Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-07-07 / 25. szám
2 IPAROSOK LAPJA meke ingyen ellátás és oktatásban részesüljön, nincsenek egyesületek, amely a szegény elbetegese- dett iparost és családját ingyen orvos és gyógyszer-segélyben részesítse s igy az iparososztály teljesen magára van hagyatva. Ha elszegényedik nincs ki segítse, ha elbetegesedik nincs ki ápolja, ha a sors csapásai sújtják s munkaképtelenné válik, nincs ki feléje nyújtsa segítő karát s ki van téve az emberi könyörületnek. Ezért szükséges az iparososztály részére a nyugdíjintézmény felállítása, ezért kell gondoskodni arról, hogy az iparososztálynak évek hosszú keserves munkája után ne kelljen az emberi könyörületességre támaszkodnia, de az állam támogatása mellett legyen egy alapja, melyhez a maga erejével hozzájárulva, elerőtlenedés esetében meg legyen legalább a mindennapi kenyere, halála esetében pedig családja ne legyen kénytelen szolgálni, koldulásból tengetni életét. Elmúltak azok az idők, amikor az iparososztály habár kitartó fáradságos munka révén is, de 20—25 év alatt képes volt magának vagyont gyűjteni, mely aggkorára a gondatlan megélhetést biztosította, ma már az üzleti versengés, az anyag drágasága a munkabérek mesterséges emelkedése folytán alig képes arra, hogy a mindennapit megkeresse, de az hogy félre tegyen valamit, teljesen ki van zárva. Az ipartörvény revíziója alig vagy egyáltalán keveset segít a bajokon, igen sok hibái van, mert jóllehet, akik alkották, az iparososztály helyzetének javítását czélozták vele, de hiányzik belőlle az igazi iparos gyakorlati tudása, s ha biztosit is előnyöket, az iparos részére nem biztosítja a megélhetést, nem foglalkozik az iparososztály részére a munka biztosításával. Az utóbbi időben azokról a helyekről, amelyek hivatva vannak az ország sorsát intézni, nem egyszer hallottuk ama mondást, hogy „ Magyarország iparosai vannak hivatva arra, hogy a hazát felvirágoztassák s az ország anyagi javulását elősegítsék a. Országgyűlési képviselőink prog- rammbeszédeiBben folyton azt hangoztatják, hogy „ az iparososztály az, amely puritán jelleme és elvliü- sége folytán ellentáll minden befolyás és minden csábításnak.u Ha igaz az, amiket mondanak, ha igaz az, hogy velük éreznek, most itt az alkalom be is bizonyítani. Emeljék fel segítő szavaikat minden téren, hangoztassák az iparososztály kétségbeesett helyzetét, indítványozzák városi, megyei közgyűlésekén, hogy írjanak fel a kormányhoz az iparosok nyugdíjintézményének megalakítása iránt, ne hadják elveszni azt az osztályt, amelyben annyira bíznak, amelyre annyira támaszkodnak, s legyenek meggyőződve arról, hogy az a puritán becsületességü elvhű osztály hálás is leend, meg fogja becsülni azt, aki őt támogatja és sorsának jobblétét elősegíti. Az iparosösztály pedig mozduljon meg. Követelje mindenütt a hova csak karjai elérnek a jövője megalkotására irányuló intézmény létesítését. Ipartestületek követeljék a kamarák állásfoglalását, mondják ki azt, hogy az iparososztály amely eddig hallgatagon tűrte a mellőz- tetést, tovább nem nézi tétlenül édes testvérei pusztulását, hanem követeli, hogy érette is tegyenek valamit, mert ő is áldoz a haza oltárára. Azok a kegyelmes és méltóságos urak pedig, akik eddig bíztak abban, hogy az iparososztály teljesen elhagyatva tanácstalanul áll az országban, vegyék tudomásul azt, hogy elmúlt az az idő, hogy üres Ígéretekkel megelégedünk. Ma kérünk, holnap követelni fogunk, s rövid idő múlva bekopogtatunk azon az ajtón, ahol megkérdeztetésünk nélkül hozzák a törvénve■«* TÁRCZA. Krónika. Nagy jóurak, akik a sajtót Szapuljátok minduntalan: Ez egyszer, minthogy aktuális, Hozzátok volna pár szavam. Nagy jó urak, ti hajdanában Kicsinyek is voltatok ám, Oly kicsinyek, hogy létetekről Nem tudott senki hajdanán. Aztán kibukkant a homályból Lassacskán, itt-ott nevetek, 8 ti büszkék voltatok, hogy ime Mi észrevettünk bennetek’. Akkor voltunk zsenik tinéktek Es voltunk: édes, jó barát, 8 naivul tartottuk a hátunk, Hogy másszatok föl rajta hát. S végül, mikor ott voltatok már A glóriás magasba, fenn, Hálából az arezunkba rúgtok Nagy, jó urak ti, — rendesen. Sokszor éreztük ezt a rúgást 8 pirultunk is gyakran belé, De vissza se tekintve többé, Csak másztatok ti fölfelé. Nagy jó urak, úgy visszarántunk, Hogy a bordátok megropog, Tisztelt nagyságes és kegyelmes Nagy jó urak, most jó napot! Fenő. írisz-virág. De most már máskép lesz ezentúl, Tanultunk éppen eleget, Nagy jó urak, nem bíbelődünk Már többé annyit veletek. Ha a hátunk lesz majd tinektek Magasba járó létrafok, Nagy jó urak, az a tanácsom: Becsüljétek meg magatok. Mert istenemre, msszarántunk A néma semmiségbe mi, S a végítélet harsonája Se fog életre kelteni. Csupa napsugár, csupa verőfény a világ. Meleg van odakint. De itt bent a hidegség az ur. Itt bent: a szívben. Valaha a szívben is forró, nagsugaras idő volt és ki törődik akkor azzal, hogy vájjon milyen a világ odakint? De ez már régen volt. Abból a régi időből való ez a történet . . . Őszi alkonyaton valami kert üveg- házában jártam. Az üvegfalon keresztül bágyadt napsugár derengett be, a virágok lecsüggesztett fejjel hallgatták az első őszi szél szomorú dudolását. Az ezer apró kehely felett nehéz illat leKONDOR BÉLA elsőrangú CSEMEGEÜZLETE Nagykárolyban, Deák Ferencz-tér.
