Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-08-25 / 21. szám
2-ik oldal IPAROS LAP augusztus 25. kedelmet, mert ez szomorú eredményekkel járhat. S az ilyen módon való szövetkezést a kormány is előmoz-1 ditja. És a technikai fejlesztést is vállalja a kormány : szívesen ad gépeket. Azonfelül tökéletesíteni is akarja a magyar iparosokat vándortanfolyamokkal, amelyekre azonban az iparosok — restéinek eljárni. Ugyané célból ösztöndíjakat bocsátanak a kisiparo- rosok rendelkezésére, hogy külföldi tanulmányutakra mehessenek. IVinvH inán ! Nagy és veszedelmes sebe a kisiparnak az inaskérdés. 166.273 olyan kisipari vállalatunk van, amely segéd- személyzettel dolgozik. S ebben mindössze 105.884 inas van. Ez a legsi- várabb szám. Azt mutatja, hogy — leszámítva a leszámitandókat — 100 vállalatra huszonkét inas esik. Vagyis, ha a jelenben él is még kisiparunk, a jövője egyáltalán nincs biztosítva. Hatalmi eszközökkel kell belenyúlni ebbe a pusztulásba és vissza kell szorítani a terrorizmust, amely ezen a téren megnyilvánul, Inasotthonokat létesítsünk, melyek az inasok élelmezéséről, neveléséről, erkölcsi és szellemi fejlődéséről gondoskodjanak s csökkentsék a kisiparosság terheit. A kormány ebben az irányban is intézkedni akar az uj ipartörvényben, az ipartestületek segítségével. Az ipartörvény. Az ipartörvényről emlékezett meg ezután a miniszter. Az ipartörvény anyagáról 4 különböző törvényjavaslat kerül törvényhozás elé. Először maga a szorosan vett ipartörvény, ezzel kapcsolatosan a munkaügyi törvény, továbbá a munkaszünetről és végül a tisztességtelen versenyről szóló törvény. Ez a négy törvényjavaslat, illetve ezeknek tervezete ez év folyamán nyilvánosságra jön. A kereskedelmi miniszter urnák intenciója, hogy módot adjon az összes ipartestületeknek a megnyilatkozásra, még pedig olyképpen, hogy a kereskedelmi és iparkamarák felhivaínak, hogy kerületük ipartestületeit összegyűjtve, tárgyaUassák veiül: ezeket a törvény javaslatokat és tolmácsolják ezeknek arra vonatkozó véleményét a kormány, előtt. E mellett függetlenül a kamarák véleményezésétől a minisztériumban külön folytatólagos ankétek lesznek, amely ankétekre — nem tarthatunk nagy országgyűléseket, de céltalanok is volnának, mert ilyen véleményezések legtisztábban alakulnak ki szűk körben, ahol az arra hivatottak mondták el véleményüket — meghívjuk a J kisiparosság képviselőit, hogy ott közvetlenül hallgassuk meg véleményüket. (Élénk helyeslés.) Nyilatkozott a képesítésről, amelynek magva, lényege a kontárság elleni védelem. A második legfontosabb kérdés az j inas-kérdés. Alapelvül állítandó az uj törvényben, hogy inas csak az lehet, aki az elemi iskola négy osztályát elvégezte. Az iparos inastól megkövete-1 lendő, hogy ne csak járjon az iparosiskolába, hanem tanuljon is. A segéd és mester közötti viszonynál arra a liberálisabb alapra kell helyezkedni, t. i. a szabad egyezkedés feltétlen biztosításának álláspontjára. Szabato-'' san határozza majd meg a reform a nagy defferenciális kérdést a felmondás kérdésében. Az iparosok szervezete. Az első kardinális kérdés volt, a melyet most részletesen kifejtettem, igy folytatta, az ipar gyakorlása, a képesítés. Rátérek most a második kardinális kérdésre és ez az iparosok szervezetére. Önöket ipartestületben egyesült iparosokat és százezernyi társaikat az a kérdés foglalkoztatja és joggal, hogy minő szervezetet fog nyerni Magyarország kisipara az uj törvényben. Hát t. uraim azt a szervezetet fogja nyerni, amely az önkormányát legszélesebb körű alkalmazásával adható. (Élénk helyeslés) Kötelező lesz az ipartestület minden kisiparosra nézve; tekintet nél- | kül a maga képesítésére. Minden egyes kisiparosnak ipartestületi kötelékébe kell tartoznia. (Helyeslés.) Ez az ipartestület a fővárosban természetesen szakonkint a vidéki na- ! gyobb városokban szakok szerint és általános ipartestületi kombinációban terveztetik olyképp, hogy erőinket ne forgácsoljuk szét túlságos mértékben. Önálló berendezkedés. Mielőtt befejezem szavaimat, engedjék meg, hogy még egy kérdésre, az önálló gazdasági berendezkedés kérdésére térjek ki. Ebben az irányban a kormánynak és kebelében az erre tárcája természeténél fogva elsősorban hivatott Kossuth Ferenc miniszter urnák legkomolyabb törekvése, megteremteni azt a szilárd alapot, a melyre gazdasági önállóságunkat felépíthessük, hogy akkor, amikor újabb gazdasági viszonyainkat leszünk ren- d ezendők Ausztriával és a külállamok- kal, a nélkül azonban, hogy már le volnánk kötve, az ország olyan gazdasági állapotban legyen, a mely a függőséget kizárja és az egyenlő fegyverek alkalmazását lehetővé tegye. A gazdasági önállóságról is álja azt, hogy erről nem beszélni kell, ezt meg kell csinálni. A külállamokkal megkötött és érvényben álló kereskedelmi szerződések adott helyzetet teremtettek, amely elől kitérni nem lehet, nem is érdekünk. Ebben a helyzetben a kormány csak azt tehette, és azt teheti, hogy a lekötöttség idejére keresi a becsületes és mindkét félre méltányos megegyezést, amely ha sikerül, mindkét fél hasznára lesz, ha nem sikerülne, komoly erőpróbára tenné mindkét felet. Arra a kiegyezésre, a melyek megkötendők vagyunk a szomszédos álammal, Magyarországnak éppen olynn nagy szüksége van, mint Ausztriának. Mindkét állam komoly érdeke, hogy meg is köttessék, törekszünk is reá, remélhető, hogy meg is lesz és ezzel biztosítva leend egy tízéves időszak nyugodt gazdasági fejlődése. Végül indítványozza Szterényi, hogy válasszon a kongresszus egy 15 tagból álló bizottságot, melyet ezennel meghív az ipartörvény tárgyában tartandó miniszteriális értekezletre. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után a gyűlés első napja véget ért. A gyűlés második napján, hétfőn indítvány tétetett, hogy mivel az államtitkár beszéde a ki- siparosságot minden tekintetben megnyugtatta, a napirendnek kilenc pontját egyáltalán ne tárgyalják részletesen, csak az előadók ismertessék határozati javaslataikat. Az indítványt elfogadták. A határozati javaslatok előadása után a gyűlés véget ért. Kötelességek. Vonatkozással a „Munkaadó“ c. lap f. hó 15-iki számának vezető cikkére. A Építőiparosok Országos Szövetségének hivatalos lapja, fenti cim alatt, keserű szemrehányásokkal teli cikket közöl, melyek sorai azt magyarázgat- ják, hogy a vidék valósággal ráne- hezkedik a központra, a vidék a központtól vár mindent, úgyszólván „a- nyagi segítséget is.“
