Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-07-28 / 28. szám
Társadalmi hetilap A Nagykárolyi Iparos-Szövetség és Ipartestület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség: Gróf Károlyi György-tér 24. szám alatt. Kiadóhivatal: Sarkadi N. Zsigmond nyomdája. Felelős szerkesztő: Simkó Aladár. Lapvezérlő-bizottság: Az Iparosok Szövetségének Elnöksége. Laptulajdonos: Sarkadi N. Zsigmond. Előfizetési árak: Egy évre ..............................5 K — f. Fé l évre .........................2 K 50 f. Neg yedévre .........................I K 25 f. Egyes szám ára 12 f. — Nyilttér sora 20 f. Iparosok elégületlensége. Nagykároly, 1907. julius 28. |—Íj Nincs az országban társadalmi osztály, vagy együttes czé- lokra hivatott érdekeltség, amely annyi jogos panaszszal, annyi kielégítésre váró kívánsággal ostromolja a nemzeti kormány várát, mint a magyar iparosok. Ez a nemzetfenntartásra hivatott elem, ez a tiszta magyarérzésü^ polgár- osztály annyi béketüréssel, annyi hiú bizakodással várja sorsának jobbrafordulását, hogy valóságos csudaszámba megy az a mesés türelem, az a szelid rezignáczió, amelynek évek, évtizedek óta tanu- jelét adja. Hány miniszteri felköszöntö, hány országgyűlési beszéd, hány államférfim nyilatkozat, mennyi irás és mennyi elröppent frázis jelentette ki, hogy Magyarország gazdasági jövőjének alapját az iparra kell lefektetni, hogy az ipart kell erőssé, fejletté tenni, hogy az iparost kell termelő- és verseny- képessé tenni, ha fel akarja venni a versenyt a külföldi államokkal, ha a huszadik század nagy gazdasági harczában elmaradni nem akarunk. És a sok szóbeszéd legkétségbevonhatatlanabb eredménye az, hogy Magyarországon rettenetesen fejlődött a visszaélések, az ipari panamák üzletága, milliókat költőitek el az „ipar“ fejlesztésére, a szegény magyar iparos azonban senyved, sínylődik jobban, mint valaha. A vám közösség egyfelől, a munkások pressziója a másik részről, a pénz vásárló erejének hihetetlen csökkenése, a tisztességtelen verseny, a munkáshiány, az egyenlőtlen és súlyos adóteher, az ipari közigazgatás botrányossága olyan helyzetben tartják az iparost, hogy ha ebből elöbb-utóbb ki nem szabadul, rohamos lépésekkel fog romba4ő^i az^a jelentékeny épület, amelyet az ország iparosai évek sora alatt önerejükből összehordtak s melynek homlokzata a magyar ipar fölirást viseli. Az itt általánosságban festett helyzet még súlyosabb a kézmü- iparosok szempontjából, akiknek mostoha sorsával igazán senki a hivatottak közül nem törődik. — Tisztviselők, gazdák, tanítók, vasutasok tudnak és találnak módot arra, hogy a kormánynyal javíttassanak helyzetükön, ügyeiket az egész ország sajtója felkarolta és napirenden tartja. Ki törődik azonban az iparossal? Ki karolta fel és ki tartja ügyeiket, panaszaikat, sérelmeiket, kívánságaikat napirenden ? Van-e képviselőjük, csak egy is, a páriamentben ? De van-e egyáltalában tagja a mai parlamentnek, aki alapos ismerője a magyar ipari viszonyoknak, van-e egy is, aki fáradságot vett volna ahhoz, hogy tanulmányozza ezt az annyiszor fontosnak, az ország létérdekeibe vágónak deklarált kérdést? Az ügyvéd, mezőgazda, a tisztviselő, az orvos, a pap, a kereskedő, a földmivelö a nagytőke képviselői fölös számban foglalnak helyet az országgyűlés kép- viselöházában, az iparosság ezreinek azonban nincs egy hivatott szószólója a törvényhozásban. Ellenben emlékezhetünk arra, hogy még a legrosszabb időkben sem merte az anti-indusztrializmus fejét olyan magasra emelni, * mint leg- utóbbj az iparfejlesztési, közszál- litási és munkásbiztositási törvé^ nyék tárgyalása alkalmával. Nos, ilyen képviselöházzal, ilyen politikával Magyarország iparosait megelégedetté és boldoggá, helyzetét elviselhetővé tenni s ez által a magyar ipart erőssé, nagygyá tenni nem lehet. A nagyipar versenye amúgy is fojtogatja a kisipart s ezernyi kisiparos kicsiny tőkéjét nyeli el évente a nagy hal, a nagytőke. Az állam iparfejlesztő politikája, ha még annyi milliót emésztett is fel, alig segített máson, mint a gyáralapító milliomosokon. Tizenhat évi idő alatt a kereskedelemügyi kormány 18,727.893 koronát fordított „iparfejlesztő“ czélokra, tehát a 16 év átlagában évenként 1,170.463 K-t. Ennyi pénzből akár államosítani is lehetett volna a közegészségügyet Magyarországon s le lehetett volna szállítani a halálozás óriási arányszámát. A magyar kormányok azonban a nagytőke kedvéért megElső Nagy károlyi Temetkezési vállalat Nagykárolyban, Deák-tér, lfetzák-féle házban. JRendkivüli olcsó árak! Díjtalan ravatalozás és gyászkocsi! IPARQSOKTAPJA