Iparos Lap, 1908 (2. évfolyam, 19-27. szám)

1908-07-29 / 19. szám

II. évfolyam. Szatmár, 1908. jul. 29. 19. szám. r Előfizetési ár : Egész évre ... 4 kor. Fél évre ... 2 kor. Negyed évre ... 1 kor. —r=*- Megjelenik havonkint kétszer, Felelős szerkesztő: POLONYI ALBERT. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Deák-tér 3. szám, ahova úgy az előfizetések, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. ii Szakegyíetek alkonya. Az elmúlt héten Budapesten ki­mondta a lakatos- és asztalos ipar­testület, ho?y többé semmiféle szerző­désre nem lépnek a munkásokkal. Aki dolgozni akar, az dolgozhat szerződés nélkül is, aki pedig csak a szakegyle­tek által kierőszakolt kollektiv szerző­dés alapján akar dolgozni, az mehet Isten hírével. A lakatos és asztalos mesterek Budapesten tehát hadai üzen­tek a szakegyleteknek és ha a mesterek összetartanak hajuk szála sem fog meggörbülni, mint ahogy nem történt a múlt évben semmi baj az ács és kőmives iparon sem, ahol hasonló mó­don törték le a szarvát a Jakaboknak. Ez nem is lehet máskép. A szakegyleti igyenélők az utóbbi évtized alatt egyebet sem tettek, mint „szervezés“ elnevezés alatt folyton uszí­tották a munkást a munkaadó ellen. iYCtll gUZUaaágl ílcVJ. VU.l Cili jó VÓgllCÍ. vittek, hanem hatalmi őrjöngés, mig végre öntudatra ébredtek a kizsákmá­nyolt munkaadók is, belátták a tömö­rülés szükséges voltát, szervezkedtek ők is. A munkaadók , szervezkedése — természetesen — veszélyesnek bizo­nyult a szakszervezetekre, a munkás és munkaadó szervezet harcainál a gyöngéb fél: a munkás húzta eddig még mindig a rövidebbet, és fogja jövő­ben is, ha rendbontók nem lesznek. A munkás és munkaadók szerve­zeteinek harca alig egy rövid évre pillanthat vissza. A példát az „Építő­iparosok Szövetsége“ statuálta. E rövid év leforgása alatt óriási hanyatlást mutatnak a munkás szakegyesületek, a munkások zöme elidegenedett Bokányi és társaitól. A folytonos sztrájkok és munkakizárások megkövetelték a szak­egyletek kasszájába való bepillantást és kitudódott, hogy azok a sok ezrek, amit befizettek a munkások keserves keresetükből — elkallódott. Amikor az Ígért segélyt várták, legtöbbször semmit, néha pár koronát tudtak elő­teremteni. Természetesen most már csak erőszakkal fizet a munkás párt­adót, mert tudja jól. hogy nem lát abból soha egy fillért sem, ha segélyre lesz szüksége. Ez pecsételte meg a sorsát a még csak nemrég is oly hatalmas szakegyé- sületeknek s bizony sok elvtársnak fel­kopik az álla e miatt, mert a kerületi titkárságokat egymásután szüntetik be- áéékff nincs pénz, nincs miből élősködni. Ha a munkaadók tovább is oly szépen ápolják az ■' sszetartozandóság szép és hasznos elvet, pár év múlva csak voltnak lehet nevezni a magyar- országi szakegyleteket. Felnyíltak a munkásoknak is > emei. Ügyes-bajos dohával keresse fel Poionyi és járton tatjánügyekben eljáró irodáját. Ipar ás tudomány. A fővárosi lapoídpi’l olvassuk' hogy Rózsahegyen (Liptm.! í— Vág folyóból kifogtak egy hullát, mélynek végtagjai le voltak vágva. A hatóság nem ismerte fel, hogy emberi-e avagy állati-e a kifo­gott hulla, és mert a folyó partján vér­nyomok is voltak, orvosi boncolás alá vé­tette a felismerhetetlen hustömeget. A boncoló orvosok — -bár a belekben szal­mát