Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)

1907-01-27 / 2. szám

-A.IZ á,csipa,r síz ülj ipsirtörTTéa^^loerLA képesített ácsmesterek országos küldöttsége emlékiratot nyújtott át a kereskedelemügyi m. kir. miniszter urnák^ hogy az ipartörvény küszöbén álló reformjának során elérje a képesítés terhére történő számtalan visszaélés megszüntetését.

Az emlékirat terjedelmesen megokolt dolgozat, a melynek lényege az a kívánság, hogy

1. az ipartörvény 48. §-a szerinti kiegészítő munkálatok közül a lakóházaknál és más épületeknél előforduló ácsmunkák kivétessenek és azokat csak önálló és minősített ácsmesterek végezhessék el;

2. az uj ipartörvénybe az építési vállalkozással járó bajok megszüntetése ezéljából vétessék fel, hogy csakis képesített iparosok, valamint csak megbízható czégek, kik építészt vagy technikust rendelnek helyettesítésükre, vagy üzletvezetőjüknek, nyerhessenek építési vállalkozásra iparigazolványt;

3. az építő iparban általánosan és fent említett megbotránkoztató ^fedezés“ által különösen is megnyilatkozó kontárkodás megakadályozása végett vétessenek fel a törvénybe a legszigorúbb megtorló intézkedések;

4. az uj ipartörvény alapján .annak idején kiboesájtandó általános építő ipari rendeletben csak az építőmester, ez is azonban ácsmunkáknak csupán átvételére hatalmazhassák fel, azzal a kötelezettséggel, hogy az ácsmunkák végzésére képesített iparost fogadni tartozik; ellenben

5. a kőműves jogosultsága szorittas- sék a saját munkakörébe tartozó munkálatok átvételére -és - végzésére és ne engedtessék meg neki ácsmunkáknak még csak -átvétele sem.

Az üzleti munkaidő.

XJgy a fővárosban, mint a vidéken hatályos mozgalom fejlődött ki az üzleti munkaidőnek a kereskedelmi alkalmazottak rég hangoztatott kívánalmaival egyező módon való szabályozása érdekében. Tudjuk, hogy a kormány munka- programmjában is bentfoglaltatik az e téren szükséges szocziálpolitika reformok törvényhozási utón való életbeléptetése a „Magyar Kereskedők Lapja“ azonban* mely a kérdéssel hosszabb ezikkben foglalkozik helyesebbnek tartja, hogy a törvényhozás intézkedéseit megelőzőleg és ettől függetlenül maguk az érdekeltek szabályozzák az üzleti munkaidőt,—és pedig oly kompromisszumok alapján, melyek az ellentéteket a jogosság és méltányosság követelményeinek megfelelően egyenlítik ki. Engedni kell valamit mindkét félnek — munkaadóknak és alkalmazottaknak — merev álláspontjukból és ha az engedékenység terére lépve; közelednek egymáshoz, félúton találkozni is fognak egymással és oly megállapodásra jutnak, amely teljesen kifogja elégíteni úgy az egyik,

IPAROSOK LAPJA

mint a másik tábort. A törvényhozásnak aztán ne legyen e tekintetben egyéb feladata, mint kondifikálása a gyakorlati élet követelményeivel egyező megállapodásoknak.

Az üzleti munkaidő szabályozásának kérdése két irányban ágazik el. Először is az alkalmazottak, de a helyesen gondolkodó főnökök is a vasárnapi munkaszünet újból való szabályozását tartják szükségesnek. Szerintünk nem származnék abból a közönségre semmi hátrány, ha a teljes vasárnapi munkaszünet a kereskedelem összes ágazataira nézve kötelezővé tétetnék, feltéve, hogy eltiltanák a házaló kereskedés vasárnapon való gyakorlását is. Amint megszokták már a fogyasztók, hogy számos oly szükségletüket, melyeket vasárnap be nem szerezhetnek, köznapon vásárolják be, úgy megfogják szokni a vasárnap elfogyasztandó élelmi szereknek az előző napokon való beszerzését is.

Számos szakma azonban kifogást emel az alkalmazottak ama követelése ellen, hogy a vasárnapi muukaszünet tartama teljes 36 óra legyen. E szerint a munkaszünetnek szombat esti 8 órától hétfőn reggel 6 óráig kellene tartani. Vegyék figyelembe az alkalmazottak azt, hogy ha vasárnap kivétel nélkül minden üzlet zárva lesz, a munkásosztályhoz tartozók, akik rendszerint csak szombaton késő este jutnak pénzhez, vasárnapra való élelmiszereik bevásárlásától el lesznek ütve. ' , ;

A kérdés második ágazata a köznapi munka oly módon való. szabályozása,< hogy minden üzlet köznapon este 8 órakor bezárassák. Ez ellen hem lehet kifogást emelni és e tekintetben csupán egy kivételt kell az alkalmazottaknak kon- czendálniok. Ez abban áll, hogy oly helyeken, ahol a fogyasztók jelentékeny kontingesét gyári- és ipari munkások képezik,, azok az üzletek, amelyek e kivételre reflektálnak, esti 10 óráig nyitvatarthatók legyenek.

