Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-04-21 / 14. szám
IPAROSOK LAPJA f 3 sem tudó iparos osztály az üres frázisoktól hemzsegő hírlapi ezikkeknek felüljön. 1. A fogyasztási szövetkezet érintkezésbe lépett: 1. mészáros, 2. szabóüzlet, 8. tej csarnok, ■ 4. czipész-üzlet felállítása iránt iparosokkal. 2. Felhasznált a szövetkezet oly üzleti reklámot, melyben helybeli kereskedőinket a fogyasztó közönség kizsákmányolásával és hamis méréssel vádolja meg. 3. Minthogy ez elnöki állásra senki nem vállalkozott, felkérte a helybeli róm. kath. egyház fejét, ki a kényszerítő körülmények hatása alatt azt elfogadta. 4. Felhasználta üzleti reklámul azt, hogy a boltberendezés elkészítését csakis oly iparosnak adja ki, aki a szövetkezetbe belép. Ezek a körülmények úgy látom kikerülték ,czikkiró ur figyelmét, mert ha ezeket tudta volna — én aki gondolkozásmódját eléggé ismerem s volt alkalmam tapasztalni, hogy az iparososztály érdekében nem egyszer lépett sikra szóval vagy sajtó utján, bizonyára nem irta volna meg azt a czikket, amely hivatva volna az iparososztályt tömöríteni a szövetkezet körül. Ha a fogyasztási szövetkezet mészárszéket állít, a mészáros-iparQsok között eddig megosztott fogyasztó közönséget maga köré tömöríti (addig mig az kiábrándul belőlle.) Ha szabóüzletet állít iparosaink egy része elesik foglalkozásától. Ha tejcsarnokot állít fel, azzal csak a nagy uradalomnak tesz szolgálatot s a város polgársága egy része elesik attól a jövedelemtől amely eddig megoszlott. Ha czipészüzletet állít fel, akkor annak csak egy önálló iparos vezetője lehet s a többi iparos beállhat segédnek melléje. S ezek hasznára volnának az iparososztálynak ? ? Az iparos és kereskedő-osztály között a gyakorlat által szentesítette baráti viszony szerint egymásnál fen- álló tartozásukat vagy levásárolták vagy ledolgoztatták, s így ha az iparos szövetkezne a kereskedő-osztály ellen, hasznot hajtana-e az az iparosnak ? Tessék gondolkozni ezeken a dolgokon s czikkiró ur is befogja látni azt, hogy az iparos és kereskedő érdeke szorosan összefügg egymással. Végül arra vonatkozólag, hogy az iparososztály saját kebelében árucsarnokot létesít, ez a tény nem hasonlítható össze a fogyasztási szövetkezettel, mert ez által nem egyes iparos, hanem kizárólagosan iparosok érdeke mozdit- tatik elő, s a szövetkezet tagjai s nem tör egyik a másik ellen, de a czéljuk az, hogy áruczikkeiket tömegesen adják el a kereskedőknek, esetleg arra előleget kaphassanak. Hogy lapunk irálya szokatlan a czikkiró ur előtt, azon nem csudálkozom, mert városunk közönsége előtt szokatlan még, hogy az eddig megvetett és lenézett kérges tenyerű iparososztálynak és a vele szorosan összefüggő kereskedők érdekében laphasábon czikkek jelenjenek meg, melyek hivatva vannak tájékoztatni, a nagy* közönséget arról, hogy az aranynak nevezett tiszta törekvésnek vannak salakjai is, mint a milyen salak volt a szövetkezet részéről a helybeli kereskedőknek üzleti csalás és hamis mérlegeléssel való megvádolása. Simkó Aladár. hogy a fogyasztási szövetkezetét csakis a helybeli tisztviselők érdekében alakítják meg s abba senki mást be nem vesznek. A később tartott gyűlésen a részvényesek belátták azt, hogy magukban a szövetkezetét fenn nem tarthatják, általánossá változtatják' át, a minek következménye lett azután, hogy a szövetkezetből 38-an kilépték s a még tagjait képező részvényesek a vezetőség kivételével egyáltalán nem törődnek a szövetkezet ügyével. Annak határozott kijelentése mellett, hogy a nagykárolyi iparosok szövetsége által alapított „Iparosok Lapja“ sokkal fontosabb érdekek képviseletére van hivatva, mintsem a fogyasztási szövetkezet mellet fenhangzó érvekkel foglalkozzék és erről hírlapi polémiába bo- csájtkozzék, ez alkalommal