Evangélikus főgimnázium, Igló, 1915
25 A legyőzhetetlennek hitt moszkovita erővel szembehelyeztük a szilaj és szüntelenül lelkes magyar erőt s a súlyos vasban járó német erőt; sziveket, melyeket a hazaszeretet gyönyörű áhítata dobogtat s karokat, melyeknek acélizmaitól porba hull az északi deszpotizmus. Most már történelmi parancs reánk nézve a hódítás, mert nemcsak határaink védelme, hanem állami és kulturális jövőnk biztosítása a cél s a hivatás, melyet a sors számunkra s szövetségesünk számára kijelölt. Vilna, Dünaburg, Riga már remegnek; Reval, Petrográd már aggódnak s mink lengő zászlók alatt villogó karddal ki fogjuk oktatni a világot, hogy 20 millió magyart és 70 millió németet nem lehet kitörölni az önálló nemzetek sorából és nem lehet leszorítani a világverseny verejtékes porondjáról. Varsó, Ivángorod, Kovnó, Novogeorgievszk és Brest-Litovszk gőgös várfalainál leomlott a hit, hogy az orosz kifogyhatatlan emberanyaga miatt legyőzhetetlen. És útban van egy új hit hogy Európa közepén egekig nő a germán és a magyar őserő, mely irányt fog szabni a jövő fejlődésnek, mely védbástyája, oltalmazója lesz a jog- és igazságnak, az állami és egyéni sza. badságnak, a hit- és erkölcsnek örök időkre, mint ahogy örökké élni fog a dicsőség, mely babért fon hős katonáink homlokára. Mindazt az ezernyi babért pedig, mely számunkra a Visztula, Narev Bug, Szán, Dnyeszter partjain termett a háború kezdetének évfordulóján mélységes hódolatunk jeléül lerakjuk a trón zsámolyánál. Babér termett számunkra az Isonzó és Etsch partjain is, hol a Karszt és Dolomitok gránitszikláinál is szilárdabb ércfalat, keményebb határőrséget alkotnak a tiroli vadászok, a magyar honvédek s ahol az olaszok óhajtott és képzelt győzelmek harci riadóját a görzi hídfőnél, a doberdói fensíkon eddig is gyászindulóvá változtattuk át s ahol mint üldözők, meg fogjuk valósítani a hitszegő ellenség jelszavát: «Semper avanti Sovoya« akkor, amikor a Pó felé kergetjük vissza seregeit s Mantua és Verona falaira kitűzzük majd a magyar trikolort. Szövetségesünk világhatalma az 1870—71-iki háborúban született meg, akkor, amikor Bismarck megalkotta a német egységes birodalmat. A közös állami, társadalmi, kulturális célok, a nemzeti erőknek közös rezultánssá való egyesítése alkotják az imponáló germán erőt s ennek az erőnek köztudata képezi a germán hatalmat. A magyar állam félelmetes hatalma, mely társul szegődik a németek világhatalmához, a most dúló háborúban született meg, most, amikor a magyarság egységbe tömörült, amikor a harctéri lövészárkok egyesítettek mágnást, hivatalnokot, pórt, amikor diadalmámorban, golyózáporban együtt rohantak az ellenségre, amikor kiontott vérük összefolyt, amikor átérezték, hogy valameny- nyien közös eszményért, a hazáért véreznek, szenvednek és győznek. Ezeréves múltunkban a magyarság máskor is tömörült, de soha ilyen
