Iparos Lap, 1908 (2. évfolyam, 19-27. szám)
1908-10-11 / 24. szám
IPAROS LAP » ■ - ■ .....................'' ■' ■ -~J=rol y értelmű felszólítást kap, hogjr amennyiben hitelezőivel szemben fennálló tartozását bizonyos idő alatt nem rendezi, neve az egyesületi tagok között köröztetik, mi jfltal a hitel előle teljesen el lesz zárva. És miként a külföldi tapasztalatok mutatják, ezen eljárással még a pernél is jobban kényszerítik az adóst a fizetésre. Az egyesületi alapszabályok értelmében a tagok saját érdekükben tartoznak a nem fizető lekiismeretlen rossz adósaikat az egyesület titkári hivatalához nyilvántartás végett bejelenteni. Ezek neveiről a tagok az egyesület hivatalos órái alatt bármikor értesítést nyerhetnek. ügy a tudakozódások, mint a behajtások a tagok részére részben díjtalanul, részben pedig az ügyrendben megállapított minimális költséggel eszközöltetnek. Az egyesület célja továbbá az is, hogy tagjai közül azokat, akik egyforma ipart, vagy kereskedést űznek, érdekeik megóvása végett, külön-külön csoporba tömörüljenek. A szatmári hitel- és védegylet az ország többi nagy városaiban már fennálló és ezután alakuló hasoncélu egyesületekkel viszonosságon alapuló kapcsolatot létesít kölcsönös támogatás céljából úgy, hogy az itteni egyesületi tagnak idegen városba költözött adósáról, a testvéregyesület utján szerezheti be az információt és általa hajthatja be a követelést. * * * A szatmári hitel- és védegylet alapszabályainak előkészítésére kiküldött bizottság ma délelelőtt fél 11 órakor értekezletet tart a kereskedelmi csarnok helyiségében. Az előjelekből ítélve nov. 1-én az egyesület meg is kezdi működését. Néhány szó a kath. legényegyleti elnöki kérdéséhez. A Szatmár és Vidéke laptársunk hasábjain jelent meg az alábbi cikk. Mint iparosokat érdeklő közleményt átvesszük, mert sok keserű igazmondásaival általános érdeklődést keltett az egész városon. A szatmári kath. legényegylet elnöki széke Zahoránszky István eltávozásával gazdátlanná válik, önként merül fel a kérdés : Ki lesz az utóda ? Ha őszinték akarunk lenni, a mostani elnök távozásával ki kell jelenteni azt, hogy az utóbbi évek alatt igen nagy visszaesés volt tapasztalható a kath. legényegylet életében. A kath. legényegylet Szatmár szab. kir. városában az egyedüli olyan egyesület, amely az iparos ifjak részére tarta- tik fenn, az egyedüli iparos ifjúsági egylet, amely a szociál titánok oásisában, mint kimagasló sziget áll — magára hagyatva. Ez a jobb sorsra, nagy hivatásra váró egyesület ma-holnap elnököt cserél. Az elnök- személye az, aki ismét azzá tehetné e nemrégiben még virágzó egyesületet, amilyen főt. Bodnár Gáspár ur idejében volt. E sorok Írója a szatmári kath. legényegyletet, annak minden mozzanatát bölcsőjétől egész a mai napig ismeri. Elnökök jöttek, elnökök mentek. Volt olyan elnök is, aki betöltötte a reája váró feladatot, ha nem is úgy, mint annak megalapító elnöke, de ahhoz hasonlóan. Minden év azonban sorvasztotta a kath. legényegylet vonzóerejét, minden évben kevesebb és kevesebb tagja volt, egész működése abból állott, hogy megtartották a szokásos nyári és téli bálokat, némelykor még azt sem és aztán pihent babérjain az egyesület, mig ismét el nem jött az ideje egy másik bálnak. Egyesületi életről beszélni sem lehet, A tagok, többnyire nem istagok io—15-en keresték fel az egyesület helyiségét, ott elkártyáztak pár óra hosszáig, soha feléjük sem nézett az elöljáróságból senki, némelykor a meghívott választmányi gyűlésről éppen az elnök maga hiányzott. Mindenki gazda volt ott, mégis