Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-05-05 / 16. szám
I. évfolyam. * i / J rw 16-ik szám. Nagykároly, 1907. május IPAROSOK LAP# Társadalmi hetilap A Nügykárolyi Iparos-Szövetség és Ipartestület hivatalos közlönye. Megjeleiül Is: minden1 vasárnap Szerkesztőség: Gróf Károlyi György-tér 24. szám alatt. Kiadóhivatal: Sarkadi N. Zsigmond nyomdája. Felelős szerkesztő : Simkó Aladár. Lapvezérlő-bizottság : Az Iparosok Szövetségének Elnöksége. Laptulajdonos: Sarkadi N. Zsigmond. Előfizetési árak: Egy évre . . ..................5 K — f. Fé l évre . . , . . . . 2 K 50 f. Negyedévre.........................I K 25 f. Egy es szám ára 12 f. — Nyilttér sora 20 f. Szomorú május hónap. Nagykároly, 1907. május 5. Elérkezett május hónap is, az a hónap a mikor az építő "es ezzel szorosan Összefüggő iparos osztály a hosszú tél után, melyet csak tervezgetéssel, számolással töltött el, hozzáfogni remélt a munka kiviteléhez is. Mit kell azonban látnunk? A helyett, hogy a . munkások dala hangzana fel az épülőben tévő házakról, általános néma csend honol az épitő-ipar terén s az ezzel összefüggő iparágak pangásnak indultak. Nem látható a munkaadók tekintetéből az elfoglaltatásból eredő megelégedés jóleső érzése, zord, mogorva arcz tűnik szemünkbe, melyen barázdákat szántott a gond. A békés egyetértés, a közös ‘munkálkodás érzete, mely eddig a munkaadót és munkást vezette, megszűnt, bizalmatlanság uralg mindkét oldalon. Lássuk mi okozta ezeket a szomorú állapotokat? A válasz csak egy lehet, a nép zsírján élősködő szocziálista vezetők bujtogatása s irgalmat nem ismerő kizsákmányolási vágyai megfékezésére alakult iparos-szövetségek, melyet a végső perczekben öntudatra ébredt munkaadók alkottak. Addig az ideig, mig a szocziálista vezetők által a munkásság között nem lett teljesen elhintve az elégületlenség magva s a mig a vezetők által folytonosan minő- sithetlen kifejezéssel illetett munkaadók ellen a gyülöltség talajra nem talált, ha voltak is a bérmegállapodásokat illetőleg nézeteltérések, addig mig azok a tisztesség korlátái között mozogtak, s a mig a mésterek saját életexistentiájuk veszélyeztetése nélkül a követeléseket teljesíteni képesek voltak, teljesítették, de akkor amidőn a vezetők látva azt, hogy kezdik a becsületes magyar munkások előtt tekintélyüket veszíteni s már-már kétessé vált, hogy hajlandók-e a heréket továbbra is táplálni; a munkások egy csekély része előtt kedvesnek hangzó jelszót adtak ki: „emelni kell a.munkabért s ennek minimumát olykép kell megállapítani, hogy a rest, dologkerülő, hanyag munkás is magas bérben részesüljön s ki kell szipolyozni a közönséget és munkaadót a legvégsőbb fokig. * Részint a kilátásba lévő ipari pangás, az uralkodó drágaság, részint az építtető közönség és a munkaadók érdekének megvédése öntudatra ébresztette végtére az iparos osztályt. A veszély utolsó perczeiben belátta azt, hogy a mesterségesen s Üzletszerűen fokozott béremelés ellen, ha csak a tönk szélére nem akár jutni s iparát elhagyva idegen hazában keresni boldogulását, nincs más védekezés, mint az, ha a munkások példájára ök is szervezkednek s gátat vetnek végre annak a törekvésnek, amely előtt ismeretlen a szeretet, ismeretlen a hazaszeretet fogalma! Megalakult a fővárosban az első épitő-iparos szövetség, követőre talált az ország minden részében s ma már az iparos-osztály teljesen szövetkezve van a közös ellenség a felbujtók ellen. A munkások sztrájkjára a munkazárlat volt a felelet. A munkások nem engedtek, a jobb érzésüek hasztalan iparkodtak társaikat lebeszelni á czélhoz nem vezető küzdelemről; a pártfegyelem s a folyton tartó izgatás nem engedte még azokat sem dolgozni, akik kezdtek kétségbeesni saját családjaik megélhetése és jövője felett. Majdnem egy teljes év kellett ahhoz, mig sikerült a fővárosban az épitő-ipar terén tartó sztrájkot megtörni s a munkásokat meggyőzni arról, hogy a munkaadók a munkazárlattal nem azt akarják elérni, hogy a munkásokat jól kiérdemelt keresetüktől megfosszák, hanem azt, hogy mindenki érdeme szerint élvezze munkájának gyümölcsét s a munkaadó ne lehessen kitéve annak, hogy a rest, henyélő és dologtalan munkást alkalmazni legyen kénytelen. Kétségbeesett küzdelmeket fejtettek ki a vezetők, el sem képzelhető pressiót kezdtek gyakorolni a szakegyletekre, hasztalan, a bér csületes iparkodó józanul gondolkodó munkások között nap-nap után több akadt olyan, aki belátta El Jó ízlésért ® Tk ezüstéremmel HO^HGF s kitüntetve. ® Párisi divatáruházában Nagykárolyban kaphatók a legújabb divatu szalmakalapok, színes, fekete nap- és esöernyök, sétapálczák, gummi-különlegességek és legújabb divatu festmények. ..,___________—
