Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-04-21 / 14. szám
2 IPAROSOK LAPJA gyakorlat, ismeretek gyűjtése szerzésével s az iparágukban való gyakorlat bemutatásával szerezték meg és folytatják. Az uj ipari törvény erre vonatkozólag a gyakorlati tudás meghatározásánál 3 évet hoz javaslatba, holott az egyes, ipar- és rokontestületek által a törvényszakasz módosítása iránt benyújtott kívánalmak abban összpontosulnak, hogy az iparigazolványok kiadása szorit- tassék meg akként, hogy egyes iparágakban a segédi gyakorlat 5—6 évre terjesztessék ki, mely javaslatokat annyival inkább tartanók elfogadhatóknak, mert a gyakorlati példák bebizonyították azt, hogy egy segédnek az iparához tartozó összes kellékek elsajátítására ennyi időre okvetlenül szüksége van, amely idő alatt alkalma nyílik arra, hogy ismereteit több műhelyekben, fővárosban, esetleg külföldön is gyarapítsa s ezeket egy kijelölendő bizottságnak be is mutassa. Szükségesnek véljük továbbá a beadott javaslatok alapján, hogy az ipartestület kebelében egy bizottság alakittassék, aki megvizsgálja azt, hogy az ipartkérő egyén bir-e az iparához szükséges technikai és gyakorlati tudással s ha ezekről meggyőződést szerzett a bizottság, — annak javaslata alapján lenne csak kiadható az illető egyén részére az iparigazolvány. Az ipartörvény azon része, hogy TÁRCZA. A tehetség. Irta: Zöldi Márton. — Az „IPAROSOK LAPJA“ eredeti tárczája. — Morvái Pál színigazgató elégedetten dörzsölte a kezét, mikor Földváry Jolánt drámai hősnőnek szerződtette. Sietett is közölni örömét a rendezővel, az öreg Balázsyval. — Láttad, Móricz? — kérdezte. t— Láttam. — Mit szólsz hozzá? Az öreg rendező — valamikor hires bonviván-szinész — egykedvűen tekintett maga elé. — Szép leány . . . — Hóditó szépség, — deklamálta az igazgató. Klasszikus szépség. Micsoda szempár! . . . Vadakat lehet vele szelídíteni és szelideket vadítani. És a termete! . . . Becsületemre vénuszi termet . . . szinte hullámzik. Ha ez elját- sza Stuart Máriát . . . — Hullámozni fog, — vetette közbe egy iparos több iparágat is folytathat az ipartörvénybol törlendő, mert ez alkalmat nyújt ismét a kontároknak arra, hogy ha már megkezdett iparukon boldogulni nem tudnak, más iparon folytassák azt a műveletüket, amely csak kárára van a tisztességes iparnak. Igen helyesen jegyzi meg a javaslatban előadó: „az eziránti törekvés csak a képesítés üdvösségének kijátszására nyuj t alkalmat “. A szakvélemények erre vonatkozólag oda culminálnak, hogy csakis oly esetben engedtessék meg egy iparosnak, akinek tanult iparára már iparigazolványa van, más ipar üzése, ha az illetékes ipartestület — arra való tekintettel, hogy tanult iparának üzésére képtelen, vagy abból megélni nem tud — azt engedélyezendőnek találja s az iparigazolványt kiadja. Végül törlendőnek véljük az ipartörvényben azon részt, amely üzletvezető alkalmazása mellett bárkit jogosít arra, hogy ipart folytathasson. Ez a része az ipartörvénynek neveli a valódi kontárokat s alkalmat nyújt a nagy tőkével dolgozó magánosoknak a kisiparosok teljes tönkretételére" és kizsákmányolására. Sok példát tudnánk felhozni az ipar terén, amidőn a kisiparost kényszerítik bizonyos munka elvállalására azzal, hogyha azt a kövefanyar hangon a rendező, mert csupa dagály. Csak egy szerepben láttam, de a többiről szívesen lemondok. Az igazgató kelletlenül fészkelődön a széken. — Az más, — mondotta, — te művészi szempontból beszélsz, de nekem az üzleti szempontot is tekintenem kell. Hiába, k közönség szereti a szép női arczokat és a közönségnek igaza van. A szép asszony pözitiv esztétikai gyönyör ... Hátha még Ízléssel öltözködik... Ennek a lánynak pedig mesés toalettjei vannak. Párisban felléphetne.