Evangélikus főgimnázium, Igló, 1916
Iß Lelkének, szivének gazdag kincseiben részesítette az ifjúságot akkor, amikor a költészet szárnyain felemelte azt abba a légkörbe, amelyben a német litteratura szellemóriásainak napja ragyog; részesítette akkor, amikor tanítványaival bekalandozta az emberiség múltjának századait és reámutatott azokra az eszmékre és erkölcsi törvényekre, melyek irányítják a népek, nemzetek sorsát, életfolyását és részesitette akkor, amikor az ifjúságot bevezette a természet nagy templomába, amikor magyarázta annak csodálatos struktúráját, s amikor az ifjúság szivébe csepegtette egy részét annak a melegnek, amely a természet iránt szivét hevitette. A természetnek szeretete volt az a varázserő, amely tanítványait személyéhez csatolta. Ezekért a szellemi kincsekért tanítványainak százai áldani fogják emlékét. Tanártársaival, munkatársaival szemben mindenkor kollegiális, baráti érzelmekkel, gyöngédséggel és szeretettel viseltetett. A nemes szív ezen érzelmeit viszonoztuk életében, viszonoztuk most, hogy örökzöld koszorúba fonva mélységes hálával és kegyelettel letegyük ravatalára. De Róth Márton az iglói ev. főgimnázium határain kívül is kivette a maga részét a kulturális közhasznú munkából. A természet iránti szeretetének melegével karolta fel azokat a hazafias célokat, melyeket a Magyarországi Kárpátegyesület maga elé tűzött. Egy emberöltőn keresztül dolgozott azoknak megvalósításán. A Magas Tátra feltárását és ismertetését célzó munkakörben találta min den szórakozását, kereste boldogságát, kereste nemes ambíciója kielégítését. Ezért egy országos egyesület háláját és elismerését tolmácsolom most, amikor a Tátra utolsó üdvözleteként havasi gyopárból font koszorút helyezek sirhantjára. Ilyen ideális célokban, nemes törekvésekben és gazdag sikerekben bővelkedő élet száll most sírba. Közelismerés, köztisztelet állja most körül ravatalát. De mégis a lesújtott családon kívül mienk a legnagyobb veszteség, mienk a legmélyebb gyász. Szivünk mélyéből fakadó érzelmeinket összefoglaljuk az utolsó Isten- hozzádban. Drága halottunk, elköltözött munkatársunk, a Te emléked legyen örök, legyen áldott! A nagy természet ölén pihenj békességben ! Isten veled ! Isten veled!
