Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-09-22 / 36. szám
IPAROSOK LAPJA 2 Fogyasztási szövetkezetek. Az „Iparosok Lapja" számára irta: Langer Gyula az „Előre“ politikai lap szerkesztője. Pusztuljon az egyén, maradjon a köz sértetlen ép állapotban. Ez a szövetkezetek alapeszméje. A szövetkezetek behozatala és azoknak terjesztése, ma már napról- napra növekszik. Belátták a fenti mondás igaz voltát és ennek hatása alatt keletkezik a sok szövetkezet. A szövetkezetek egyesülés utján, nagyobb gazdasági nyomatékkai föllépve elérik azon nagy előnyöket, melyeket az egyes egyének teljesen magányosan, kisebb tőkével nem érnének el. A falvakban az egyes árukat, mire a gazdának szüksége volt, rendesen drágábban kellett megfizetnie, mert a kereskedő olcsón nem adta oda, mert olcsón nem is adhadta oda. Már azért is, miután adót kell fizetnie, családját eltartania, vén napjaira gondoskodni s mert az árut ő is drágábban vette, mert kis anyagi tőkével rendelkezett. A szövetkezeteknél ép ellenkezőleg vagyunk. Adót ez is fizet ugyan, de a többi kellék mind elmarad. A szövetkezetek nagy tőkével rendelkezvén, olcsón adhatják el áruikat, mert olcsón kapják és kiadásuk is csekély, természetes, hogy azokat olcsón is el kell adniok. Ilyenkor van a szövetkezésnek értelme, ha igen csekély haszonra dolgozik, ha a nép szemmel láthatólag látja beigazolva, hogy igen a szövetkezet hasznos dolog, a szövetkezet nem dolgozik nyereséggel, legfeljebb annyival, hogy tisztviselőjét fizethesse és tartalék- tőkéjét némileg emelje. Az ilyen szövetkezés nemcsak hogy helyes és dicsérendő, hanem követendő is. De nézzünk körül a világban. Vizsgáljunk meg sok szövetkezetei, tán ezeknél azt tapasztaljuk ?! Bátran adhatjuk rá a választ, hogy nem! Mint minden eszme tartalmaz kinövéseket, ép úgy történik a szövetkezetekkel is. Az alapeszmét némely szövetkezeteknél hiába keressük. Hanem ép az ellenkezőjét találjuk. A vezető férfiak csakhamar belátják azt, hogy hiába fáradoznak. Nagyon kevés ember van a mai világon, hogy ingyen dolgozzék és nagyon kevés ember van a mai világon, ki elszalasztaná a jó alkalmat, mikor alkalom kínálkozik anyagi előnyeinek az emelésére. így történik ez a szövetkezetek legnagyobb részénél is. A pap, a tanitó, a jegyző, kik a szövetkezeTÁRCZA. Kirándulás a „Gyimesi“ várba. — Az „IPAROSOK LAPJA“ eredeti tárczája. — Szabadságidőm egy részét Nyitrán töltöttem el, ezen kies fekvésű városban, amely arról nevezetes, hogy püspöki székhelylyel bir, de magát a püspököt alig látja egyszer egy esztendőben. Nem untatom a nyájas olvasót a város leírásával. Nyitra épen oly vidéki város, mint Nagykároly. Épen úgy pletykálnak benne az asszonyok, mint nálunk, épen úgy mulatnak a szőlőjében, mint itt, — egyszóval eme tótok közé ékelt magyar városban épen olyan igazi magyar vendégszeretet honol, mint Nagy-» károlyban. Sógorom, ki nem a legjobb barátságban van a szentekkel, mert már korán reggel emlegeti őket, — lévén katonatiszt, -4 katonai rövidséggel adta ki vasárnap reggel a jelszót: „Kirándulunk a Gyimesi várba“. Őszintén megvallva, igen örvendtem a kirándulásnak. Szívesen veszek részt mindig kirándulásokon, mert egyfelől minden carls- bádi kúra nélkül elősegíti azt, hogy 87 kilómból egy pár dekát veszítsek, másfelől a kirándulásokra rendesen jól felpakolt tarisznyát szoktak vinni. Nem kellett — miként Nagykárolyban — a fiakkeresre soká várakozni. Katonai pontossággal reggel 7 órakor előállott „Kleba“, sógorom házi bér- kocsitulajdonosa s jelentette, hogy indulásra készen áll. Érdekes alak ez a Kleba. A nyitrai fiakkeresek példányképe. Épen azzal a sajátsággal bir, mint a hajdani szabadelvű párt. Mindenre azt mondja: „igenis, kérem alássan“. Ha azt mondják neki: maga derék ember, vagy maga nagy szamár, — a válasz egy: „igenis, kérem alássan“. teket alapitják, de különösen a papok, kik a szövetkezetek lelkei, nagy hasznot húznak a szövetkezetekből. Nem kenyerem a rágalmazás. Nem egy példát tudnék felsorolni, hogy a szövetkezetek az áruikat már jelenleg is sokkal drágábban árulják, mint a kereskedők. Hogy a falubeli szatócs nagyon szépen meg tud élni a faluban, mert a szövetkezet nemcsak hogy nem konkurál vele, hanem ép ellenkezőleg közös egyetértéssel állapítja meg az árakat. A nép ilyenkor nem látja a szövetkezetek jó oldalait s természetesen hallani sem akar rólla. Nem egyszer lehet már falu helyen hallani, hogy a „pap üzletébe“ megyek. Mert igaz is, a szövetkezeteknél ez játsza a főszerepet, ez vezeti az egész menetet. Az alárusitó megkapja a fizetését, a pap megrendeli az árut, megszabja annak árát stb. Úgy természetes, hogy nem az egész nép élvezi az anyagi előnyt, hanem csak néhányan. Innen van már az, hogy sok szövetkezet feloszlott, vagy sokat inkább bérbe adnak, mert a nép belátta, hogy úgy is drága az áru, ha szövetkezet áll fenn, de meg úgy is, ha szatócs kezébe kerül. Gyimes község Nyitrától két óra járásnyira fekszik. A nyitra—margittai országút vezet a községig. Vadregényes vidék a Zobor hegyek katlanában. Nyitrát elhagyva, mindjárt szemünkbe tűnik Táby Miska bátyánk tanyája. Óriási liba-gágogás, malaczvisitás fogadja az érkezőt. A tanya telve van fekete rajkókkal, amelyek fizonomikája reá vall az egykori daliás honvédszázadosra. A legelső község, amelyen keresztül utaztunk, Gerencsér, mely kettőről nevezetes : Asner korcsmárosáról és szamarairól. Előbbi azért, mert a vidék egyik leggazdagabb korcsmárosa, kihez a nyitraiak is gyakran kirándulnak. Nem is csuda, mert az udvar közepén van egy csuda-kút kitűnő ivóvízzel s igy nem vehetik észre, hogy melyikből fogy több: a borból-e, vagy a vízből; a másik nevezetesség az, hogy a faluban más igavonó állat nincsen, csak — szamár. A falu melletti legelőn egész csordát láttunk eme állatokból. A második község, melyet útba ejj‘u.tári3ros áron 3s:a,p3n„a,tó TÓTH DÁNIEL füszerkereskedésében (Nagykároly, Fényi-út 19. (csendörlaktanyával szemben.
