Evangélikus főgimnázium, Igló, 1915
56 mint Zimann Lenke úrhölgy hatásos éneke, [Weber: Cavatine a „Bűvös vadász“ című operából és Kondor Jenő: „Zokogva sír az őszi szél“] képezték a változatos műsor zenei részét. Langsfeld Béla Sefcsik Zsófi úrhölgy zongorakísérete mellett szavalta Váradi Antal egyik gyönyörű melodrámáját s a főgimnáziumi dalkörnek éneke [Erkel: Takarodó a „Névtelen hősök“ c. operából] fejezte be estélyünket. Ezen háborús estély 445'62 korona bevételt eredményezett A kiadások levonása után fennmaradt 417‘62 korona összeget a Szepesi XVI. városi takarékpénztárban 25,433 számú könyvecskére, „iglói rokkant katonák« jelzéssel helyeztük el, hogy annak idején a jelzett humánus célra rendelkezésünkre álljon. Felülfizetéssel a következők voltak szívesek a háborús estélynek jövedelmét gyarapítani: Borbély Lajosné 22 kor., báró Wieland Ákosné 20 kor., báró Wieland Ákos 10 kor., Reich család, Münnich Kálmán,. Zimmermann Sándor 10—10 kor., Teschler Imre 9 kor., Ujlakyné 8 kor., ifj. Bartsch Gusztávné, Bőmischné, Folgens Cornél, Guhr Márton és neje, Haász Rezső, N. N., Szemző Jánosné, Zeiterer Helén 5-5 kor., Fischer Miklósné, Jantner Aurélné, Koromzay Györgyné, Langsfeld Géza, Marschalkóné, Pá- czayné, Sengerné, dr. Teschler Antal 4-4 kor., Anderlik Edéné, Gocsó Sándor, Kalabay, Mischitz Nándor, N. N., Széli Ödön 3—3 kor., Adler Samu, dr. Bálint N., dr. Bruckner Győzőné, Dvorszky, Gömöri Sándor, dr. Lorber Adolf, Lorber Dávid, N. N., Palotayné Schultz Kurt, Sefcsik, özv. Zimmermann Andorné 2—2 kor., Berzeviczy Béla, Marcsek Andor, Boldrinyi József, Jancsó, Kozmáry Elemérné, Lászlóné Rainer Irén, N. N., dr. Sztahovszky Antalné 1—1 kor. Fogadják mindannyian, rokkant katonáink nevében is szívünk mélyéből eredő hálánkat és köszönetünket. XV. A VII-ik háborús délutánt az iglói rokkant katonák javára 1916. március 15-én, a szabadság ébredésének napján az iglói állami tanítóképző intézettel egyetemben a Vigadó nagytermében rendeztük. A múlt tradícióiból, küzdelmeiből, viszontagságaiból merítette a magyar- nemzet azt az erőt, mellyel a mostani nagy időkben világtörténelmet csinál; a szabadságszeretetből, alkotmányához, nemzeti létéhez való tántoríthatatlan ragaszkodásából, melyről a múlt tanúskodik, mentette azt az ellentálló képességet, azt a haláltmegvető hősiességet és csodálatos lendületet, mellyel letiporta balkáni ellenségeinket, azért hódolattal kell történelmi múltunkra tekintenünk s azért helyénvalónak találtuk, hogy az 1848-iki szabadságharc és a most dúló világháború hőseinek egy közös ünnepély keretében' adózzunk kegyelettel és hálával. Városunk intelligens közönsége átérezte intencióinkat s a március 15 én rendezett háborús délutánunkon tömeges megjelenésével tüntetett a múlt és jelen okozati összefüggése, dicsőségének eme összekapcsolása mellett és lelkes hangulatával háborús délutánunkat valóságos nemzeti ünnepéllyé avatta. Lélekemelő látvány volt, amikor a hatalmas méretű, fényes teremben ezernél több arcon visszatükröződtek azok a fenkölt gondolatok, azok a fen- ■
