Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-09-15 / 35. szám
2 IPAROSOK LAPJA sőt ha azok az intézmények, melyeknek hajtó erő szolgáltatására a város magát kötelezte s azt teljesíteni nem képes, a város ellen perrel lépnének fel, oly horribilis összegeket kellene a városnak kártérítés czimén fizetni, hogy aligha tudná ezt megrázkódtatás nélkül elviselni. A mindinkább nehezedő megélhetés kérdése mellett nem hadhatjuk szó nélkül azt sem, hogy városunk vezetősége részéről nem tétettek meg a kezdeményező lépések az iránt, hogy a város mint erkölcsi testület jövedelme bármiként fokoztassék. Alig egy fél éve igen megfontolandó javaslatok kerültek a városi közgyűlés elé. Az akkori viszonyok nem voltak alkalmasak arra, hogy megvalósíttassanak. Abban az időben szőnyegre került a lovassági laktanya építés kérdése is. A remény füst és hamuvá lett s ma sem tudjuk lesz-e valami a várost eme anyagilag szerfelett érdeklő építkezésből. Szó volt arról is, hogy városunkban gyufa avagy bútorgyár létesitessék, amely bizonyára a városnak tekintélyes jövedelmet hajtana és elősegítené a mai alig számbavehető városi kereskedelem fellendítését is. Pangás az ipar, pangás a kereskedelem terén, az jelképezi ma városunkat s végeredménye az, hogy ezek daczára a pótadó nő s ha ezek az állapotok még soká tartanak, rövid idő alatt elérjük azt a határt, amelynél tovább menni nem lehet, vagyis a pótadónak az állami adóval egyenlő összegét. Elérkezett az ideje, hogy a mentő actiót megindítsuk! Városunkban öt pénzintézet van, mindegyike hatalmas alap- és tartaléktőkével rendelkezik. Kezükbe van letéve a város boldogulása! Vegyék kezükbe a városi közgyűlés által könnyelműen elvetett javaslatokat. Alakítsanak, létesítsenek városunkban gyárakat, bérházakat, a melylyel a város ipari és kereskedelmi forgalmát fellendítsék s még ha némi anyagi áldozatokkal járna a város fejlődésének előmozdítása elenyésző csekélység ahhoz a veszteséghez, amely veszteség érte legközelebb a helybeli pénzpiaczot egyesek könynyelmü üzleti speku- lácziói folytán. Ha azután az áldozatok révén városunk fejlődés tekintetében eléri a vidéki városokat — ujabbi pótadó nélkül ^^^kor ‘hem fog kisérteni bennünket bármely hazafias cselekedeteink’ vagy óhajtásunk kivitelénél a rém „a város érdeke“. Simkó Aladár. TÁRCZA. Egy perez. Olvasgatok. Egy peresig megpihenve, A könyv fölött mereng ön nézek el, S úgy érzem, mintha szertéhullanának Köröttem a falak, mint egy lepel... Es messze száll a lelkem. Tarka képek Tünékeny álmok, vén melódiák Egymást váltják rohanva... S olyan édes Ez a szökellö összevisszaság. Minden, mi széppel a jövő kecsegtet 8 mivel gáládul rászedett a múlt, Egy óra, mely már-már kétségbe ejtett, Egy-egy virág, amely nekem virult. Es mintha tisztább, jobb lennék ilyenkor, A földtől messzebb, éghez közelebb: Fölcsillanó remény és száműzött hit, Maradjatok még, csak egy keveset! Egy perez! Aztán a képek elmosódnák, A négy rideg fal im, \megint befog, A könyv felütve fekszik itt előttem . . . Hol is maradtam ?... S tovább olvasok. Fehér Jenő. Három méter szalag. Mme Ninának szürkék voltak a szemei, erősen tágult pupillákkal s ahogy szétnézett a leányok közt, szemhéjai le- és fölcsapták a sürü pillákat, mint valamely ideges kéz a bolyhos, pelyhes toll-legyezőt. — Három méter! — ismételte peMunkásbiztositási döntvények. Szontágh Jenő a „Magyar Ipar“ legutóbbi számában igen figyelemre méltó czikket közölt le a munkás biztosítási törvény hézagosságairól, melyet szerző engedelmével az alábbiakban közlünk : Az uj munkásbiztositási törvény életbelépése óta elmúlt két hónap annyi kérdést vetett fel, az állami munkásbiztositási hivatal a törvény magyarázatául máris egész sereg elvi döntvényt volt kénytelen kibocsátani. Ezeket az elvi döntvényeket közérdekű voltuknál fogva a következőkben ismertetjük: 1. a betegség esetére való biztosítási kötelezettségre vonatkozólag kimondta az állami munkásbiztositási hivatal, hogy a) a biztosítási kötelezettség szempontjából közönséges napszámosok alatt azok értendők, a kik nem ipari üzemben vannak alkalmazva; b) az a körülmény, hogy a munkások állandóan, ideiglenesen, kisegitöké- pen, vagy átmenetileg vannak-e alkalmazva, úgyszintén a bérfizetés módja a biztosítási kötelezettség megállapításánál nem jöhet figyelembe. c) italmérési üzletekben alkalmazottak bejelentéséért az üzletlulajdonos, illetve az üzletvezető' felelős; d) katonai hatóságok által alkalmazott polgári iparosok betegség esetére biztositandók ; e) városi dijnokok betegség esetére való biztosítási kötelezettség alá esnek ; f) a királyi közjegyzői alkalmazottak biztosítási kötelezettség alá nem esnek; g) ügyvédi irodákban alkalmazott fogalmazók biztosítási kötelezettség alá nem esnek ; dánsul. — És maguk jól tudhatják, kisasszonyok, hogy én nálam ilyesminek nem szabad előfordulni! Egy gombostű nem veszhet el. Egy darabka drót, vagy . . . vagy egy szál selyem. Nemhogy három méter finom szalag! . . . Juczi, a kis kifutó-leány, nagy igye-‘ kezettel bujt az asztalok alá s ere(f- ménykép hol egy almacsutkát, hol egy üres spulnit húzott elő. — Milyen is volt az a szalag? — kérdezte most tűnődve egyik leány; egy szeplős, beesett mellű. — Nem voltak benne olyan kis atlasz-tupfnik ? (S összefogott hüvelyk- és mutatóújjá- val néhányszor a pultra pöttyentett). — Nem, — felelte a főnöknő hidegen, — borsózöld volt és a szélein ombrée. A leányok egymás után turkálták fel a kalapos skatulyákat, azután újra helyre rakták s tanácstalanul állottak félre — a szalag nem volt sehol! —• Kisasszonyok ! — kezdte az aszFinom csemegeszőlő 3*u.tá,n;yos áron kaph.ató TÓTH DÁNIEL füszerkereskedésében (Nagykároly, Fényi-út 19. (csendörlaktanyával szemben.
