Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-03-31 / 1. szám
március 30 IPAROS LAP > szervezkedésre ők is szervezkedéssel feleltek, de lön is Izraelben nagy ijedelem. Mert ezek a röpcédulák, ezek a Tanácshoz való „memorendumok“ az ijedtségnek előjelei. Ne ijedjenek pedig. A munkaadó is volt munkás, nem akarják ők most felfalni őket, óh nem, hanem azt akarják, hogy dolgozzanak is meg azért a pénzért, amit a munkabérért fizetnek. Az elmúlt évben pl. előfordult az, hogy a kőműves segédek napi 4.40 fillérért beraktak a falba 80 mond nyolcvan téglát 10 óra alatt! Tehát ebből egy órára éppen 8 drb. tégla jutott úgy, hogy az iparosnak a vállalati ára nem tett ki annyit, amennyit a munkabér magában megemésztett. Ez azért történt, mert haragudtak a mesterre. Hát kérem, ha valaki haragszik valakire, azért már szabad kirabolni is! Mert ezek az amerikázó segédek minden különös lelki fur- dalás nélkül felvették heti fizetésüket hiány nélkül, pedig nem is dolgoztak érte. Azt kérdi az olvasó, miért nem kergette el a mester az ilyen mákvirágokat? No csak merte volna a mester! Rögtön boykot alá fogták volna s szerződésileg felvállalt munkájához egész nyáron nem kapott volna segédet. Tönkre tenni magát pedig az iparos nem akarta, hanem valahogy kitartott, szótlanul hagyott zsebéből kirabolni napi 4 korona 40 fillért. Mert hogy ez a legarcátlanabb rablás volt, ahoz nem kell bővebb komentár. Most az Építő iparosok szövetsége országos mozgalmat indított; más célja nincs, mint a teljesített fizetésért a megfelelő munkát is elvégeztetni. Persze ez ellen háborognak mindjárt. „Mit ? Még dolgozzunk is! Hisz a múlt évben kaptunk fizetést akkor is, ha nem dolgoztunk!“ A munkkaadók a lehet ő legreálisabb alapra fektették követeleléseiket minden iparágon. A kőművesek pl.Szat- máron csak 2 fillérrelgfizetnek óránként kevesebbet mint Budapesten, és a minimumnál 4 fillérrel többet mint a múlt évben. Ez ellen nincs is semmi kifogása a munkásszervezeteknek, megvannak elégedve a munkaárakkal, hanem — természetesen — azt mondják a munkaadók: mi fizetünk nektek szívesen többet mint eddig, de a legméltányosabban előírjuk azt is, hogy mit és mennyit kell érte dolgozni és írásban kötelezni a munka elvégzésére magatokat. Ez ellen már kapálódznak kézzel-lábbal a renyhe, szakképzetlen munkások. A szorgalmas, szakképzett munkás úgyis többet végez, mint a mennyit az uj munkarend előír. Már pedig mi teljesen az olvasóra bízzuk annak elbírálását, mondja meg: Reális alapon vállalhat-e munkát az az iparos, aki nincs tisztában azzal, hogy a teljesített munka neki mibe fog kerülni ? Ma pedig lehetetlen tudni azt, mert az iparos mindig a munkások szeszélyeire van bízva. Ebből az következik, hogy az iparos nem tud magának számítási alapot teremteni munkavállataihoz. A munkásokat a féktelen izgatok annyira elvakitották, hogy azt hiszik, hogy a munkaadók őket megnyúzni akarják, de kérdjük azt, ha a munkások túlzott igényeit kielégíti az iparos, ki fogja megfizetni a munkabérkülönbséget ? ? Amennyire alap nélkül való a munkaadók meg- rágalmazása, épp ilyen hazug állítás városunk főkapitánya ellen intézett vádaskodás is. A főkapitány eljárása. Nem hisszük, volna-e széles e világon olyan rendőrkapitány, akit a sociálisták önzetlenül szerettek, becsültek volna. És hogy a mi kő kapitányunkra a nemzetközi urak gö nek, annak csak örvendhet e város mi polgára, kivétel nélkül. A rendőrkapi van hivatva és nem az a feladata, hogy visszaéléseket pártfogásába vegye, de sőt leg, hogy mindent megtegyen arra nézve, h ahol a város polgárainak egyenesen anyagi érdé vágó jogellenségeket megszüntessen, vagy megaka lyozzon. Annyit azonban e helyütt is meg kell jegyeznünk, hogy főkapitányunk elég keztyüs kézzel bánik a nemzetközi urakkal és ha hébe-hóba tesz valamit ott, ahol tulságb'a hajtják a dolgot, azt már megtenni kötelessége! A „memorandum“ azon célját, hogy főkapitányunkat a nagyközönség szemében befeketítse, el nem érheti és el nem éri, mindenki kellő értékre fogja redukálni a vádaskodást, ismeri már mindenki az olyan hangokat, amelyeket a szervezett, művelt munkásság szokott használni. A tanács pedig akkor szolgáltát elégtételt úgy a munkaadó iparos polgárságnak, mint városunk főkapitányának, ha tárgyalás mellőzésével ad akta teszi az egész „memorandumot!“ Hirdetéseket elfogad az „IPAROS LAP“ kiadóhivatala. Tudnivalók. Figyelem! Részben sztrájk, részben munkazár- I lat folytán zár alá vannak helyezve a debreceni asztalos, a miskolci szobafestő, a nagykárolyi ács, kőműves, cipész és szabó, a tatatóvárosi öszes építő ipari szakhoz tartozó segédek. E városokból érkező munkásokat nem szabad munkába állítani még az esetben sem, ha az illető munkás a szövetség által kiadott munkarendet (nyilatkozatot) aláírni is akarná. Vidékről érkező, bár nem zár alá helyezett vá- | rosból jövő munkást is csak a munkaközvetítő utján I lehet felvenni. Szervezkedések. A nemzetközi szociáldemokraták „hatalmi“ kérdését ellensúlyozandó a szatmári önálló iparosok is erős szervezetekbe igyekeznek tömörülni és ma már alig van Szatmáron iparág, hogy szervezettel nem bírna. (Célja ezen szervezkedéseknek lapunk más helyén olvasható.) Eddig a következő iparágak vannak szervezve: 1 Szatmári Építőiparosok szövetsége kebelében tartoznak: az önálló iparüző kőművesek, ácsok, asztalosok, festők, szobrászok, lakatosok, bádogosok, rézművesek, üvegesek, kályhások, kárpitosok. 2. Szatmári cipésziparosok szakcsoportja kebelében tartoznak: az önálló ipart űző cipészek, felsőrészkcszitők. 3. Szatmári szabók szakcsoportja kebelében tartoznak a szabó ipart űző önönálló iparosok. Szervezetlenül állanak még a kovácsok, kerékgyártók, pékek, a bőriparon a cipészek | kivételével az összes iparágak, valamint a szocializ- | mus melegágya a nyomdászok. Reméljük azonban, | hogy ezek az iparágak is szervezkedni fognak mielőbb,