kizárólag czikkiró ur iránt érzett tiszteletből kifolyólag — ki az iparososztály érdekében a hitelszövetkezet megalakítása iránti • segedkezéssel elismerésre méltó tevékenységet fejtett ki — tartom kötelességemnek, látván azt, hogy a fogyasztási szövetkezet és a vezetőség eljárásáról tévesen van informálva részletezni azokat az okokat, melyek enge- met mint az „Iparosok Lapja“ felelős szerkesztőjét arra késztettek, hogy az iparos osztályt felvilágosítva, meggyőzzem őket arról, hogy a „Fogyasztási Szövetkezet“ az iparos osztálynak nem hasznára, de határozottan kárára van. Megkívánom jegyezni azpnban azt, hogy magam is enyhén szóljak a tapasztalt ferde eljárású^ folytán igen is szükségesnek tartom a fogyasztási szövetkezet ellen mindent felhasználni, nehogy az iparos-szövetség lapja által képviselt iparos osztály abba belépjen s eddig orgánuma hiányában saját érdekeit nyilvánosság előtt megvédeni szünetet az tinnepeltetés. A szép leány már az első napokban tapasztalta, hogy ilyenkor a figyelem másfelé terelődik, egy vézna, közönséges arczu leány felé, ki nappal mitsem számított, ki egy megyei írnokot nem tudott volna meghódítani magának ... Ki híján volt mindenféle külső előnynek. Ez a nem szép leány Major Nelli volt, a színházi kellékes leánya, ki kissé tompa hangján csodás melegséggel tudta kifejezni a legmélyebb érzést, a legviharosabb szenvedélyt. Nyugodtan, biztosan uralkodott szerepének minden apró részén. Akár halkan suttogva, akár érdes, kiabáló hangon beszélt, közönség vakon hitt szavának. A szép Jolán láthatta minden este, hogy a közönsége meghatottsága mily őszinte, ha Nelli játszik. Még a taps dinamikai fokozódása is más elemi erőt fejezett ki, mint mikor neki tapsoltak. Önkénytelenül irigység lopódzott a leikébe. És ez az irigység nyugtalansággal, fájdalommal töltötte el. Az elkényeztetett szépségű leány nem hitte volna, hogy valaha színpadi partnert ennyire irigyelni fog. Mikor egy darabban együtt léptek fel, egész nap roszkedvü, bátortalan volt. Megérezte, hogy az este bármit követ el, csak stafázs lesz. A két színésznő együtt öltözködött. Nelli közömbös arczczal festette magát a tükör előtt. Mikor a ruháját összefűzték, könnyű sóhajjal modotta: — Már a harmadik szerepet játszom ebben az esztendős ruhában. Nem csodálnám, ha megszólnának érte .... Jolán rezignáltan jegyezte meg: — Ön játszhatik akármilyen ruhában ... — Gondolja? — ügy van. Az ön győzelme bizonyos . . . Ah, Nelli, ha én úgy tudnék játszani, ha én bírnám azokat az eszközöket . ., — És ha én olyan szép lennék, mint Ön. A szép leány elfintorította az arczát. — Mit értek vele? Látja, nem tagadom, én irigylem önt. Vad indulatos, kínzó irigység lep meg, ha látom, hogy ön mint uralkodik az emberek nemesebb indulatain ... Nelli pajkosan vont vállat. — Azt hiszi talán, hogy én n§m irigylem önt. Önt, aki mindenkit hódolatra késztet tökéletes szépségével . . . Jolán eldobta a szemöldök feketitőt. — Esküszöm, hogy ezen nincs mit irigyelni. Igen, körülzsonganak, keresik társaságomat diszkréten és tolakodóan . . . Hallhatok annyi hazugságot, hogy megcsömörlik belé a lelkem. — Nekem nem is hazudnak, arra sem tartanak érdemesnek a férfiak, — mondotta Nelli nem minden keserűség nélkül. — De este! — kiáltott Jolán. — Este? Hát igen . . . tapsolnak . , . magam is azt hiszem, hogy értem ezt a mesterséget... De azért van itt is szomorú tapasztalatom. Akik legjobban méltányolnak, nem a férfiak, hanem a nők . . . s a leányt — akármilyen emelkedett lélek legyen iá — nem elégíti ki a nők hódolata. — Oh, én büszke lennék reá! — mondotta Jolán olyan igaz hangony amilyet a színpadon sohasem hallottak tőle. — Könnyű önnek, aki annyi férfiút látott lábai előtt, — sóhajtott Nelli a haját igazítva, — de előttem csak a
