Evangélikus főgimnázium, Igló, 1915

Az iglói ág. hitv. ev. főgimnázium és a

háború.

A mostani lángbaborult világban, amikor Magyarország összes anyagi erőinek latbavetésével küzd jövőjéért, állami-, gazdasági-, kulturális exiszten- ciájáért, amikor a magyarság az élethalálharchoz szükséges erkölcsi erőket a múlt tradícióiból a család, a társadalom érzületi világából meríti, amikor köztudattá vált, hogy ezen titáni küzdelem mindnyájunk létérdekeiért folyik s abban mindnyájunknak részt kell vennünk: a világtörténelmi eseményeknek lelki, érzületi hatása elhat mindenfelé, eljut állami, társadalmi, kulturális életünk minden munkaterére.

Ezen általános hatás alatt állott az iglói ág. hitv. ev. főgimnázium is. Főgimnáziumunk belélete a háború alatt nem is mozgott régi, megszokott medrében. Egyrészt az általános háborús állapot, városunk harctéri perifériális fekvéséből folyó viszonyok, másrészt az elvont tanári munkaerő pótlása, az intézetben megmaradt tanárok társadalmi munkája módosították intézeti munkánk rendes kereteit.

Leküzdöttük azokat az akadályokat, melyeket intézeti épületünk egy- részének katonai célokra való lefoglalása okozott; elhárítottuk azokat a nehézségeket, melyeket négy tanárunk hadbavonulása kötelességeink teljesítése elé gördített s megfeszített erőkkel sikerült főgimnáziumunk hivatásszerű munkájának sikerét a háború mindkét évében is biztosítanunk.

Végeztük a kulturális munkát, melyet országos törvények számunkra megszabnak, melyet az intézet tradíciói, hivatásunk nemes céljai számunkra kijelölnek, azonban e munka hátterében ott lebegett lelki szemünk előtt a világtörténelmi események képe s nevelői munkánknak a rendestől elütő színezetet kölcsönöztek azok a kedélybeli hangulatok, melyeket a körülöttünk lezajló események lelkűnkből kiváltottak.

1