Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-07-28 / 17. szám
julius 28. IPAROS LAP 3-ik oldal megakadályozzák az iparosokat abban, hogy saját tetszésök szerint választandó segédet alkalmazzanak, de a törvényhozás a törvény megalkotása idejében az ilyen eseteket még nem ismerte és azok felmerültét a törvényhozás előre nem is láthatta, mert különben az iparosokat ilyen esetben a segédnek felmondás nélküli elbocsátására bizonyára felhatalmazta volna, ami kétségtelenné válik az említett törvényszakasz 9. pontjában foglalt ama rendelkezésből mikép az iparos az üzlet érdekeit veszélyeztető segédet felmondás nélkül elbocsáthatja. Az elmondottak alapján^, nyilvánvaló lévén az, hogy a kir. jbiróság az anyagi jogszabály helyes alkalmazásával jelentettte ki azt, mikép felperes alperestől felmondási időre díjazást nem igényelhet mind fogva az alaptalan felülvizsgálati kérelmet elutasítani és felperest az alpereseknek okozott felülvizsgálati költség megfizetésére kötelezni kellett. Ismét áldásos béke! Megegyezés az ácsmunkásokkal ? Több helybeli lap már megírta, hogy végre, valahára megegyezés jött létre az ácsmesterek és munkások között. A megegyezés Kelemen Samu dr. országgyűlési képviselő közbenjárásának köszönhető. A megállapodás főbb pontjai ezek: egyik legrutabb válfaja hozott, hogy [a szomszédja fölött ne múlja őt sírjának földiszitésében. Egy rokkant katona bolyong a sirok, közt. Megütközéssel ingatja fejét a vén invalidus, a mint a siriratokat olvasva, egy teljesen elhagyatott domqnál állapodik meg: „Itt nyugszik Tarczaly Antal.“ — Nini hát már te is ideköltöztél ? ! Ismét jobbra-balra csóválja hófehér fejét. — Hm, hm ! még egy koszorú sincs, pedig csak az ősszel halt meg, a mint látom. — Hm, hm! mennyi jót tett életében és még egy kis megemlékezéssel se viszonozzák ? . . . Odafordul a temetőőrhöz és az öregek közlékenységével dohog tovább: — Derék ember volt. Egy tehetségű én velem, de hát én csak strázsames- ter maradtam ; ő azonban odahagyoit és meg nem ált az ezredességig. Hm, 1. A szerződés 3 évre szól, fizetés az első évben óránkint 34 fillér minimun, két éves segédnek 36 fillér minimum, az utolsó két évben minimum 36 fillér, két éves segédeknek 38 fillér, a maximális órabér egész három év alatt 46 fillér. 2. Munkaidő naponként 10 óra, fél óra reggeli, egy és fél óra ebéd idő mellett. 3. Túlórákért egész három év alatt mindenkinek 10 fillér kárpótlás jár. 4. Egy kilométertől 10 kilométerig óránként 3 fillér, 10 kilométeren túl 6 fillér kárpótlás jár. 5. Vidéki munkára csak egy órával előbb tartozik indulni a munkás, hazajövet szintén egy órával hamarább hagyják abba a munkát. Ahol a vasúti közlekedés lehetséges, ott a vonat menetrendje az irányadó. 6. A mesterek csakis oly munkást alkalmazhatnak munkára, akik rendes munkakönyvvel bírnak. Kijelentik a munkaadók, hogy „a szerződés kellő betartásának biztosítása okából ők magok is azon lesznek, hogy helyi szerhm! még egy koszorú se jutott neki! Hát senki se látogatja meg? — Ma két hónapja, hogy idekerült. Akkor az egész parcellát elözönlötte a kísérete, de azóta egy élő lélek se jött hozzá. Mindenszentek előtt lehordták a tömérdek elhervadt koszorúját, hogy hely legyen, de hát egy árva nótát se hoztak az istenadtának. Ki is hozzon, mikor egy élő lélek se jár hozzá . . . „Egy élő lélek se jár hozzá.“ No hát csak nem is nevezheti élő léleknek azt a ki-kiporoszkáló nagy fekete ebet, amely nap-nap után megjelenik a temető kapuja előtt. Ott útját állja a kapu előtt őrt álló indivi- dium. Erre a kutya csöndesen, busán elkullog, de másnap újból ott ólálkodik a temető kapuja előtt; nagy okos szemeit ráveti az útját álló őrre. — Czoki, ismét rikkant rá a lelkes ember és messzire elveri azt a lelketlen párát. vezetbe tartozó munkásokat alkalmaznak.“ Ez a megkötött szerződés rövid kivonata. A többi pontok lényegtelenek. Egy pont azonban nagyon hiányzik a szerződésből, ez pedig a közetkező volna : Kijelentik munkaadók, hogy semmiféle szövetségnek tagjai nem lesznek. Egyéb minden benne van a szerződésben. Végül még ide iktatjuk, hogy a szerződést a Szatmáron lakó ácsmester építőiparosok nevében Pék György, Ratyis György, Ungvári Antal, Diószegi István, Ma- tolcsy Lajos és Papp Endre kötötte a szatmári ácsmunkások szakcsoportjával. Különben a szerződéssel még foglalkozni fogunk. Szocialisták fajták szerint A professzionátus szocialista.*) Ezek kitartott lények és nagy fizetést élveznek. Rendszerint vezérek, tisztek és altisztek, vagyis Bokányiak, Kardosok, Weltnerek stb. Leginkább titkári, intézői és egyébb hivatali dolgot végeznek és csápok a szocializmus csigafején. Őnekik kötelességük az idő minden változását megérezni és a holnapi prognózist mecsinálni. A rendes életben nem válogatósak, az enyém-tied elmélete között biztos gyakorlatossággal ingadoznak. Ők csinálják a sztrájkokat, bojkottokat és ők inspirálják a bizalmi kiközösítettéket. Ők a szervezetek nyitott ajtói, mindenki számára tárva vannak, de ők a burzsoának zárt ajtói is, akárhogyan döngetnék őket. Minden intrika tőlük indul ki és hozzájuk száll vissza, úgy hogy a szakegyletek és szervezetek összes szálait kezükben tartják. Ők a párkák, kik a munkások bérének hálóját fonják, ők a majorum gentiumok, kik a felhőt csak azért csinálják, hogy benne menydöröghessenek, ők a villámok, kik a tiszta égből lecsapnak, mint vércse, a vállal*) A „munkaadó“ cimü lapból vettük át. Szerk.
