Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-02-03 / 3. szám
4 felett lebegő sztrájk fenyegető veszedelmére — hogy városonként tömörüljenek s lépjenek egymással szövetségre. Lapunk legutóbbi számában megírtuk az országos szövetség megalakulását, amelyből helybeli épitő-iparösaink belátván a szövetkezés szükséges voltát, folyó hó 26-ára értekezletet hivtak össze az ipartestület helyiségébe, melyen részt vettek Nagykároly összes épitő-iparosai. Az értekezleten Nagy Jenő agilis építész elnökölt, ki ecsetelvén az anyagi végromlásra vezető munkabérharczokat, kérte megjelent iparostársait, hogy ennek meggátlása czéljából a már megalakult helybeli iparosok szövetségén kívül lépjenek be testületileg az építőiparosok országos szövetségébe, mert csak igy remélhető saját jól felfogott anyagi érdekeik megóvása s a magyar ipar zavartalan folytatása. Az értekezlet elnök inditványát zajos helyesléssel magáévá tette s megbízta elnököt arra nézve, hogy lépjen érintkezésbe az országos szövetséggel a belépés módozatai iránt, s úgy a munkások által az épitő-ipárosokhoz beadott munkarend tárgyalása, valamint az erre adandó válasz megszövegezése tárgyában legközelebb gyűlést hívjon össze. Az „Iparosok szövetsége“ és a „Kereskedő-társulat elnöksége“ figyelmébe. Igen gyakran előfordul az az eset, hogy kereskedőink avagy iparosaink közül többeket peres ügyekben, esetleg tanúkihallgatás czimen hétfői napon, illetve a helyben tartandó hetivásárok avagy nagyvásár ügy tűnt fel előttem, mint a szerelem ideális lovagja a középkorból, mikor még lovagok és trubadúrok éltek, tele eszményi, nemes szerelemmel. S maga egyszer csak le akarta rombolni az én ábrándképemet! Durván le akart rántani az égből a földre. Persze, hogy elkergettem magam mellől. Mert azt akartam, hogy megőrizhessem tisztán az én szerelmemet. S azt akartam, hogy necsak az én szivemben, hanem a maga szivében is maradjon meg egy fájó és mégis édes emlékezés a mi becsületes szerelmünkre. — Igaza volt, Irma, — mondta a férfi csendes hangon, megfogva a nő kezét és áhítattal megcsókolva — igaza volt! Jól tette, hogy úgy tett, ahogy tett. Hiszen azóta még jobban szeretem. Emlékeimből oltárt építettem a szivemben magának. Oda helyeztem ezt a szerelmet oltárképnek s én is, ha bánt az élet, ha szenvedek, ha fáj valami, odamenekülök ez elé az oltár elé s magától kérek vigasztalást, erőt, kitartást. — Nekem is ez a szerelem' az én mentsváram, az én vigasztalóm. Ez az egyetlen tiszta, nemes szerelem. Lássa, én belenyugszom ^a maga akaratába. iparosok LAPJA napján idéznek a helybeli kir. járásbíróság, avagy közigazgatási hatóság elé. Hogy mily veszteséggel jár kereskedőink avagy iparosainkra egy hetivásár alkalmával a járásbirőság avagy közigazgatási hatóság folyosóján való ácsorgás, azt eléggé bizonyltja azon körülmény, hogy a hétfői napra kitűzött tárgyaláson sem kereskedő, sem iparos nem jelenik meg, inkább veszni hagyja biztos követelését, mert amit az esetleg kedvező bírói Ítélet mellett megnyer, annál sokkal többet elveszít az által, ha üzletét hetivásár alkalmával meghízottjára hagyja, akinek nem áll módjában a vidéki vevők részére felvilágosítást adni s nagyobbszabásu megrendelés esetében az üzleti érdekben eljárni. így vannak iparosaink is. A vidéki vevő közönség rendszerint hetivásár alkalmával keresi fel őket s honn nemlétük esetében egy biztos megrendelő is mást keres fel megrendeléseivel, mert a hetivásárra jövetele alkalmából elvégzi