Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-09-08 / 23. szám
szeptember 8. IPAROS LAP 3-ik oldal sanyargatott hazánknak, mint éppen I Szatmáron. De egyebet is tudunk. Tudjuk azt [: is, hogy a sajtó iránt az egész vilá- . gon, legyen az világhírű, akár pedig szatmári iparos lap, mindenütt kellő 1 tisztelettel viseltetnek, különösen akkor, ha az a nemzeti eszme szolgálatába áll; ha az a társadalom anyagi és erkölcsi jólétének elömozditója törekszik lenni. A sajtó mindig betölt valamelyes hivatást, mindig valamely körnek vagy társadalmi rétegnek szószólója, mint ilyen közkézen forogván, sokszor nagy szolgálatokat tesz magának a hatóságnak. Tehát a sajtó számára, bármily kisméretű legyen is az, nyitott az ajtó mindenütt, sehol nem gombolkozik be előtte állig a hatóság, hanem tudatva van mindig arról, ami a nagyközönséget érdekli. A sajtó hivatása ellenőrizni mindent és mindenkit. Egy nyilvános tükör az, amely — ha szolgálata önzetlen — híven tükröz vissza minden olyan eseményt, ami a közjavára vagy rovására esik. A mi szerény sajtónk nem érzi magát lekötelezve semere a világon. Célunk a köznek, de különösen az [ iparos osztálynak becsületes képviselete. Ezt tettük eddig, tesszük ezután is, és ha előfordul az, hogy valakinek fáj amit megírunk, arról nem tehetünk, a fenyegetésre — kemény a koponyánk — nem reagálunk. Eme bevezetés után térjünk át a tulajdonképeni tárgyra, a szociális- tákra és a hatóságokra. Ez év tavaszán az ország nagyobb városainak iparosai szövetségbe tö- ! mörültek, igy Szatmáron is. Célja e szövetségeknek ellensúlyozni a forradalmi szociáldemokrata párt túlkapásait; másrészről a rendelkezésre álló eszközökkel, az összetartás révén kellő védelmet kifejteni e túlkapások megfékezésére. Ami a legtermészetesebb, számításba lett véve a hatóság Iegmesz- ; szebbmenő támogatására is, mett e támogatást az egyes városok önálló iparos társadalma joggal megköveteli saját adójából fentartott hivatalnoki karától, úgy gondolkozván: nem az adót fizető közönséget teremtette az Isten a hivatalokért, hanem a hivatalnokot a közönségért. Régi bajunk Szatmáron iparosoknak azon sajnálatos tény, hogy a „városházán“ az iparos rendesen senki, némelykor csak éppen fel nem potestvérének tekint minden emberi amely erős kapocs a társadalon különböző osztályai között. Ilyen értelemben fogjuk fe mi is a szocializmust, de ezel az igék akkor lesznek teljesek ha a gyakorlati életben nyernél megvalósulást, a kisemberek a; elhagyatottak érdekeinek állandó szem előtt való tartásával. Székesfehérvár, Miskolcz, Gyöngyös, Nagybánya! Szatmár ? — tessék kiszállani, — már mint a polgári társadalom vagyoni és közbintonsági érdekeit megvédeni akaró nemes várok sorából mert a hatóság más Székesfehérváron, más Miskolczon, más Gyöngyösön, más Nagybányán, sőt mindenütt a világon más és más, de olyan mis-más sehol az országban nincs, mint Szatmáron. Azt is tudjuk, hogy a törvény írott betűje egyforma Székesfehérvártól egészen Szatmárig, sőt a szociál agitátorok is egyformák Piripócstól Kutya- bagosig. Ezek a társadalmi rend felforgatok egyforma kérlelhetetlen eszközökkel dolgoznak szerte az országban, de viszont azt is tudjuk, hogy olyan keztyüs kézzel nem bánik a hatóság egyetlen fészkében sem agyon vált midőn s rendőrt is megpillantotta bizony végzetessé válhatott volna ez a látvány. A férj természetesen már nem any- nyira a tragikus oldaláról fogta fel ezt a dolgot, mint inkább a komikus oldalát tekintette. Örült hogy megérkezett a várva-várt személyiség, még pedig egy fiú személyében, és örült hogy úgy a feleség (t. i. az anya) mint a gyermek, a körülményekhez képest, eléggé jól érzik magukat. A házaspár meg elhatározta, hogy tekintettel a tekintendőkre, nehogy ilyesmi a jövőben is előfordulhassák, elköltöztek a városliget túlsó oldalán levő lakásukról és arra is tekintettel voltak, hogy lehetőleg a közeibe minél közelebb legyen a gólyanéni. Természetesen még sokáig kell várniok, mig újabban kell várniok egy negyediket. N. fosztatott, ha valamit erélyesen merészelt kérni. Különösen a volt iparügyi előadó ur epéskedett gyakorta az önálló iparosokkal. Hál’ Istennek elő lépett, nincs vele dolgunk. Akkor az volt a közvélemény, hogy az iparosoknak ellensége a volt régi iparügyi előadó ur. Ezt a közvéleményt azonban az események megcáfolták. Az uj éra alatt úgy az uj iparügyi előadó ur, mint az alkapitány ur hozzáláttak iparos társadalmunk bacilu- sainak kiirtásához, s ameddig a főkapitány ur fürdözött, rendkívüli szolgálatokat tettek az iparosoknak. Erre az időre esik a szakegyletek vizsgálata stb. ügy az iparügyi előadó ur, mint az alkapitány ur, a legmesszebbmenő előzékenységet tanúsították az iparosok ügyes-bajos dolgainál, fellélegzettünk végre: jó kezekbe van az ! iparosok sorsa. Hazajött a főkapitány ur a fürdőről, újra belezökkentünk a régi kerékvágásba, le. lett fújva az ügybuzgalom! A szakegyletek vezetőinek szétugra- tása fennakadt, ez a négy hónapos dolog kátyúba került ismét, pedig a régi előadó ur most már nem befolyásolja az ügyet 1 A helybeli párttitkár nyakunkon ül még mindig, ellene nem tesz semmit a hatóság, mert a mi hatóságunk csak akkor kapható valamire, ha azt látja, hogy meggyilkoltak előbb 2-3 embert. Sőt akkor sem: Hány véres verekedés, revolve- rezés zajlott le a tavasz óta városunkban a párttitkár szervezése alatt, azért még letartóztatást sem láttunk, mert megtalálja írni a „Népszava.“ Nem hasból beszélünk, tessék a budapesti kőműves segédektől megkérdezni, akik Szatmáron dolgoznak. Ezeknek a jóravaló munkásoknak testi épségét veszélyeztető cselekmények egész áradatát tudnók felsorolni, de azért ok erélyesebb fellépésre még nem találtatott a hatóság részéről. Tessék csak el olvasni a székes- fehérvári eseményeket, és szégyelje magát nemcsak a főkapitány ur, hanem a polgármester ur is. Nekünk Szatmáron teljes négy hónap kellett a szakegyletek nyomorúságos felfüggesztésére, mig Székesfehérváron 5 nap kellett csak egy általános sztrájk leverésére. Nálunk egy felfüggesztést hozó végzés aláírására 6 hét kell a polgármesternek, felfüggesztést foganatosítására másik 6 hét kell a főkapitánynak. Székesfehérváron egy nap alatt szét verik a bandát, Miskolcon
