Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-07-14 / 26. szám
4 IPAROSOK LAPJA alkalmazottja fizetéséből vagy béréből levonhatja. Ha a munkaadó az alkalmazottra eső járulékot és az igazol- ványi dijat az ezek esedékessége Utáni legközelebbi bérfizetés alkalmával le nem vonta, a levonni elmulasztott részletet később csak akkor vonhatja le, ha az illető bérfizetés óta egy hó, vagy ha az alkalmazott havonkint kapja fizetését, illetve bérét, két hó még nem múlt el. A baleset esetére való biztosításra kötelezett alkalmazottak után fizetendő balesetbiztosítási költségek kizárólag a munkaadót terhelik, ezek fejében a munkások béréből levonni, vagy a terheket egészben vagy részben a munkásokra más módon áthárítani nem szabad. A munkaadó és alkalmazottja, illetve ennek szülője vagy gyámja között létrejött oly szerződések, vagy megállapodások, melyek ezen törvényes rendelkezéssel ellenkeznek, amennyiben az alkalmazottra hátrányt hárítanának, tilosak és érvénytelenek. A munkaadó vagy megbízottja a baleset esetére biztosított üzemekben előforduló, tudomására jutott minden balesetről huszonnégy órán belül az üzem helyére illetékes elsőfokú rendőri hatóságnál és kerületi munkásbiztositó pénztárnál El kell válnunk, Örökre el. Nesze! Ebben nincs esz betű! III. Felvonás. Az iró. (Vacsora-időben hazajön. Megdöbbenve áll meg az ajtóban, mert látja, hogy a lakás fel van forgatva. Bőröndök, dobozok állanak az asztalon, a diványon ágynemű, az ágyon a felesége ruhái). Az asszony. (Kétségbeejtő buzgalommal csomagol). Az iró. Mit csinálsz! ? Az asszony. Csomagolok. Az iró. De hát miért? Az asszony. Ezt te kérdezed? Az iró. Ne tréfálj. Mondd meg végre, hogy mire készülsz? Az asszony. (Előbb elfojtva zokog, majd hangosán sírni kezd). Mit mondjak még . . . Megértettelek . . .' Még az újévet se fogom megvárni . . . Az iró. Nem értelek. Vagy én őrültem talán meg? Az asszony. Én megértettem a versedet és megyek. Az iró. (Hangtalanul felordit). és pedig ez utóbbinál a pénztár által e czélra kiadandó űrlapokon jelentést tenni tartozik. A munkaadó felelős megbízottjának a bejelentések körül való esetleges mulasztásáért. A munkaadó vagy megbízottja minden tudomására jutó balesethez azonnal orvost tartozik igénybe venni, aki a balesetről kiállítandó jelentésben nyilatkozik az iránt, hogy a sérülés előreláthatólag halált, vagy mily ideig tartó gyógykezelést fog maga után vonni. Az illetékes elsőfokú rendőri hatóság a tudomására jutott minden balesetet, mely a törvény alapján előreláthatólag kártalanítási igényt fog maga után vonni, vagy a melynek megvizsgálására az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár igazgatósága, illetve a kerületi munkásbiztositó pénztár megkeresi, a baleset helyén orvos közbenjöttével lehetőleg sürgősen megvizsgálni tartozik. A vizsgálat idejéről a munkaadó, a sérült, illetőleg halálos balesetnél legközelebbi hozzátartozója, az illetékes kerületi munkásbiztositó pénztár és a kerületi kir. iparfelügyelő oly , időben értesitendők, hogy azon maguk, illetve a kerületi munkásbiztositó pénztár megbízottai általr résztvehessenek. IV. Felvonás. Az iró. (Egyedül ül dolgozó-szobojá- ban és ezúttal tényleg dolgozik. Lemásolja az újévi verset egy másik papírra és zsebre