Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-05-05 / 16. szám
á IPAROSOK LAPJA a küzdelem sikertelen voltát s megunta a harczot s vágyott a becsületes munkával megkeresett munkabér élvezetére. Felvették tehát a munkát s ma már a fővárosban az építés alatt levő házakat ellepte a dolgozó munkások raja. Városunkban az épitő-munkások még mindig bérharczban állanak, pedig itt van a május hó a mikor zöldül a mező, az erdő s megcsendül a magasban a pacsirta éneke, amely figyelmeztetni van hivatva a munkásokat arra, hogy a hosszú tél után, mely összes keresményeiket felemésztette gon- dolniok kell a mindennapi kenyérre s arra, hogy most kell gyűjteni a téli hónapokra. Ezért tartjuk mi szomorúnak május hónapját, ezért nem tudjuk mi üdvözölni azt a hónapot, amely az igazi tavaszt van hivatva jelképezni. Tavasz a természetben, sötét tél az emberi szivekben! Vájjon mikor lesz a becsületes munkának is igazi tavasza? Mielőtt befejezném czikkemet, becsületes magyar munkások hozzátok van még pár szavam! Ne hallgassatok a vezetők szavára, kiket csak a létérdek késztet az izgatásra, hanem vegyétek kezetekbe szerszámaitokat, fogjatok a becsületes nemesítő munkához. Ez méltó lesz hozzátok! A vezetők nem törődnek azzal, hogy a magyar gazdasági élet züllésnek indult, nem azzal, hogy a hátunk megett álló külföldi ipar a folytonos munkamegtagadással édes hazánkat, mint ipari tevékenységének dúsan fogyasztó piaczát teljesen kizsákmányolja, nem azzal, hogy lesz-e nektek betevő falatotok, mindennapi kenyeretek. Nekik csak egy kötelességük van, izgatni benneteket, mert ezért fizeti őket a vezetőség. Nem kívánnak töltetek a munkaadók olyat, a mit teljesíteni nem lehetne, csak az adott szolgál- mányért viszont szolgálatot. Mutassátok meg nem féltek a munkától, mert hidj étek el a munkaadók a szorgalmas munkást megbecsülik, szeretettel övedzik körül s méltó dijjazásban részesítik őket. Nézzetek körül szegény magyar hazánkon! Az ipari téren általános pangás, alattunk megrendült a föld és a gazdasági válság megérlelte a szo- cziális nyomort s megnyitotta az amerikai kiözönlés zsilipjeit. Tömegesen vándorol ki a magyar faj s az üressen hagyott területeket elfoglalja az idegen. A szinmágyart a Felső-Tisza völgyéből lassanként kiszorítja a gali- cziai nyomás. Életerőnk napról- napra fogy. Kimegy a munkaerő s helyébe tódul az improduktív elem, amely már nem termel csak élősködik. Az országban dúl a munkáskérdés és a munkabér iránti harcz. Tegyétek kezeteket szivetekre s gondoljátok meg jól, hiszen ti is sziveteken viselitek az édes magyar haza boldogulását. Lássátok be végtére, hogy a folytonos czéltalan harcz nem vezet a haza felvirágoztatásához. Hiábavaló küzdelmetek csak elmérgesiti a helyzetet s az alig egy éve még barátságos együttérzést az egymás iránti gyűlölködés váltja fel a munkaadók és munkások között. Fel munkára becsületes magyar munkások, hisz a munka nemesit, felemel s nincs boldogabb érzés a földön mint a becsületes munka jutalmának élvezete. Simkó Aladár. Sléxelezici. a nagykárolyi újonnan megválasztott ipartestület elnökségéhez és választmányához ! A folyó évi február hó végén tartott iparkamarai kiküldöttek választása alkalmával, mint a választás egyik szemtanúja, szomorúan tapasztaltam azt a nagykárolyi iparosokra és kereskedőkre is mélyen elszomorító eseményt, hogy TÁRCZA. Szunnyadó erők. Irta: Dr. Wartha Vincze műegyetemi tanár. Mióta Magyarország a kulturállamok sorába lépett, azóta előtérbe nyomult a megélhetőség kérdése. Már régen nem érvényes azon szálló ige, hogy Extra Hungáriám non est vita, mert most Amerika vette át Hungária szerepét. Nemcsak nálunk, hanem egész Európában általános a panasz, hogy drágul a mindennapi kenyér, drágul a hús, drágul a háztartáshoz szükséges anyag, a Lkás, a ruha, az élvezeti czikkek stb., szóval minden, ami a megélhetéshez szükséges. Ha panaszkodunk, akkor azzal védekezik s kereskedő, hogy ő is ugyanabban a helyzetben van, mint mi, mert szállítója fölemelte a termék árát, de a gyáros is azzal védekezik, hogy drágul a munkabér, a tüzelőanyag, sztrájk van mindenfelé és a nép kivándorol Amerikába. A munkás végre hivatkozva az általános drágulásra, a megélhetőség nehézségeire, szintén kényszerűségből sztrájkba lép. Hát ez a circulus vitiosus örökké tarthat és nincs egyhamar kilátás, hogy jobbra forduljon a dolog. Igaz, hogy a bajon tetemesen enyhíteni lehetne az által, ha az érdekelt felek részben maguk is segítenének azzal, hogy kiadásaikat redukálják, szóval takarékosabban éljenek. Azt hiszem, ez tényleg a szükség nyomása alatt meg is történik részben, de ez nem a kérdésnek rendes természetes megoldása, hanem aféle ostromállapot, mint azt a franczia-német háború alatt a párisi lakosság is átélte, amikor nemcsak a lóhus, hanem a patkányhus is csemege számba ment., Nem is fog sikerülni a baj orvoslása, ha nem sikerül a drágulás igazi okát kideríteni. Ha drága a szén, akkor törekedjünk arra, hogy azon nélkülözhetetlen anyagnak termelése, szállitása olcsóbbá váljék; könnyitsünk uj és okszerű bányatörvénynyel, hogy a szén kutatása lehetővé, illetve jövedelmezőbbé váljék, vagy pótoljuk a régi rossz szerkezetű kályhákat és tüzelőszerkezeteket helyesen tervezett szerkezetekkel, úgy hogy olcsóbbá váljon a fűtés anélkül, hogy a fogyasztó a szükséges tüzelőanyag csökkentése által lenne kénytelen a bajon segíteni. Valljuk be, hogy népünk szegény és csak a helyesen okadatolt takarékosság minden téren segíthet a bajon, de főleg a nagy fogyasztási czikkek _ gyártása és szállitása körül mindent elkövessünk, hogy az adott anyag olcsóbban és tökéletesebben állittassék elő. Legyünk szerények, mert okunk van rá. Ilyen elsőrangú nagyfontosságu anyag mindenekelőtt a nélkülözhetetlen szén, vagy általában a tüzelőanyag. A szén és a vas kellő arányban meg minőségben való előfordulása, valamint olcsó és okszerű termelése meg szállitása valóban közvetlen mértéke valamely nemzet politikai rangjának. Magyarország évenként termel 5'2 KONDOR Q M v m IBII elsőrangú ÜL fii H M DL LA CSEMEQEÜZLETE Nagykárolyban, Deák Ferencz«tér. t
