Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1907-08-04 / 18. szám

A SZATMÁRI ÖSSZES IPARÁGAK KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre . . . . . . 6 K — f Fél évre............................3 K — f Negyed évre .......................1 K 50 f Me gjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. Glatz József. Felelős szerkesztő: Polcnyi Albert. ELŐFIZETŐINKHEZ. Miután a máso­dik negyedév derekára értünk és mivel lapunkat helybeli elő­fizetőinknek is postán küldjüki tehát a rendetlen kézbesítés teljesen ki van zárva, mai na­pon kibocsátottuk a második negyedévről szóló nyugtákat, miután az utólagos előfizetés sok zavart támasztott az első negyedév végén’ A falra festett ördög. Emlékezzünk csak vissza, nem olyan régen volt, amikor a szo­ciáldemokrata földmunkás-szövet­ség százezer meg százézer pél­dányban, osztotta szét az egész országban bujtogató röpiratát, melyben felszólította a munkáso­kat, hogy ne .szerződjenek el.az aratásra, hapd vesszen el a ga­bona a lábán, pusztuljon el a gazda is, vagy üsse meg a gutta a méregtől. Maga a vezetőség csodás ha­tást várt e felhívástól és ahogyan mi ismertük a múlt évekről a félrevezetett munkástömeget, ma­gunk is féltünk az aratás idejére tervezett nagyobb szabású arató sztrájkoktól, sőt amint a „Nép- ámitó“ újság itt-ott irta, általá­nos sztrájk volt készülőben. Mindkét fél egyformán várta Péter és Pál napját: gazda és munkás. A szociáldemokra párt­vezetősége előre nevetett mar­kába: no, most majd meglátjuk mit tudnak. A gazda rettegett: nem lesz munkás kéz, aki az idei úgyis gyenge termést learassa Nagyot fordult a világ kereke, a paraszt fütyült a vezérekre, ahogy megsárgult az első búza kalász, vállára vetette a kaszát, ott hagyta az agitátort, szakcso­portot, mint „Szent Pál az olá­hokat“, elindult munkát, kerf^eret keresni, úgy hogy egyszeif ^sak azt vették észre a közpqpban, hogy eltűnt a hullámos, Mmy- kalászos tenger a mezőkről, büszke keresztekbe rakva hever a földön s várja a cséplő-gépet. Az egész országban most már az aratás után vagyunk. Ez az idei aratás pecsételte meg a szociáldemokrata párt te­hetetlenségét, ez mutatta meg, hogy ők is már learattak Ma­gyarországon, de aratásuk nyo­mán nem maradt elraktározni valójuk, a magyar munkás osz­tály belátott méregkeverö kony­hájukba, a magyar paraszt többé nem engedelmeskedik a központi körmös diszparasztoknak. Hej, de keserves a vezetőség felébredése ! Egy rövidlátó, tanu­latlan szenvedélyes tömegre spe­kuláltak s az elhatározás pillana­tában, a munkaidején, tisztánlátó, megokosodott férfiakkal találták magukat szemközt, akiknek bő­rét vásárra vinni tovább nem lehet. A vakon hivő tömeg nem volt ezúttal befolyásoltó. A legvadabb izgatás mellett sem tudott a ve­zetőség az aratás idejére zava- okat támasztani, és ez a feléb­tör % ‘A í'9 ♦ v1' v* ^ . ■ ,* , Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utca IPAROS OTTHON ahova úgy az előfizetési pénzek, hir­detések, valamint alap szellemi részét illető levelek küldendők. i redés megpecsételte. a sorsát a szociáldemokra pártnak Magyar- országon. Mosakodik a Népámitó újság: hogy eszeágában sem volt arató­sztrájkot rendezni, sőt — elég arcátlanul — azt Írja, hogy a vezetőség bölcsmérsékletének kö­szönhető az aratás zavartalan, békés lefolyása. Ez a hazug mosakodás a vég kezdetét jelenti. Tisztességesen óhajtanának kimúlni, mint valami jóságos, derék emberek, most már csak azt várjuk, hogy a sztrájkok rendezését a munka­adókra kenik, és ők fizettek rá a sztrájkokra. Elsírják majd ke­servesen, hogy a szervezetlen munkások őket terrorizálják, pe­dig ők nem akarnak egyebet, mint dolgozni és szünet nélkül - dolgozni. Szóval ez az év volt az utolsó mikor még féltünk az arató­sztrájktól, ezután nevetünk rajta épp úgy mint az általános sztrájk falra festett ördögétől. De viszont nem bánt minket * az sem, ha az érdemeket ma­gunknak tartják is fen, csak a télen ne fordítanák köpenyegü­ket holmi aratószerződéstől eltiltó röpiratkák felé! Az iparosok helyzete. Irta: Dr. Kelemen Samu orsz. képv. Elszorul az embernek a lelke, * • ’

Next

/
Oldalképek
Tartalom