Iparosok Lapja, 1907 (1. évfolyam, 1-48. szám)
1907-01-20 / 1. szám
Társadalmi h^eUlap A Nagykárolyi Iparos-Szövetség Hivatalos közlönye Ibvdleg'jelenils: 230.irLd.e2a. vasárnap Szerkesztőség: Gróf Károlyi György-tér 24. szám alatt. Kiadóhivatal: Sarkadi N. Zsigmond nyomdája. Felelős szerkesztő : Simkó Aladár. Lapvezérlő-bizottság : Az Iparosok Szövetségének Elnöksége. Laptulajdonos: Sarkadi N. Zsigmond. Előfizetési árak: Egy évre . , . . 1 . . 5 K — f. Fél évre . . . -. . . . 2 K 50 f. Negyedévre.........................I K 25 f. Egyes szám ára 12 f. — Nyilttér sora 20 f. Vallásunk! Midőn a „A Nagykárolyi Iparosok Szövetsége“ megbizásából lapunkat megindítjuk, szükségesnek látjuk, a nagyérdemű olvasóközönséget tájékoztatni annak czélja felől. Nagykároly város 700 tagból álló iparossága s a velők érdeki- leg szorosan összefüggő kereskedői osztálynak mindez ideig nem volt alkalma arra, hogy az érdekünket sértő körülményeket nyilvánosságra hozva,, azok orvoslására törekedjenek. E czélból alakult meg az Iparosok Szövetsége s inditotta meg hivatalos lapját. Lapunk czélja elsősorban a ma- gyar-iparpártolás eszméjének minél szélesebb körben való terjesztése, másodsorban a helyi iparpártolás, végül iparosaink és kereskedőink sérelmének orvoslása és érdekeinek előmozditása. Lapunk vezérczikkében a magyar ipar s annak fejlődésével fogunk foglalkozni. Tárczarovatunkban nevezetesebb íróktól hozunk elbeszéléseket. Állandó rovatot nyitunk iparosaink és kereskedőink sérelmének nyilvánosságra való hozatalára. Helyet adunk lapunkban minden közérdekű felszólalásnak. Hirrovatunkat iparosainkat érdeklő és közérdekű hirekkel látjuk el. Hirdetési rovatunkban a legjutányosabb árban veszünk fef hirdet téseket. Bizalommal fordulunk a nagyérdemű közönséghez s kérjük szi: vés pártfogásukat/ Lapunk előfizetési *árá: Egész évre . 1 5 KV— ív* Félévre . . . 2 K 50 L • Negyedévre •. . I K 25 f. * Kiváló, tisztelettel —Lapja“ « szerkesztősége és kiadóhivatala. Magyarország ipara. Irta: Streitman Antal. Az osztrák nagy- és kisiparosság nemcsak magas virágzásra jutott az osztrák császári háznak állandóan Bécsben való tartózkodása által, hanem a szellemi műveltség terén s a politikai életben is nagy hatalomra tett szert. Az osztrák nagyipar herczegei, grófjai, bárói, lovagjai és nemesei szives készséggel bocsátkoznak ipari vállalatokba, jól tudván azt, hogy az udvar, a császárral élén, szívesen parolázik az osztrák nagygyárosokkal. Az egyszerű, de törekvő polgár vagyonát szívesen fekteti gyárüzemekbe, mert mig egyfelől az udvari körök és az osztrák iparügyi politika a biztos siker kilátásait nyitják meg előtte, addig a bécsi császári udvartartás, a fő- herczegek nagy hada révén, remélheti, hogy a pártolás mellett udvari tanácsosi, lovagi czimekre, bárói és grófi rangra lehet kilátása. Hogy áll ezzel szemben a képnek másik oldala: a magyar nemzet ipara ?! A mohácsi vész után napjainkig nem volt hazánknak királyi udvartartása. A király, a királyi hercze- * gek údvartartásai Öécsben -Összpontosultak és csak kivételesen érte Prágát az a szerencse, hogy egyikmásik császár, udvartartásával ott tartózkodott, de a teljes-udvartartásnak ezen csekély'idd alatt való ott* tartózkodása is elég volt arra, hogy *a • cseh főúri .világ kedvet; kapj op. gyárak »alapítására, jól tudtán azt, hogy a császári udvar példaadó pártolása mellett, gyára teljesen megizmosodhatik. Ez az udvari elismerés és vállveregetés néha százezerek elvesztését pótolta a gyáripari vállalatba bocsátkozott cseh főurnak: gyárát a veszteségek daczára föntartotta, fejlesztette s megannyi csapással szemben da- czolva tökélyesbitette s ma már virágzó üzlet ontja a főur ölébe a dús jövedelmet. Nem állítjuk mi, hogy az osztrák gyáripar fölvirágzása és annak nyakunkra növése csupán csak eme mozzanatoknak róvható föl. Közrehatott ebben az osztrák, a cseh főurak hideg és józan számitó természete. Közrehatott az a nyugati szellem, mely mereven ellenkezik a mi főurainktól keletről hozott és a spanyol grandoktól ellesett nagyúri gőgjével. Mindenik magyar főur • uradalmában, nagy kiterjedésű birtokain és váraiban vidéke fejedelmének képzelte magát, kinek levont vállalatokba bocsátkozni —■ s a mai nap is ebben a meggyőződésben élnek kevés kivétellel — legalább az illetőknek a vállalatok iránt tanúsított magatartása átlag erről tanúskodik. A tizenkilenczedik század elejéig főnemesi erényeiket csak a ti
