Evangélikus főgimnázium, Igló, 1917
10 Elvonultak ez iskola felett évszázadoknak viszontagságai verőfényes, de borús éveikkel is. amikor munkájának az elnyomatás korszakában szünetelnie kellett, de az áldozatkészségnek lángja nem aludt ki, élesztették azt e szent oltárnak méltó papjai, hű tagjai egyházunknak, hű fiai hazánknak. Protestáns áldozatkészség szerezte meg azokat az anyagi eszközöket, melyek szükségesek voltak ahhoz, hogy mint progymnasium 1784—1854-ig, majd mint algymnasium 1861-ig töltse be hivatásszerű munkakörét. Trangous József és Trangous Lajos valódi evangéliumi szelleme, egyházukhoz való ragaszkodása, hazánk kulturális céljai iránti lelkesedése 1865. évben tette lehetővé intézetünknek teljes főgimnáziummá való fejlesztését. Nagyszerű hagyatékuk örök emléket emelt nevüknek az iglói főgimnázium történetében s midőn lelkünk a visszaemlékezés szárnyain a múltba száll, mélységes hálával és kegyelettel hódol nagy jóltevőink emlékének. Még inkább, mint az anyagi eszközök, megadta iskolánk létjogosultságát, biztosította évszázadokon át fennállását az, ami hatalmasabb, maradandóbb az anyagnál, az a szellem, mely minden időben, minden viszontagság közepette átlengte szerény hajlékát: a vallásnak, a humanizmusnak és a hazafiságnak a szelleme. E szellem kiemelé iskolánkat szűk köréből a fejlődés azon fokára, melyről messze vidékekre terjedhetett ki kulturális missziója s mely egyúttal méltóvá tette főgimnáziumunkat arra, hogy azon időponton túl, amikor a rohamosan fejlődő kornak igényei túlhaladták az áldozatkészségnek határait, a magyar államnak hathatós támogatása mellett folytathassa hivatásszerű munkáját. 1897 óta főgimnáziumunk mint államilag segélyezett, de önkormányzati jogkörrel biró középiskola áll hazánk és egyházunk szolgálatában. Tagadhatatlan, hogy az államsegély a tanügyi kormány jogainak kiterjesztését, ingerenciájának növelését jelenti főgimnáziumunkra nézve is. De ez a körülmény nem homályosítja el lelkűnkben egyrészt azt a hálát, melyet egyházunk iránt a múlt eredményeiért érzünk, másrészt azokat a kötelességeket, melyekkel ev. egyházunk érdekeinek adóznunk kell. A nemzeti nevelésnek követelményei mellett kell, hogy a protestáns szellemű nevelésnek vallási, erkölcsi és tudományos vonatkozású posztulá- tumai is irányítsák tanári munkánkat.“ Főgimnáziumunk fenntartóhatóságával, az iglói ev, egyházközséggel együtt ünnepeltünk. Október 28 án testületileg jelentünk meg az egyházközségnek ünnepi istentiszteletén s a ranári kar az egyházközségnek az istentisztelet után a templomban megtartott ünnepi közgyűlésén. Október 30-án délután 5 órakor részt vettünk a reformációi, gyülekezeti templomi estélyen, melynek műsora volt: a) Orgonajáték. Marton Károly tanító úr. b) „Zengjen hálaének.“ Régi magyar dal 17C0-ból. Énekli: Marton Károly karnagy vezetése alatt a templomi vegyes kar.
