép dolog volna, hiszen a régi darabont rendszernek vannak még elég hívei városunkban s igy nevük napvilágra kerülne. Csak azt tartjuk különösnek, hogy a 100 tag közül egy sem akadt még, aki magát mint elnökét publikáltatta volna. Vagy talán a „Lili-tanya“ falain keresztül nem hallatszik a párt közóhajtása? A nemzetiségi agitátorok egyesültek szoczialista izgatókkal. Egyesültek minden komoly alap és czél nélkül, csak azért, hogy a kormánynak kellemetlenek legyenek. De jó is az, hogy ők egy táborban lesznek ezentúl. Kinyílik majd saját híveik szeme & tisztán látják majd vezéreik csalfasá-