el volt hanyagolva állandóan az egyleti felszerelés, szóval úgy tűnt fel a látogató előtt az egész egyesület, melynek feje, gazdája nincs. Nem is volt. Hiányzott abból az élet, a melegség, cél és vezetés nélküli intézmény hírében állva a mi szemünkben — iparosokéban. Mindezt elmondtam abból a célból, hogy ezzel szolgálatot tegyek első sorban magának az egyesületnek, másodsorban azt, hogy felhívjam Püspök Ur Ö méltóságának a figyelmét azokra a körülményekre, amelyekkel alig ismerős; továbbá azért, hogy hangulatot keltsek főt. Bodnár Gáspár tanár ur mellett iparos társaim körében, hátha rábirnók a kath. legény- egylet eme régi kipróbált harcosát arra, hogy az esetben, ha a közfigyelmet, különösen Ő méltóságának magas figyelmét személye felé terelve, elfogadná azt a tisztet, amit dicsőségesen töltött be sok évekig és helyrehozná azt a sok hibát a nagy feladatra váró egyesületnél* amit minden vád nélkül állítok — utódjai ejtettek ós ismét visszavarázsolná nekünk iparosoknak azt az ifjúsági egyletet, a melyre a mai istentagadó szociális világban annyira szükségünk volna. E feladat betöltésére csakis főt. Bodnár Gáspár tanár ur vállalkozhatna és ha megakarják menteni az ifjúság józanul, okosan még gondolkozni tudó részét, akkor a keresztény társadalomnak össze kell fogni, hogy rábírjuk őt a tisztség elfogadására. Az ő nagy szervező képessége, agilitása, valamint az a nagy fokú bizalom, melylyel az iparos világ iránta viseltetik, predestinálja e tisztes állásra. E sorok Írója ösegyleti tag. Szavát felemelni itt a közvélemény előtt bírja. Jó lélekkel teszi, hithü ragaszkodással abban a reményben, hogy az illetékes tényezők igazát be V-fogják látni és oda hatnak, hogy megmentsük, amit még lehet: A kath. legényegyletet. Egy iparos. HÍREK. ■ -g---e— — A Széchenyi Társulat nagygyűlése. A Széchenyi Társulat folyó hó 25-re kitűzött nagyiilésére a meghívókat már szét küldötte. A meghívó a következően hangzik : A Szatmármegyei Széchenyi Társulat, mint az Országos Közművelődési Szövetség tagja 1908. évi október hó 25-én d. e. 11 órakor Szar már Németi sz. kir. város Pannónia nagyszállójának dísztermében nagygyűlést tart, melyre a Társulat összes tagjait, Magyarország valamennyi közművelődési egyesületét Szatmárvármegyével határos törvény- hatóságokat, S/atmárvármegye és Szatmár- Németi szab. kir. város társadalmát van szerencsénk tisztelettel meghivni. A nagygyűlés tárgysorozata: 1. Elnöki megnyitó: dr. Bornemissza Tibor szatmári püspök, társulati diszelnök által. 2. Emlékbeszéd gróf Károlyi István felett: Dr. Falussy Árpád főispán, elnök részéről. 3. A Széchenyi Társulat működésének rövid ismertetése: Dr. Fechtel János, főgimn. tanár, titkár által. 4. Széli Kálmán v. b. t. t. az Országos Közművelődési Tanács elnökének beszéde. 1. Záróbeszéd: Ilosvay Aladár, alispán, aielnök által. A nagygyűlésre a rendezőség a következő tárgysorozatot adta ki: Az idegenből érkezők, Szatmár-Németi sz. kir. város vendégei. Október 25-én d. e. 8 óra 26 perckor Budapest felől érkező vendégeink ünnepélyes fogadtatása a pályaudvaron dr. Vajai Károly polgármester, társulati aielnök által. Bevonulás, a vendégek elszállásolása, villásreggeli. Háromnegyed 11 órakor felvonulás a nagygyűlés helyére. 11 órakor nagygyűlés. D. u. fél 2 órakor disz- ebéd a Pannóniában. 