Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-05-01 / 5. szám
I-ső évfolyam. Szatmár, 1907. május 1. 5-ik szám A SZATMÁRI ÖSSZES IPARÁGAK KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre ........................6 K — f Fé l évre.............................3 K - f Ne gyed évre........................1 K 50 f Me gjelenik minden szerdán. Főszerkesztő: D&*. Oiatz József. Felelős szerkesztő: Pffilonyi Ulbert. Szerkesztőség és ^dófevatáT:’ '-ifi. alföv; úgy az előfizetési pén^etj, .hirdetések« valamint a lap szelieü^'réézét illero levelek küldendők,^ A centrum veresége! „Vissza a műhelybe“. 1 A budapesti kőmives sztrájktanya, a so- ciális agitátorok legerősebb, legnagyobb tábora, amint azt már előbbi számunkban is megírtuk szétbontott, s a vezetők rettegve a jövőtől újabb haditanácsot tartanak. Tényként megállapítható, hogy a hosszas nélkülözés, munka- és keresetnélküliség, ámításokkal táplált, csalódásba kergetett, ma már becsukott táboruk legutolsó katonáját is meggyőzte arról, hogy a népuszitók álbölcselkedéséből meg nem élnek, hogy tisztességes emberi rendeltetésünk a hasznos munkálkodás, hogy ennek folytonos sztrájkkel való megzavarása káros és kárhoza- tos bűn elsősorban önmaguk és családjuk s nem kevésbé munkaadójuk, a társadalom és egész nemzetük ellen. Belátták, hogy Bokányi ur és nagyszámú vezérkara vak önérzettel tévútra vezette a munkásokat, s hogy ezen népuszitó szocialista vezérek a tisztes munkástömeget nyomorgásról- nyomoruságba vezették s egyetlen céljuk, amit aztán meg is valósítottak, csak az volt, hogy nehéz, de tisztességes munkával szerzett filléreitől a munkás tábort kifoszszák, ezzel önmaguknak munkanélküli kényelmes megélhetést, s ha már muszáj emeletes palotákat is szerezzenek. A munkás a mi vérünkből való vér, ember, 99% fiatal ember e szó teljes értelmében. Lelkűk fogékony és nagyratörő, őket tehát ne ítéljük el! Hittek, vakon hittek a központi munkások is gaz ámitóiknak, s ezért csalódtak, haladásnk keserves volt, de ez a csalódás rabigát tört s a központ munkásait a tisztességes munkához vezette vissza. Budapesten a központban tehát teljes diadalt ül az igazság és hasznos munkálkodás, a romboló és pusztulást eredményező sztrájk felett. A keserves csalódások árán egyezer már kijózanodott munkás tábotr állokoskodással újból megtéveszteni, kifnsztani xs „faképnél“ hagyni, a vezetőség újabb haditanácsa sem fogja. A lelketlen kufárok ezen újabb rombolását a szervezeti rab igából végre felszabadult munkássereg tisztultabb, józan belátása is megnehezítené, de sőt egyenesen kizárja azon szives fogadtatás, érdem, tudás és igyekezet szerint jövedelmező alkalmazás, hasznos foglalkoztatás, amit a szövetségre lépett munkaadók jó szívvel, szeretettel nyújtottak s mindenkor nyújtanak a megtérő munkásoknak. A központi tanya uszitói, agitátorai tehát csak tanácskozzanak, hiszen egyéb foglalkozásuk úgy sincs. Elvégre ez a tanácskozás részükről ma már indokolható is. Fejős tehenük, a sztrájkoló tömeg, miután bőrét is lenyúzták, kimúlt, a fényesen jövedelmező sztrájk részükre létezni megszűnt, a szépen javadalmazott titkári stb. állások körül a köd foszladozni kezd, s minden parányi fény újabb és újabb bűnükre vet világot. A helyzet tarthatatlanságát érzik, de hasznos munkától elszokva, maguk a vezetők nehezen tudják meghozni e határozatot, hogy „Vissza a műhelybe“. T