és szénát találtak — kisütötték, hogy a borzasztóan megcsonkított hulla emberi törzs. Mint ilyet, a szokásos emberi módon el is temették egyik rózsahegyi temetőbe. Temetés után egyszerre csak jelent­kezik egy vadász, aki nevető görcsök kö­zött adja elő a rózsahegyi kupaktanács­nak, hogy a kifogott hulla egy medve törzse, tehát állati hulla volt. Eddig érdekel bériünkét a tudomány ezen ékes esete. Ha valaki beállit egy kérges kezű vargához és hoz egy darab bőrt eladásra, az a varga rögtön felismeri szakismerete alapján, minden kétséget kizáró módon, hogy az eladásra hozott darab bőr milyen állat. bőre. Ha az a szurkos csizmadia bőrt vásárol ipari készítményeihez, a már ki­dolgozott, befestett bőrről kétséget kizáró módon megállapítja, hogy az eléje tett bőr árut miféle állat viselie. És igy tovább. Minden iparos a munkakörében szükségel­tető anyagról képes megállapítani a minő­séget. Ha nincs ilyen szakismerete, mint önálló iparos mehet koldulni. Az orvosok előtt mi emberek szintén anyagok vagyunk. Képzettségük tudomá­nyos és medve hullát nem tudják meg­különböztetni a emberi hullától 1 De térjünk át a gyakorlati részre. Az iparos ha szűk cipőt szab az orvos ur lábára, lehordja az iparost, hogy milyen fuser. Egyszerűen visszadobja és többet nem keresi fel azt a fuser iparost. Az orvos kezel egy beteget, a beteg a kezelésbe belesántul, belevakul, vagy éppen belehal. Kifogja ezért kérdőre vonni a kezelő orvost ? Fáradsága dijját meg­kapja, ráadásul még máskor is fel lesz keresve. Az ügyvéd elvállal pereket. A perelő fél akár nyeri, akár veszti perét, fizet a fiskálisnak. Pedig a szerencsétlen fizető félnek sokszor igaza van. Ilyen különbség van az ipari tudo­mány és a tudományos foglalkozások között. Szándékosan használjuk a megfordí­tott definíciót. Az iparostól megkivántatik a feltét­len tudás, a tudományosan képzett egyén- I n»k elérj a szerencse is. p -rs ha nem szakképzet: meg- I ■ -i dJen r.'.doiuányos pályán mü- iióg a ' • /’rónese, "thegeu üríu>an, ;>azua$ i- mert akár fusprál «Akár nem, honoráriumát megkapja. És ez a tudományosan képzett úri társadalom ignorálja az iparos osztályt, inondván lekicsinylőleg: iperos! Igen iparos, de az az At'szerü iparos iparában tudósabb, legkiválóbb tudós tudományában. KenyT§:ereset lóvén a tudományos pálya is, tehái mesterember mindkettő azzal a különbséggel, hogy ameddig a tudós tudományában - csak mesterember, addig a mesterember mester^ ségében tudós. Példa rá a rózsahegyi eset. Az uj ipartörvény. Az ipartörvény javaslatnak befejező része, mely a munkabeszüntetéseket (sztráj­kokat) és kizárásokat, valamint a békélte­tési eljárást állapítja meg, a múlt hét vé­gén került ki a kereskedelmi minisztérium kondifikáczionalis műhelyéből. E határoz- mányok az utolsó akkordjai annak a nagy konczepczióju javaslatnak, mely Szterényi államtitkár műve és igy most már a kész törvény tervezet várja a nagy közönség kritikáját. Kétségtelen és a dolog természetéből folyik, hogy az ipartörvény javaslat a sociáldemokraták részéről igen szenvedé­lyes és elfogult bírálatban részesült. A vasárnapi „Népszava“ neki esik e törvény­Kretonok, voillok, nap- és esőernyők, kézmü és divatáru cikkek a legolcsóbb árakban szerezhetők be

Next

/
Oldalképek
Tartalom