Iparos Lap, 1908 (2. évfolyam, 19-27. szám)
1908-08-26 / 21. szám
II. évfolyam. Szatmár, 1908. aug. 26. 21. szám. '«T* v.t i * Előfizetési ár : Egész évre ... 4 kor. Fél évre ... 2 kor. Negyed évre ... 1 kor. —í=*~ Megjelenik havonkint kétszer. Felelős szerkesztő : POLONYI ALBERT. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Deák-tér 3. szám, ahova úgy az előfizetések, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Vörössek, feketék, sárgák. A socialis szervezetek történetében eddig kétféle szervezetet ismer- tüfik : ’ vörösset és feketét. Vörössek a nemzetközi szervezethez tartozók, akik sem Istent, sem Hazát nem ismernek, különösen ellenségei a klerikálizmusnak, általában pedig minden vallásnak. Feketék a* keresztény socialis- ták, akik vallásban túlbuzgók, teljesen a klerikálizmus oltalma és pártfogása alatt állanak, egyébiránt hazafias működést is fejtenek ki, már amennyiben a néppárti politika annak minősíthető. Ez a két egymással erősen hadilábon álló szervezet most egy uj szintivel szaporodott, a sárgák szervezetével Sárgák a pincér-munkásoknak józanul, becsületesen gondolkozó elemei. Ezt az uj szinii szervezetet a budapesti kávésipartestület szülte. Az újszülött életerős, annyira, hogy pár hónap múlva vörös szervezethez tartozó pincér irmagul sem lesz Budapesten található. A budapesti kávésok ismét ía- nujelét adták az uj szervezet megalakításával annak, hogy mily gyönge kártyavár a nemzetközi humbug. A legkisebb leheletre összeomlik, semmivé válik, ha a munkaadók összetartanak. A nemzetközi socialdemokrátia soha sem vert volna gyökeret Magyarországon, ha ezelőtt csak 15 évvel komolyan vette volna őket valaki. A magyarországi gazdasági viszonyok, erőtlen iparunk nem tudnak kellő talajt, bizíosituni ennek a bitang elvnek és ha erejüket fitogtatva, azt túlbecsülve, vártak volna még 8—10 évig az aktivitással, továbbá: ha a magyarországi socialdemokrata vezetők hűségesebb sáfárjai lettek volna a reájok bízottaknak, végül: ha nem akarna minden vezető országgyűlési képviselő, főispán, sőt uram bocsá’ miniszter lenni, hanem a minden szentek elvét szem előtt nem tartva nem hajlana keze mindegyiknek maga felé, nem következett volna be az utóbbi két év alatt azon óriási visz- szaesés, amit évtizedes munkájok után elértek. Mert ismét évtized kell ahoz, hogy ott tartsanak, ihol csak három év előtt tartottak. Az első munkaadó szervezet a „magyar építőiparosok országos szövetsége“ volt. Ez a munkaadó szer- vezet akkor létesült, amikor a socialdemokrátia az utcára vonult, argumentumai tárházából előszedte a fütyköst és bicskát, fűszerezve a revolver golyókkal. A budapesti első utcai harc ébresztette fel a munkaadókat, a társadalmat, de magát a hatóságokat is mély lathargiájukból; a már-már népszerűnek látszó elv hitvány bitang- sággá deklarálódott Itz ország polgársága szemében, különösen akkor, amikor még nemzeti trikolorunkat is bemocskolni proháJkn-/*.!! 1 sűf meg is gy alázták. Az építőiparosok szövetsége országosan, summásan elbánt a kőműves, ács, szobafestő, lakatos, mázoló, asztalos stb. stb. az építőipar körébe vágó szakegyletekkel. Országos szervezkedésük révén hat hónap alatt észretéritették az e szakmák munkásait, teljes diadalt aratva vörösen, feketén egyformán. A példán felbuzdult minden iparág és ha némely helyén az országnak nem is járt kellő sikerrel a munkaadók szervezkedése, az mindig a kishitű munkaadókon inullott. Legutóbbi napokban a pincérekkel volt baj Budapesten. A budapesti kávésok kimondták az utolsó szót és becsületükre legyen mondva, be is tartották. Alakítottak a pincérek részére uj egyesületet, az egyesület alakításához minden budapesti kávés erkölcsileg és anyagilag járult hozzá, a siker nem is maradhat el. Nagy takarítást rendeznek: minden „vörös“ amikor valahonnét kilép, helyét a „sárgákkal“ töltik be, a politizáló elvtárs tehát szedheti sátorfáját, mehet Budapestről Isten hirével, állást nem kap sehol. Nem is lesz Budapesten 2—3 hónap múlva kondícióban „vörös“ elvtárs. Es ez igy helyes. Fogat-fogért. Fizetett ellenséget tartani esztelen dolog. Okuljunk belölle, becsüljük meg munkaadók egyesületeinket. Ügyes-bajos dolgával keresse fel Polonyi és Márton magánügyekben eljáró irodáját. (Deák-tér 3.) A tűzoltó kongresszus. A tűzoltó kongresszus lezajlott Szatmáron, a mi lapunk lesz az utolsó, aki a nagy ünnepségről beszámol, egyúttal elmondja mindazt, amit látott, hallott és tapasztalt, jobban mondva beszámol arról, amit az előttünk megjelenő laptársak részben- egészben elhallgattak, továbbá levonjuk a kongresszusból a tanulságot is. Szatmár vendégszerető közönsége egy év óta készült a nagy napokra. Az ország minden részéből vártuk a tűzoltó idegeneket, akik városunk falai között tartják meg a nagy gyűlésüket, amely gyűléstől sokat várhat az ország javításra váró tűzrendészete. Szivünk egész melegével fogad- tűk a vendégeket, nem is volt panaszra ok, mert az itt töltött három nap minden percére esett valamilyen cimii és rendű evészet és ivászat, úgy, hogy alig jutott idő a nagy gyűlés megtarthatására. A deáktéri arénában lezajlott versenyekről hallgatunk, arról a budapesti önk. tűzoltó főparancsnok a nagy gyűlés előtt elmondta véleményét: „amilyen gyatra felszerelési gyakorlatot láttunk a versenyen, szégyenére vállna a legutolsó községi tűzoltóságnak is és parancsnokát el kellene rögtön csapni“. Ezt dr. Szily budapesti tűzoltó főparancsnok mondta a bajtársak szemébe. A nagy verseny bizonyítványa ez. Az ország első városának tűzoltó főparancsnoka mondta, elhisszük neki, Kretonok, voillok, nap- és esőernyök, kézmű és divatáru cikkek a legolcsóbb árakban szerezhetők be