dugja). Ezt elküldöm az Örömpohár esz nélküli szavaló kisasszonyának, most pedig költünk tovább. (Az eredeti vershez két sort ir). Nagyon jó! Igaz, hogy gazság, de csak igy segíthetek a bajon. Fődolog, hogy sikerült. (Hangosan olvassa). S hogy az év most Megnőtt egygyel: Újév napján El kell válnunk, Örökre el Az ó-évtől, De sohasem Szerelmünktől! Az asszony. (Kalaposán, utrakészen öltözködve megjelenik az ajtóban és hallja a verset. Boldogra változó arcz- czal húzza ki a tűt-a-kalapjából, ledobja a kalapot és az urára borul). Bocsáss meg! . . . Az iró. (Szemrehányó, csókos szóval s titokban nagyon boldogan szól). Látod, miért nem vártad meg türelemmel a végét?! A szoczializmus tévtanai. Irta: Pozsonyi Gábor. Vi.; . A német szoczialisták még jobban törték a fejüket, hogy ezt a nehéz csomói életrevaló módon oldhassák meg. Ők a munka erédményéhéz mért díjazást sürgetik: mindenki végzett munkájának megfelelő jutalomban részesüljön. De a munkák annyira különböző természetűek, hogy az eredménytől sokszor éppen nem függ a fáradtság. Ez tanul,. amaz szánt, egy harmadik követ fejt, bányákban aranyat keres, halászvadász. A tanuló három órán át törheti a fejét hasztalan nehéz számtani feladványán, a halász-vadász egész nap hiába, eredménytelenül kuntoroghat, s a bányásznak van olyan napja, melyen egy garas ára aranyat sem talál. Szóval ez a különben jóhangzásu gondolat sem állja meg a sarat, mert az eredménytől a végzett munkát nagyon sokszor nem lehet megítélni. Végre a szabadelvű szoczialisták azt akarják, hogy abban az ő földi paradicsomukban mindenki boldog legyen: kapjon tehát a közösből ki-ki annyit, amennyire szüksége van, amennyit elfogyaszt. No ez még valamennyi közt a legsületlenebb. Akkor aztán tényleg örökös sztrájk váltaná fel a munka helyét! Igaz, hogy a szoczialisták az ő jövő századbeli társadalmuk embereit oly becsületeseknek, józanoknak, belátóknak képzelik, akik tisztán jószántukból is mindent szívesen fognak tenni a közjó érdekében, — de a prófétá- ságukhoz hívőket kötéllel sem bírnak fogni. Munkás, aki tisztán belátás és becsületből dolgozzék, nincsen. Aztán meg az emberek nagy lurkók, ha mód van hozzá, roppant sokra van szükség. Melyik felügyelő tudna belátni a gyomrába másnak, midőn az azt Állítja, hogy most éppen jó borjupörköltre, egy üveg sörre, borra, konyakra stb. volna szüksége? Ezek mind olyan gondolatok, hogy akinek csak mákszemnyi praktikus fölfogása van, azonnal beláthatja abszurd voltukat. Pedig ezenkívül még mennyi badarságot lehetne a szocziális elvek megvalósithatatlanai közül kiböngészni! Hisz maga a világegyenlőség is egy kész lehetetlenség. Szibéria örökös jégkérgén, a Nagy-Magyar-Alföld verőfényes rónáján, a Karszt-hegység élettelen kopasz oldalain csak nem egyenlő talán az élet? Vagy feltételezhető, hogy valaki egyenlőség-érzettől dagadt kebellel fönn fagyoskodjék a jegestengerek vidékén, ahelyett, hogy kellemes vidéken töltse életét? Azonkívül a túlhajtott egyenlőség tönkretenne minden haladást tudományban, művészetben, mesterségekben egyaránt. Még az ambicziónak sem nyílnék helye, enélkül pedig ki akar uj csillagzatokat felfedezni? Az „Ember tragédiájáénak a szocziális államot aposztrofáló 12-ik színében azt kérdezi az örök ember (Ádám) a tudóstól?
