Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-05-01 / 5. szám
2-ik oldal IPAROS LAP május 1. Munkások ébredjetek. Munkás és munkaadó között mindenféle körülmények a közmegbecsülésen fejlődhetnek és alakulhatnak át oda, ahol leszámítva minden messze szálló lehetetlenséget, teljes sikert remélhetünk. Öntudatunk a bizonytalanság csalfa árnyékában nem ringatózhatik. Roppant veszteség az a kép, különösen a munkások között, amely ennek ellenkezőjét mutatja, hiszi és elvnek vallja. Az elvek megbecsülése mindenesetre igen szép tulajdonság, de nem úgy, ahogy több munkás gondolja, hanem igenis akkor, ha tisztességes, becsületes munkán alapszik és a társadalom zömére nem káros. Az ilyen elv ragyog, mint a nap pírja a virág levelein. De ha ellenkező, akkor visszaesést teremt s ez mindnyájunk megélhetésében a tönkremenés keserű gyümölcsét érleli meg. A munkások fejlettsége és tudás mérlege sokszor tövis koszorút dob a fenti elvre. Messze idegenből ideszakadt vezéreik parancsa szerint nem elégednek meg soha és semmivel. A tisztességes verseny nevében ravatalt állítanak, s ravatalra a kis ipart és kis iparost tennék, a nélkül, hogy tudnák, minek vagy miért ? Nem vezet jóra e téves ut, közös romlást okoz ez a veszedelmes álom: ébredjetek! Menjünk teljes egyetértésben egymással karöltve, tüzzük a jóakarat, Istenben való bizás rózsáját gomblyukunkba s hangoztassuk ezt: éljünk egymásért! Amely gyümölcs fanyar, ne örüljönk annak olcsóságán. A nemes munka nem szégyenül meg soha! A munka az élet sója, de nem úgy, hogy egymás szemébe dobjuk! Mutassuk meg a társadalomnak, hogy igenis kell lenni és van is nemesen gondolkodó, munka szerető munkás. Drága magyar hazánk, melynek földjét annyi hős magyar vér áztata, hogy létezett volna ha a múltban is ilyen káros és kárhozatos helyzeteket teremtettek volna munkás fiai! ? Ez édes hazának egyaránt vagyunk vagy leszünk adózó polgárai, fiai, munkálkodjunk tehát a közjavára, s ne törjünk egymásra úgy, mint akik egymás ellenségei vagyunk. Szellemi képességünk tartson tisztességes versenyt, ne utazón a komiszság piacára. Minden munkás ismerje el azon arany igazságot, hogy a semmitevésben nem élhetünk. Elég szép jutalom az arany függetlenség, ehez csak az kell, a mit meg enged a „becsület“. Munkaadó és munkás miért áll országszerte harci zajba épen magyar hazánkban, ahol minden talpalatnyi föld megélhetést teremt? Szomorú dolog, hogy a müveit népesség csak egymás megrontására tud okos lénni! Ha körül tekintünk, a mai helyzetet úgy látjuk, mint az iránytű nélküli hajót, melyet előbb-utóbb roncsokká tör a vihar. Uj kort, uj rendszert alkotunk! Isten nevében föl a nehéz állomból munkás barátunk, ragadd meg munkaadód kinyújtott jobbját, mert mihamar jöhet az ár, mely elragad. Ne késs, mert ne feledd, hogy ki a mát megadta, a holnapot nem ígéri. ifj. Kondor Sándor. Csak szervezett iparossal dolgozzunk. Munkásainkhoz! Szövetségünk a munkaadók szövetsége az első tüzprőbát kiállotta, s amint kétségtelenül igen jól tudjátok a budapesti kőműves sztrák- tanya a közelmúltban önként feloszlott, s egy hosszú küzdelem, kínos, fájó érzetét, és csakis keserves csalódásokat vive magukkal, munkás testvéreitek szó nélkül elfogadták, aláírták, a nagyon is malitiosutan „bárcának“ csúfolt munkás igazolványokat, önként munkába léptek. Istent és hazát tagadó álapostolaitok rut önzése által félrevezetve egy táborba alakított zöme ezzel létezni megszűnt, s ma már Budapesten munkás és munkaadó békés egyetértéssel hasznos munkán együtt dolgozik. Csapataitok itt és más vidéken is napnap után fogy. Hiszen mind sűrűbben jelentkeznek a munkásközvetitő irodánkban azon munkások, kik férfias elszántsággal kibontakozva a szakszervezeti kényszer alól, a munkás igazolványt aláírják s a munkát felveszik, s ezzel tisztességes jövedelemre tesznek szert, s nem sanyargatják további nélkülözésekkel övéiket. Szakszervezet ellen nem harcolunk, de igenis felvettük a harczot s bármeddig is állani fogjuk a titeket tévútra vezetett, s még ma is bábok módjára táncoltató, felbujtó, ámító és kifosztó socialista vezéreitek, s a sociális szervezetek ellen. Titeket munkásokat tehát mi nem bántunk, szövetségünk nem ti ellenetek, s legkevésbé irányul arra, hogy munka béreiteket csökkentsük. A bárcának csúfolt munkás igazolvány nem köt egy gazdához, sőt e városhoz sem, s csak azt célozza, hogy más város illetve szövetség területén ennek felmutatása mellett könnyebben, s minden költség és díjmentesen szerezhessetek foglalkozást. A munka beszüntetése tehát részetekről már kezdetben is ok és célnélküli volt. De ha ez már meg is történt, semmi oka és célja nincs a további küzdelemnek, a már megtörtént döntő csata után. Küzdelmünk sorsa meg van pecsételve, s bár ez a küzdelem reánk is sok bajt hozott, felejten ifogjuk a múltat, mert tudjuk, hogy okozói azok voltak, akik titeket tévedésbe ejtve, s tévútra vezetve ellenünk, s az egész társadalom ellen felhecceitek csak azért, hogy sztrájkról- sztrájkra szőve és szervezve, titeket filléreitektől kifosszanak, s maguknak munkanélküli magas fizetést szerezzenek. De most már ti is lássatok át a szitán, s nehogy a budapestiek hosszú meddő küzdel-
