Evangélikus főgimnázium, Igló, 1917
5 sülését megakadályozni nem lehet, nem is szabad; de helyes irányba terelni dicső, méltó feladat az állami és társadalmi élet irányító tényezőire nézve. S ebben a jövőt előkészítő munkában fontos feladat vár a középiskolára. Bízom abban, hogy meg fog felelni magasztos hivatásának; miként hősöket nevelt a múltban a lövészárkok számára, úgy a jövő nagy feladataira is vértezett szellemi harcosokat fog nevelni. Tisztelt hallgatóság! Kedves tanulóifjúság! Amikor a mostani nagy idő szárnyalását érzem, amikor arra a regeneráló hatásra gondolok, melyet a jelenkor az emberiség állami, társadalmi életébe a messze jövőben évszázadok múltán is ki fog fejteni, lelki szemem önkéntelenül visszatekint a múltba, a négy évszázad előtti korszakra, arra a regeneráló hatásra, melyet a reformáció a hitélet, a morál, a tudomány terén kifejtett. Négy évszázad múlott el azóta s a szárnyaló idő nem mosta el Luther hatalmas egyéniségének hatását, sőt miként a nap, amint távolodik a horizontól s emelkedik az égboltozaton, annál melegebben, annál nagyobb területre árasztja sugárözönében áldását, azonkép Luther szelleme is az idők múltával mind szélesebb körben a földkerekségen, mind áldásthozób'oan nyilvánul köz- intézményeiben. Luther szellemének köszöni létét az iglói főgimnázium is. Az a forrás, melyet a reformáció fakasztott, ebben a körben is megtermékenyíti a talajt, pompás virágot, gazdag gyümölcsöt termeszt a lelkiismereti és szellemi szabadság légkörében. S ezért, amikor a röpke idő végtelen szárnyalásában a protestantizmus ilyen jelentőséges határkövéhez jutott, megindult lélekkel gondolunk arra a hatalmas világtörténeti alakra, az újkor Mózesére, aki isteni ihlettel, a meggyőződés törhetetlen erejével megnyitotta az emberiség előtt a hitbeli üdvösség útjait, az emberi kulturális haladás, a tisztult erkölcsi élet forrásait. Luther Márton minden időben a világtörténelem legnagyobb héroszainak, az emberiség legnagyobb jóltevőinek sorában fog helyet foglalni. Nagysága abban rejlik, hogy azt, ami forrongásba hozta tépelődő lelkét, kora hitéletének forrongásává tudta tenni, hogy amint lelkiismerete belső küzdelmeiben a sötétségből világosságba emelkedett, — lelke tüzénél oly ideálokat gyújtott, melyeket százezrek, majd az idők múltával milliók áldásthozó életcélokul, boldogító irányelvekül fogadtak el. Luther reformációi munkája átalakítja az ember belső életét, új tartalmat visz Istenhez való viszonyába. Szoros kapcsolatot teremt a hit és erkölcs között. A hitelvek szerinti, valamint a morál követelményei szerinti élet bírói székébe a lelkiismeretet ülteti. A népnek nyelvét hozza be a templomba s ezáltal megveti a nemzeti egyházak s közvetve a nemzeti államok kulturális kialakulásának alapjait. S e kultúrának gyökérszálait a családi élet talajába helyezi át. Posztulátuma, hogy a családi tűzhelyek tiszta légköréből áradjon szét a közerkölcs tisztasága.
