Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-05-26 / 19. szám
IPAROSOK LAPJA 3 hogy annál magukat képviseltessék, mert a bevizsgálás ugyanoly eljárás mellett foganatosittatik akkor is, ha a kész bakancsok kiséret nélkül szállíttatnak be a m. kir. honvéd központi ruhatárba. Könnyű czipők a folyó évben sem rendeltetnek meg, mert azokból még mindig fölösleges készlet áll rendelkezésre. , Az ajánlattevők felhivatnak, hogy ajánlataikat legkésőbb f. évi junius hó 20-áig a kamarához okvetlenül beadják. Debreczen, 1907. május 9. A kerületi kereskedelmi és iparkamara. Iparkiállitásunk. Vannak ünnepnapok, melyet a kegyelet tart fenn, vannak melyet a szokás avat fel ilyenekké, de nincs annál szebb, nemesebb ünnep, mint az amelyet a szív belsö- ségteljes érzelme s az iparért lek kesedö s arra büszke iparososztály avat ilyenné! Van-e szebb ünnep a világon, mint a munka ünnepe? Az igazi emberi, ünnep! Az az ünnep mikor a jóleső érzés fogja el az iparát tanult s hosszas küzdés, fáradság árán üléstérré avatott polgárt, hogy ma az ö ünnnpe van, az övé, egyedül az övé, mert megmutatta azoknak, akik kételkedtek a magyar ipar elöhaladása és fejlettségében, hogy csalódtak, mert igenis van szép fejlődött magyar ipar, a mire büszke lehet városunk összes polgársága kivétel nélkül, akinek szivében a magyar haza szeretet legpárányibb szikrája él! Ezekhez a szép napokhoz közeledünk mi, ezekhez az elfeled- hetetlen órákhoz, midőn városunk iparosai verejtékes munkájukat bemutatják a nagyközönségnek, hogy lássa, gyönyörködjön benne, mit tud készíteni egy nagykárolyi iparos. Az iparkiállitást rendező bizottság felfogva nehéz hivatását, mindent elkövet a kiállítás sikere érdekében, fáradságot nem ismerve jár a kiállítókhoz, buzdítva őket a munkára. Nekik s az iparára büszke iparososztálynak köszönhető az, hogy^ a kiállítandó tárgyak egy része már elkészült. Mind az iparalkotásának remekei ezek, saját keze munkája a valódi mestereknek s méltán megérdemlik az elismerést, amelyet érette jutalmul nyerni fognak. Nem akarunk elébe vágni a valódi méltánylásnak, melyet a nagyközönség fog1 nyújtani a kiállítóknak, csak felakarjuk hívni figyelmét iparkiállitásurikra azoknak, akik még kételkedni mernek abban, hogy a nagykárolyi ipar fejlődése nem áll azon a magaslaton, amelyen büszkén kiállja a versenyt a silány, rozoga, értéktelen osztrák ipari termékkel. Ókmis. HÍREK. — Házasság. Dr. Sternberg 'Endre, a helybeli ügyvédi kar egyik tekintélyes tagja, folyó hó 3Q-án tartja esküvőjét Budapesten özv. Schvarcz Józsefné leányával, Margittal. Sok boldogságot kívánunk az uj párnak! — Bérmálás. Dr. Boromissza Tibor püspök bérmálás czéljából tegnap d. u. érkezett városunkba s május 26. és 27. napján bérmál és 27-én este 6 órakor Szatmárra visszautazik. — Hogyan gyűjti a fogyasztási szövetkezet a részvényeseket?.Még az amerikai bámulatos üzleti szellem is eltörpül amellett az eljárás mellett amit a fogyasztási szövetkezet vezetősége kifejt a részvényesek gyűjtése körül. Ugyanis a szövetkezet helyiségének kifestése czéljából szüksége volt egy helybeli festő-iparosra. A választás egy tehetséges, külföldet bejárt s ott tapasztalatokat szerzett tanult iparosra esett, ki félhivás folytán a helyszínén megjelent, a felméréseket eszközölte s a munkadijat 23 koronában állapította meg. A szövetkezet vezetősége az ajánlaMert szörnyű is az a szó: az állam! Mennyi mindent rejteget magában, mennyi titokzatost és rémeset foglal egy fogalommá. Megborzong attól, akárki hallja., Mert az országot szeretjük, a hazát imádjuk, hanem az állam! — 'jaj nekem, ez a mi fekete rémünk, amely ringatja bölcsőnket és behantolja sírunkat s gallérunknál fogva vezet azon a tüskés utón, mely az elsőtől elvezet a másodikhoz. Senki sem futja meg egyedül ezt az utat: nyomában az állam; senki sem halad rajta árván: vele az állam. Bedekné asszony is úgy érezte, mintha egyszerre torkon ragadta volna az a letéphetetlen kígyó s a fülébe sziszegte volna: hát elfeledtél? De nemcsak ö, hanem a bölcs Kerekes András, sőt a rettenhetlen Fejes Nagy István is megremegett erre a szóra. Az állam! — szorongatta mindegyiknek a torkát. Legelőbb a Miska gyerek rázta le magáról s adott hangot: — Már hogy kicsoda is voltakép az az állam ? Senki sem szuszszant erre a kérdésre, még csak Kerekes András se nyitotta fel a száját. Pedig ahol nagyot kérdeztek, ott neki kellett választ adni. Érezte, hogy minden szem reá tapad, s ez a sok simogatás pirosra nyalta az arczát. No, csak nem á szégyen pirja! Azért is mondania kell valamit. — Hát öcsém, tudod te, hogy kicsoda az Isten ? — Nem égészen. — No akkor fogd be a szádat. Ilyen az állam«js. — Olyan az, — szóla István uram, ravasz ábrázattal tekintve csudadoktor komájára, — mint a kirurgus; nem segít, meg is kell fizetni, de azért mégis kell neki lennie. Fenékig hasogatta Deres Ferkó ve- sélyét ez a mondás. — Hanem azért mégis fél Jtőle kelméd ! A rettenthetlen Fejes Nagy István uramnak nem mondhattak volna nagyobb gorombaságot. Már hogy ő fél; ő, aki hold világos éjfélen, mikoí csak a bagoly huhogott a szomszédos rengetegben, pipaszó és vidám fütyörészés mellett sétált végig a temetőben. Ö fél! Jaj, ha most úgy a keze ügyébe került volna az az állam, aligha maradt volna épen az oldalbordája. De azért megmutatja még ő, akárhogyan is! Már hogy kicsoda, micsoda tulajdon^ képen az az állam, azt Kerekes András döntötte el ilyenképen: Az állam olyan, mint a föld. Fölötte m a levegőég, az égboltozat s rajta a csillagok. Felemelem a lábamat, akarván, hogy oda jussak. Nyújtom, nyújtom, már ment is vagyok a földtől, elhagyom, — de aztán csak megint visszatoppanok a földre, ismét csak ott vagyok. — Avagy tudod-e Miska, miből áll az ember? — Aszongya a tisztelendő, hogy testből és lélekből. — ügy vagyon. No hát, a lélek az te vagy, a test az állam. Ha megölöd a testedet, mi lészen veled ? — Aszongya a tisztelendő, pokolba jutok. KONDOR BÉLA elsőrangú CSEBEEOEÜZI.ETE liagykárolyban9 Deák Ferencz-tér.
