Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-08-18 / 20. szám
2-ik oldal IPAROS LAP augusztus 18. vényt módosítsák, hogy a képesítést komolyan igazolják, hogy a tanonc- és munkás kérdést rendezzék, hogy az iparegyesületek (ami Szatmáron elég szégyen — nincs) hatáskörét kibővítsék, s uj, modern szervezeteket adjanak a kisiparnak. Bizonyos, hogy Szterényi ezekre a kérdésekre nézve kielégítő felvilágosítást fog adni. Szterényinek alkotását nem szabad előre bizalmatlansággal fogadni, mert eddigi korszakos tevékenysége éppen a kisipar terén és Kossuth kisipari prog- rammja föltétien bizalmat érdemelnek az országos kisiparosságának minden józan rétege részéről. Ez a kisipar regenerációjának nagy kérdései nem szoríthatók be csupán az ipartörvény keretébe. A kisipari termelést át kell alakítani, a szövetkezeti eszmét gyakorlati jelenségében kell a kisipari termelésre alkalmazni, javítani keil az anyagot, könnyen hozzáférhetővé tenni a nagyipari termelés előnyeit, tökéletesíteni a szaktudást, alkalmazni — ahol lehet — a gépeket és modern eszközöket és a kereskedelmi üzletvitel jótékony szellemét is bele kell vinni a kisipari szervezetbe. Más szóval: modern eszközökkel kell át alakítani a kisipari termelést és ennek fejlődő képességét a gyári termelés versenye mellett is biztosítani nezedékről-nemze- dékre. Ezek azok a nagy kérdések, a melyek a kisipar jövőjével szoros kapcsolatban állanak és a melyekre nézve úgy Kossuth, mint Szterényi már több Ízben nyilatkoztak a parlamentben és azon kívül is. De nemcsak nyilatkoztak, hanem a gyakorlati élet követelményeihez képest dolgoztak is. Ennek a munkának a szervezését, rendszerét fogja Szterényi Pécsett, az ipartestületek nyolcadik országos gyűlésén ma bejelenteni és kifejteni. Ezért fontos az ő részvétele a kisiparosságnak ez országos összejövetelén, mert aki az ő tevékenységét közelről ismeri, bizonyos lehet benne, hogy a pécsi iparoskongresszus uj korszakot fog jelenti a magyar kisipar történeti fejlődésében : az üres jelszavak halálát, és a komoly munka, a rendszeres újjáalakulás becsületes érájának a kezdetét. Ennek a nagy munkának fogja a kereskedelemügyi államtitkár Pécsett az alapjait lerakni. És bizonyára el fogja ismerni minden hozzáértő ember, hogy a magyar közgazdasági élet arányos kifejlesztésének nagy munkájában a kisipar regenerálása nem az utolsó és nem a legkisebb feladat. Ijedelem Izraelben. Jakabok országában, a „Nép- ámitó“ újság környéken szorongó szívvel szemlélik azon eredményes munkálkodást, amit az építőiparosok országos szövetsége pár hónap alatt el tudott érni Magyarországon. Jól eső érzéssel tölt el bennünket a „Népámitó“ újság valamennyi kapálódzó cikke, mert ahányszor csak a szövetségnek rontanak lapjukkal, mindannyiszor erősbödik hitünk, hogy nem végzünk hiábavaló munkát, amikor harcolunk a hatalmi őrületbe esett Jakabok ellen. Mindennap erősebb és erősebb cikkeket hoznak a kutyaszövetség ellen, mindennap jobban és jobSzocialisták fajták szerint. 3. A szalonszocialista. Elegáns frakkos alak, eget kivánó orral. Testi alkotmánya se nem magas, se nem alacsony, kezdő kopaszsággal és kezdődő potrohával. Szemén az örökös cvicker, mely sárga mint az arany, de nem az, mert csak a látszatra ad- talmi, mint egész lénye, a szocializmusától kezdve fölfelé. Gangosán jár és rácscsolva bár, de mindig nagy hangon beszél, mert a fontoskodás főkelléke. Mert imponálni nem tud, hát mindig imponálni akar, persze: a nevetségessé válás szándéka nélkül. A gyakorlati életben nem működik, mert épp az ellentétét érné el törekvésének. Az utcán kifogástalan gavallér és dodonai orákulumnak képzeli magát, orrát felfelé hordja és fülei a nagy használattól veszedelmes egyenességnek örvendenek, némelykor vitorlái szolgálatot is teljesítve. Otthon, ha nős, papucshős, ha nőtlen, szoknyavadász, válogatás nélkül. Szobára, mely egységében a lakás fogalmára kiterjed, a szükséges kereveten kívül, amin fekszik, csak egy könyvtárnak nevezett tákolmánynyal rendelkezik még, mely ha nem is tele könyvekkel, de legalább ódon- dából és kölcsönkönyvtárakból erednek, felvágás nélkül. Ezek is tulnyo- mólag szaktársi müvek rendezetlen állapotban. Enni naponta egyszter eszik, azt is frugálisan, de azért mindég van neki egy-két üveg hitelbe vett konyakja (nem fracia három csillagos, csak Keglevich-féle) néhány üveg törkölye és olcsóbb likőrje és néhány skatulya szivarja és cigarettája, a különféle vendégek kiszolgálására. Mert nála a látszat a fő, a valóság eltakarására. Ha vendéglőbe megy, Glück-féle Digesztolon kezdi és két lágytojáson végzi, közbeeső étel nincs, de azért két deci badacsonyit s mohai vizet iszik. Ez azonban csak ünnepnapi koszt, a hétköznapit már megírtam. Nappal sokat sétál, de leginkább a legélénkebb úri korzókon, sokat szervuzgat, a világot tévedésbe ejtve. Leginkább optimista, de minden más egyéb is. Ahogy jön, Egy óra leforgása alatt végig száguld az érzelmek egész lajtorjáján, pesszimista, szangvi- nista, kolerista, altruista, morálista, fi- lozófista, szóval: mindeféle ista, csak szocialista nem s csak akkor az, ha ilyenekkel hozza össze sorsa. Párt-, szak- és nyilvános gyűlésekre soha se jár, nem is hívják és csak másnap olvassa a lapokban a történteket, de akkor, mert közben a Népszavát és egy pár szervező bizottsági és szaktársi plakátot is olvasott és szidalmazni jól bírván, a támadás, okoskodás szellemeskedésnek, mely igen gyakran szemtelenkedésnek is beválik, magaslatán áll, cikket ir, persze szalonképeset, de azért még mindig elég vértől csöpögőt.