5 órakor a város megtekintése. Este 8 órakor díszelőadás a városi színházban. Színház után összejövetel a Pannóniában. A közebéden résztvenni óhajtók 1908. október 15-ig Faragó Ignác kir. s. tanfelügyelő, társulati jegyzőhöz fordulhatnak. — A szatmári kereskedelmi és gazdasági csarnok f. hó 7-én este fél 7 órakor saját helyiségében dr. Kelemen Samu, a csarnok elnökének vezetése mellett választmányi ülést tartván, a csarnok további fentartását elhatározta. A választmányi ülést társasvacsora követte, amelyen a csarnok tagjai közül mintegy 80-an vettek részt. A kedélyes estélyen, amely a csarnok őszi idényének megnyitásául szolgált, igen sok szép pohárköszöntő hangzott el, melyek közül dr. Kelemen Samu, városunk országgyűlési képviselőjének beszéde különös megemlítést érdemel. Az estély a késő éjjeli órákban ért véget. — Az Iparegyesület az ipartörvény tervezetről. Az Országos Iparegyesület tudvalevőleg sorozotos ankéutet rendez az ipartörvény tervezetének megvitatása végett. A tanácskozások megkezdése előtt Matlékovits Sándor egyesületi elnök, a javaslatról birá- latos ismertetést irt, a melyet most az Iparegyesület önálló füzetben is kiadott, „Az uj ipartörvénytervezet taglalása“ cimme). A tanulmány, mielőtt a tervezet egyes fejezeteinek bírálatába fogna, általánosságban megjegyzi, hogy a javaslat rendkívül bőbeszédű. A szerző szerint előnyösebb lett volna, ha az ipartörvény abban a keretben marad, a mint eddig nálunk megszoktuk és más művelt országokban is mozog. A vásárügy, a megrendelések gyűjtése, az iparoktatás ügy, a házalási (vagy a mint az uj javaslat nevezi: a vándoripari) ügy, az árverések ügye, a munkaközvetité8 ügye, a szakszervezetek (ipari egyesületek), a kereskedelmi alkalmazottak ügye stb. stb. sokkal jobban találnának megoldást külön törvényekben, mint ha az ipartörvény keretébe szorittatnak. A részletes ismertetés nem fejezetek, hanem főbb tárgyai szerint foglalkozik a javaslattal; igy mindenekelőtt azt fejtegeti, mely foglalkozások tartoznak az ipartörvény hatálya alá: azután a képesítéshez kötöttiparokról szól, majd agyárnak a javaslatban foglalt fogalommeghatározását bírálja stb. Kiválóan érdekes a tanulmánynak a munkásvédelemről, a sztrájkkérdésről, az ipartestületekről és az iparfelügyeletről szóló részei. Az utolsóelőtti fejezet azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a reform mennyibe fog kerülni az országnak és megállapítja, hogy az ipari közigazgatásnak a javaslatban kontenpált uj szervezete évenként körülbelül nyolc millióval fogja emelni az iparosok és kereskedők közterheit. A füzet Singer és Wolfner bizománya. Kapható minden könyvkereskedésben egy koronáért. — A vízvezeték ügye. Jelentettük egyik előbbi számunkban, hogy Varga József fővárosi mérnök próbafúrásokat eszközölt a város különböző részein a célból, hogy az épitendö vízvezeték részére honnan kaphatná a város a szükséges vízmennyiséget. A beszerzett vízmintákat a hatóság az országos vegyvizsgáló intézetnek elemzés végett felküldötte. Az intézet tegnap értesítette a várost, hogy tiszta baktériummentes és ivásra alkalmas viznek a felküldött minták közül a Krasznay István nyugalmazott törvényszéki biró nagybereki lankájáról szerzett viz találtatott. A tanács erről értesítette \ arga József szakértőt, aki a két folyamán személyesen szerezte be a vízmintát, helyszini vizsgálatot tartott, észleletéről pedig szakértő jelentést tesz. — Köszönetnyilvánítás. Mindazon jóbarátök, rokonok és ismerősök, akik kedves férjem, illetve fiunk halála folytán ért nagy veszteségünk feletti fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek azáltal, hogy végtisztességén megjelenni szívesek voltak, fogadják ezúton köszönetünket. — Szatmár, 1908. október 9-én. Özv. Feiszthuber Lajosné és Feiszthuber János és családja.