egyidejűleg ügyes-bajos dolgait is s ezek között szükségletei beszerzését. De vannak igen sokan iparosaink között olyanok^akik a hétfői napot a piaczon sátorban árulással töltik, ezen a napon bocsájtják áruba egész heti munkájuk eredményét s ha ezen a napon bíróság elé idézik őket, elesnek attól, hogy Maga parancsolja, hogy igy szeressem és én igy fogom. Szomorú, gyötrő szerelem ez valójában, de maga akarja, hogy igy legyen. — Szomorú szerelem ? Az, amelyik vigaszt ad, az, amelyik megnemesiti ? Ne káromoljuk ezt a szerelmet. — A szerelem káromlása az, amit mi teszünk, — mondta szenvedélyesebben a férfi. Parancsolni akarunk magunknak holmi eszményi felfogások szerint. Holott egy pár év az egész élet s önnel majd könyezve gondolhatunk vissza az örökre elmúlt tavaszra, Irma, édes Irma, ne akarja, hogy ez a borús szerelem úgy takarjon be mindkettőnket, mint a sir a maga halottját. Fiatalok vagyunk, szeretjük egymást, ne hazudjunk egymásnak tovább. A szerelemnek nincs filozófiája. — De van idealizmusa. Én ezt akarom megőrizni. Hiába is beszél ! Csak mint jó barátok maradhatunk együtt, mint szerelmesre csak a távolból akarok magára gondolni. Nekem kell az én szomorú életemhez, a szerelemhez ez a hit, ez a tisztasága! — Nem szerelem ez! — tört ki indulatosan a férfi, — csak beteges ábránd, amelylyel tönkreteszi magát is, áruikat piaczra bocsájthassák s a munkájuk gyümölcsét élvezhessék^ Megvagyunk győződve arról, hogy a kir. járásbíróság óriási munkahalmaza mellett nem tehet kivételt egyesek irányában — már csak azért sem, mert a törvény előtt mindenkinek egyformának kell lennie — s igy utasítás hiányában nem tehetne helybeli kereskedőinké kel és iparosainkkal sem kivételt, de remélni merjük azt, hogy a m. kir. igazságügyminiszterium egy jól indokolt felterjesztés esetében 1000 adófizető polgár érdekében elrendelné azt, hogy a helybeli kir. járásbíróság legyen tekintettel kereskedőink és iparosaink ezen életbevágó érdekeire s őket hétfői avagy nagy vásár napján tárgyalásra ne idézze. Intézzen tehát a két egyesület együttes kérvényt a m. kir. igazságügyminiszter úrhoz s kérje a kereskedők és iparosok érdekében a tárgyalási határnapoknak hétfői nap helyett más napra való kitűzését. Éppen ilyen eljárást ajánlunk a közigazgatási hatóságnál is. Uj pénzintézet Nagykárolyban. „Nagykárolyi Hitelbank r.-t.“ czim alatt egy uj pénzintézet van alakulóban városunkban. Az intézet 500 darab, égvén kint 400 korona névértékű részengem is. Minek is találkoztunk újra? — mondta aztán szomorú, csendes hangon. S minek is élünk tulajdonképen az egymás gyötrésére ? Holnap elutazom s többé látni sem akarom. — Jobb is, ha elmegy. Mert én magát csak úgy akarom szeretni, ahogy szerettem . . . Menjen, menjen inkább, mert ha sokáig itt marad, kiábrándulok magából. El is határozta aznap este, hogy elutazik, hanem azért másnap délután megint csak ott járkáltak együtt a fenyvesek alatt s megint csak filozofáltak a szerelem fölött. (Mintha büntetlenül lehetne filozofálni e fölött egy fiatal nőnek s egy fiatal férfinak — az erdő néma csöndjében!) — Jobb is lenne nekünk meghalni ! — mondta egyszerre a férfi. — Ahogy a borbélylegények, meg a szobalányok szoktak, — mondta nevetve az asszony. — Komolyan beszélek! Nézze, gondoltam is xá! A zsebéből kivett egy kis buldog- revolvert s játszani kezdett vele. Az asszony kikapta a kezéből és előrefutott az erdei utón. A férfi utána s hamarosan utói is érte és visszavette tőle.