-- Azt elhiszem, — bólintott az öreg rendező, — ott talán még nagyobb toalett-sikere lenne ... Grimászt vágott s kissé idegesen folytatta i — Ha a hárem számára kellene hölgyeket szállítani, azt mondanám, pompás akviziczió, de ha arról van szó, hogy Stuart Máriát játsza, akkor azt mondom, hogy a lefejezési jelenetet az első felvonásba kell tenni ... Egyébként a te dolgod. Megyek a próbára. Az igazgató nem tartóztatta. Egyedül maradt és ismét elégedetten dünnyögött maga elé: telt árért el nem vállalja, maga vált ipart és üzletvezető mellett nagytőkével dolgozva tönkrejuttatja az iparost, érvényesül ez a szövetkezeteknél, akik a gyakorlati tudás nélkül űzhetnek üzletvezető mellett, iparigazolványhoz kötött iparágat, érvényesül mindenütt, ahol a tőke felveszi a harczot az ipar ellen. Legelső feladat tehát az ipartörvényben módot találni arra, hogy ipart csak valódi iparos folytasson, a kontárok kizárassanak az ipar teréről, mert csak igy lehet nagygyá, erőssé és híressé az igazi, valódi, hamisítatlan magyar ■ ipar. Válasz a „Szatmárvármegye“ 31-ik számában a „Fogyasztási Szövetkezetéről megjelent közleményre. A Nagykárolyban megalakult fogyasztási szövetkezet érdekében a „Szatmárvármegye“ laptársunkban megjelent közlemények mindegyike folyton azt hangoztatja, (amit mi magukat a tisztviselőket illetőleg soha nem vontunk kétségbe, csak az iparos osztályt óhajtjuk visszatartani az attól való belépéstől), hogy a tisztviselőknek jogában áll saját érdekeik megvédésé okából szövetkezetét alakitaniok, s csak emberbaráti g?) érzés vezette az alapítókat arra, hogy a szövetkezetbe nem a tisztviselői osztályhoz, hanem az iparos osztályhoz tartozó fogyasztókat is bevegyék, jóllehet az alakuló gyűlésen a részvényesek egész határozottan kijelentették azt, — Az öregnek igaza van és még sincs igaza. A szépnek sokat megbocsátanak a színpadon, a nem szépnek csak akkor, ha igazi művésznő ... Itt van a Major Nelli . . . olyan művésznő, hogy engem is megrikat a gázsi-napokon is, mikor igazán közömbös vagyok minden iránt. És mégis egyre azt hallom: „milyen kár, hogy nem szép“. Még azon a héten fellépett Földváry Jolán, a hires szépség. Az igazgató, hogy a közönség figyelmét a szépségére terelje, az „Erdő szépe“ czimü darabban léptette fel. Rokonszenvesen fogadták. A fellépést követő napokon alig beszéltek egyébről, mint ennek a szőke, fejédelemnői alakú színésznőnek igéző szépségéről. — Ilyet még nem láttunk ... Ez felülmúl mindent ! Éz volt a kritika. Azok az urak, akiknek idejük és hajlandóságuk van a színésznőknek udvarolni, körülrajongták mindenfajta sze- retetreméltósággal. ^ A város előkelői titkon és nyilvánosan versenyeztek a társaságáért. Naphosszat élvezhette az ünnepeltetés gyönyöreit. Igen, egész nap, csak este, az előadások kezdése idején tartott némi