HÍREK.

— Esküvő. Soltész József kraszna- bélteki körjegyző tegnap Vezette oltárhoz Feifer Ede városi számvevő leányát, Katiczát. Tanuk voltak: a menyasszony részéről Lucz György városi tanácsos, a vőlegény részéről: Soltész István szaniszlói lakos.

— Eljegyzés. Hermann Béla czipész eljegyezte Farkas Zseni kisasszonyt helyben.

— Czipögyárosok kartelje elleni mozgalom. Az osztrák és cseh czipögyárosok kartelje ellen az összes magyar czipő kereskedők szervezkednek és jan. hó 26-án Budapesten országos gyűlést tartottak. •

— Iparosok figyelmébe! Városunkban a múlt év nyarán egy magát Loránd Aladárnak nevező egyén járt s a „Pannónia-társulat“ nevében czégjegyzés és czimtárra előfizetést gyűjtött s többektől előD

leg czimen kisebb-nagyobb összegeket felvett. A megrendelők hasztalan várták a munkát s megunván a várakozást, utánna jártak a dolognak s kiderült, hogy a kérdéses irodalmi intézet nem is létezik s egy csaló körmei közé kerültek. Elővigyázók legyünk tehát a vigéczekkel szemben!

— Iparkiállitásunk és a Magyar Védő- Egyesület. A „Magyar Védő-Egyesület“ helybeli fiókjának előterjesztésére, az egyesület vezetősége a Nagykárolyban rendezendő iparkiállitás felsegélyezésére 100 azaz Egyszáz koronát utalványozott. Nem ismervén a felterjesztés szövegét, amelyben a vezetőséghez segély iránt kérelem intéztetett, nem gyakorolhatunk jogos kritikát a vezetőség eljárása felett, csak csodálkozásunknak adunk kifejezést akkor, a midőn városunk polgársága ezreket áldoz tagsági dij és egyéb czi- meken az egyesület czéljaira s akkor, midőn városunk polgársága félretéve saját keresetét hajtó munkáját, hogy a városunk és a magyar iparnak dicsőséget szerezzen. Ily csekély összeget nyújt jutalmazás czimen a vezetőség rendelkezésére, holott ezen összegből még ha az kiosztatik is iparosunk között, abból nem hogy jutalom, hanem az előllitási költség sem telik ki. Ne csu- dálkozzon ezután senki rajta, ha nem akad iparos, aki tárgyakat állítson ki.

— Halálozás. Mint részvéttel értesülünk, Rosner Mihály helybeli polgártár- - sunk hosszas szenvedés után folyó hó 24-én elhunyt.

— A Kossuth-asztaltársaság táncz- vigalma. A nagykárolyi Kossuth-asztaltársaság f. hó 19-én tartotta meg szini- előadással egybekötött tánczvigalmát. A sikerült estélyt Orosz Erzsiké szavalata nyitotta meg, ki élénk előadásával szerzett a hallgatóságnak élvezetet. — Majd Schannen Árpád adta elő „Az inggomb“ czimü monológot, élénk derültséget keltve. Azután Rácz Irma monológja következett, kit csinos előadásáért megtapsoltak. A műsor negyedik számát Patak Gyula biztosítási hivatalnok által előadott „Munkácsi rab“ czimü költemény szavalata képezte. — A megrázó előadás mély hatást gyakorolt a közönségre, mely áhitatos csendben gyönyörködött a nem mindennapi művészetben és szűnni nem akaró tapssal jutalmazta az előadót. Ezután Murai Károlynak „Virágfakadás“ czimü egy felvonásos vigjátékát adták elő Kún Györgyné, Fézer Ilona, Sipos István, Gergely Mihály és Orosz Erzsiké, kik mindannyian kitünően feleltek meg feladatuknak s méltán megérdemelték a közönség megelégedését. A rendezőség minden egyes' női szereplőt egy-egy csokorral tüntetett ki, a közönség pedig sok tapssal jutalmazta a szereplők fáradságát. Az előadást vacsora, ezt pedig a tánczmulatság követte, mely azután a hajnali órákig tartott a legvidámabb hangulatban.

— Az Iparos-Szövetség tagjainak találkozó helye a „Központi kávéház“ - ban van.