Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1907-06-05 / 10. szám

I-ső évfolyam.

Szatmár, 1907. június 5.

lö-ik szám.

IPAROS LAP

A SZATMÁRI ÖSSZES IPARÁGÉ

lk közlönye.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Egész évre

.......................6 K — f

Fé

l évre............................3 K — f

Ne

gyed évre.......................1 K 50 f

Bfl

egjeäerelk minden szerdán.

Főszerkesztő: \

0^» Glatz Józsöf

Felelős szerkesztő:

PoSonyi Albert.

:\ t

t \ fi

\ \ J\ fw*

\ \i \ A %

—'-WU. \ %--,S3j

érkest|őség és kiadóhivatal:

3«. sí., ahova az étőfizétési pénzek, hirdetések ■ valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők.

.

Iparosok! ' ...\

A főkapitányi hivatal által kibocsátott hirdetmény szerint az általános ipartestület megalakítását célzó szavazatok határideje

f. hő 8-a, tehát szombaton lesz.

Felszólítunk minden önérzetes iparost, hogy igyekezzék szavazatának leadásával, s agitáljon az ípártestület mellett, ha azt kívánja, hogy ipartestület legyen Szatmáron.

JtKenJunh mmméí /

Jelentkezni lehet Hajdú Károly alkapitány urnái d. e. 9—12-ig, d. u. 3—5-ig minden nap.

Iparosok mozgalmához.

„A helyi társadalom gerincét, politikai és társadalmi életünk derekát az iparos-osztály képezi, mely szerencsés alakulásánál fogva, a demokratikus életnézetnek a legtermészetesebb képviselője. Ugyanis : iparosaink társadalmi életünk egyik oldalán a vagyonnélküli munkásnéppel, másik oldalán pedig a vagyon képviselőivel és tőkék embereivel érintkeznek és mint közbeneső terület azon közületet alkotják, melyen a munkás és a tőke hatásai egymással találkoznak, ha kiegyenlítődni nem is tudnak, de ahol lehet mérséklődnek. Egyáltalán iparosaink azok, akikkel a társadalom minden rétege összeköttetésben lévén, egymással találkoznak. Az iparos-osztály azon szilárd talaj és erőforrás, melyre a munkás-nép és értelmiség egyaránt nehezedik, az az éléskamra, melyből táplálkozunk és az a tartalékalap, melyhez nehéz, és válságos időben folyamodunk; mégis napnap után merül fel a panasz, hogy a helyi társadalom legkevésbé figyelembe vett osztályát, az iparos-osztály képezi, s valóságos mostoha gyermeke a helyi társadalomnak“.

így vezettem be egyik vezércikkemet a „Szamos“ laptársunk 1901. évi 67. számában. Akkor — akik elolvasták cikkemet — gratuláltak fejtegetéseimhez s az ott elmondott igazságok felett — mert kimutattam az akkori viszonyok szerinti okokat — több helybeli iparostársam gondolkodóba esett, melynek következése volt az, hogy a tömörülés szükségességét belátva, ismét hozzáfogtak azjáltalános Ipartestület alakításához, természetesen ismét kudarccal. 1901. óta elröpült fejünk felett hat év és