Evangélikus főgimnázium, Igló, 1915

21 jétek el sohasem e nagy idők lélekemelő képeit; ne feledjétek el sohasem e nagy események mozgató erőit: a hazaszeretetet és királyhűséget ! Azt a hazaszeretetei, mely tettekben nyilatkozik meg, mely mindent ké­pes feláldozni, nemcsak azt, ami kedvessé, kellemessé teszi az életet, amiért küzdöttünk, aminek megszerzéséért évekig, évtizedekig fáradtunk, de képes feláldozni legdrágább kincsünket, magát az életet is akkor, amikor hazánk veszélyben forog. S azt a királyhűséget, amely egy évezred viszontagságai hözepette is mindenkor elválaszthatatlan fogalom volt a magyar nemzettől, mely összeforrt a hazaszeretettel, mint ahogy a magyar szent korona is közjogilag egy a magyar birodalommal. E két magasztos eszmével: hazaszeretet- és királyhűséggel ajkamon for­dulok hozzátok, amikor ezen ünnepélyes órában felszólítlak, hogy híven telje­sítsétek kötelességeiteket, gyarapítsátok szellemi és testi erőiteket, hogy majdan mint a magyar intelligencia tagjai, mint társadalmi törekvéseink számottevő, irányitó tényezői ti is híven teljesíthessétek kötelességeiteket békében és hábo­rúban egyaránt közös édes anyánk, magyar hazánk javára. Úgy legyen 1“ 1915. évi május 31-én volt az 1914—1915. tanévet záró ünne­pélyünk. Az évzáró ünnepélyen az igazgató beszámolt a főgimnázium tanévi tör­ténetének minden fontosabb mozzanatáról s a háborúval kapcsolatos viszonyairól. Beszédének bevezető része következőleg hangzott: „Rendkívüli időben gyűltünk össze, hogy az iskolai év utolsó hivatalos kötelességeit teljesítsük. A világháborúból folyó gazdasági helyzet, mely súlyosan nehezedik a szülők vállaira, valamint az a közóhaj, hogy a tanulók otthon, amennyire tőlük telik, a hadbavonultak munkaerejét pótolják, képezte indító okát a tanügyi kormány és a felekezeti főhatóság azon intézkedésének, hogy már május hónapban fejezzük be az iskolai munkát. Rendkívüli időben fejezzük be az iskolai évet, nemcsak kulturális mun­kánk szűk körében, hanem a világtörténelem folyásában is. A világháború fergetege ott tombol még a látóhatár minden táján. A nyomába lépő nyomor, fájdalom, gyász képe ott emelkedik ki az égő városok füstfellegeiből, a kiöntött vér, a könnyár párázatából. Az iskolai év utolsó órájának a feladata, hogy visszapillantást vessen az intézeti munka tartalmára, eredményére, tanulságaira. A világháború grandiózus háttere mellett azonban eltörpül minden. Lel­künk, mely a világtörténelmi háttér eseményeiben aggódó reménykedéssel

Next

/
Oldalképek
Tartalom