Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-09-01 / 22. szám
2-ik oldal IPAROS LAP szeptember 1. juk jól Szterényi eddigi működéséből, hogy sokkal jobban szivén viseli a kisiparosság érdekeit, mintsem olyat akarna tenni, ami ártalmára volna a kisiparnak. A kötelező ipartestülettel önkormányzatot kapunk, az eddiginél jóval szélesebb körű ön- kormányzatot, aki ennek ellensége, az ellensége önönmagának, ellensége a kisiparnak. Fontolják meg tehát jól azok, akik még mindig ellenségei az ipartestületnek, hogy most már csak késik, de nem múlik az ipartestületi intézmény megalakítása. Látja azt jól a mostani nemzeti kormány, hogy mi baja a kisiparosságnak. Kereskedelmi kormányunk Pécsen elmondott nagyszabású iparpolitikájának programmjából — egyelőre — ezt az egy kis részt szakítottuk ki, mert ez bennünket legköze- lebkről és legaktuálisabb módon érint. Siessünk! Alakítsuk meg magunk akaraátból az ipartestületet, a tizenkettedik órában vagyunk, ne kerüljünk azon szégyenletes helyzetbe, hogy muszáj lesz azt megalakítani. Szólj igazat betörik a fejedet. Ismét a magunk dolgáról van szó, vagyis az Építőiparosok orsz. szövetségének hivatalos lapjáról, az országot boldogító „Munkaadódról, melyek szövetsége előtt bim-basi módjára hasra kell vágódni annak a vidékinek, hisz a budapesti nagyságok tehetségesek, munkálkodásukban eredményesek. Mindenhatók ők, akik akárhogy tesznek, szent és sérthetetlenek, elfelejtik hogy mi nem állunk olyan viszonyban egymással, mint a pártszervezetek vidéki titkárságai állanak a központtal; nekünk vannak önálló véleményeink, és ha azok nem tetszenének a mi köpon- tunknak, hát úgy gondolkozunk : pukkadjon meg akinek nem tetszik és haladunk a magunk utján, bár tettük volna eddig is. A „Munkaadó“ a kicsi Polonyiról beszél, mi nagyokról beszélünk. A nagy jelző alanyát, ki nem írjuk, mert gorombaságot művelnénk, lévén szó az országos hirii, de a fészkes fene által közismert kapacitásokról. Az egyre megy manapság ki ő, hol van hazája, rózsát hol termett működése, csak budapesti figura legyen ő, akkor már tökéletesen elég, ha mindjárt a kukac termelő társaságnak főtitkára is. Hogy vinné el az ördög azokat a hü kötelezettségeket, melyeket folyton zeng, — á la Népszava — a Munkaadó. Mi úgy tudjuk, hogy akinek kötelessége van, annak jogai is vannak. Már pedig nekünk jogunk az országos szövetségnél annyi volt, amennyi a kötelesség fogalmával egyértelmű, vagyis: jogunk volt a „Munkaadót“ megrendelni, és kötelességünk volna fizetni. Egyéb jogot nem ismertünk még eddig, kötelességet annál többet. A jog és kötelesség viszonya igy alakult Budapest és a vidék között. A vidéknek kötelessége volt az összes iparágakon munkazárlatot csinálni, Budapestnek joga volt a kizárt segédeket felvenni. A vidéknek kötelessége rendesen fizetni. Budapestnek joga van abból központi hivatalát fentartani. A vidéknek kötelessége a kegyes leiratokhoz alkalmazkodni, Budapestnek joga van bennünket lóvá tenni. A vidéknek kötelessége a „Munkaadót“ járatni, Budapestnek joga van annak árát rajtuk behajtani, (mert a 25% tisztán erre jó, más értelmét eddig nem tapasztaltuk.) Sőt joga van a „Munkaadónak“ hazudni is, hogy az a vidéki lap nincs elterjedve. Ha az a vidéki lap megírja az arany igazságot, hát akkor kenyér irigységből teszi. De van még más joga is ennek a drága lapnak: lebecsülni egy olyan egyén működését, akikről Szatmáron Szocialisták fajtáik szerint.*) Folytatás. 5. „A muszáj“-szocialista. Ez nem rózsabokorban termett. Kenyere hasonlít a csalányhoz Íztelen is, csip is. Rendes körülmények közt a Duna vashidjainak szerkezete közt alszik. Nyáron nem izzad, télen nem fázik. Nem szervezett munkás, sőt nem is munkás, olyan átmeneti ember a munkás és csavargó közt. De hogy miért muszájszocialista, az azért van, mert némelykor mégis dolgozik, kivált ha kevés a tót az épületeken. Akkor beveszik habarcskeverőnek, téglahordónak és más apró-cseprő nehéz szellemi munka mellé. Mert fizikumát nagyon sajnálja és szívesen meg nem erőlteti. És ilyenkor, ha dolgozik, muszáj neki tagsági illetékeket fizetni, miért szaktársnak nevezik. Ha nem *) A „Mánkaadóból“ vettük át. Szerk. fizet, nem tűrik meg maguk mellett, de azért ki is szociálozza magát. Mert ritkán jut munkához, hát inkább fizet, miért megkapja a szakegyleti könyvet. Mig munkában van, az urakat szidja, ha kizökkenik, a szociálistákra kerül a sor. Ilyenkor megszűnik szocialista lenni és kis könyvét a pálinkaputriban zálogha csapja. Egy pohár un- geblachtenért eladja időleges elvét és ismét jámbor civillé változik. De azért a felvonulásokon részt vesz, sokat kurjant és önkéntes kollegájával versenyt veri be a kirakatablakokat. Az épületeken ezek képezik a komikus elemet, de ők kapnak legtöbbet is ki, ők a a nevetség tárgya is és a tótok ő rajta köszörőlik vörös- hagyma-izü élceiket. Ha már nem muszáj neki szocialistának lenni, a szervezett napszámosnak legnagyobb ellensége. Még pálinkát se iszik vele egy pohárból, mert fáj a szive a befizetett tagság dijakért, miért annyi pálinkát ihatott volna. 6. A mester-szocialista vagy szociáldemokrata. Ha eddig nem szóltam a szociáldemokratáról, ez azért van, mert az eddig említett tényezők egyoldalúságuknál fogva, csak szocialisták, legalább olyanok, mint a kétoldalú kard, melynek egyik fele nikkelezett és legalább ez az oldaluk fényes, de ezeknél mind a két oldal — rozsdás, mint minden szociáldemokratánál. A demagógiát sem említettem eddig, mert azt, ki fizetésért kötelességet teljesít, ha még úgy rágalmaz, sért, butit, tántorít, nem lehet annak nevezni, már azért sem, mert egyoldalú, szemében csak a szocialistának van igaza, de ezek a demagógok, mert kétoldalúak, itt is, ott is rágalmaznak, ócsárolnak és dicsérnek is. Ha a szocializmus van a kedvükre, a burzsoát szidják; ha a polgári rész
