Evangélikus főgimnázium, Igló, 1915
hangja töltötte be a folyosókat. A tudomány és művészet alkotásait ábrázoló képek helyett Manlicher-puskák csüngtek a falakon Az intézeti udvaron nyüzsgő fiuk helyett hölgyek sürögtek, hogy meleg szeretettel készítsenek, csomagoljanak utravalót búcsúzó honvédeink számára. Majd amikor zászlóaljunk a harctérre való elutazása előtt a főgimnázium előtt sorakozott s a kürtszó mélabús hangja imára szólított, a lakosság ezreinek könnybe lábadt szeme tekintett a csillagos ég felé s ezrek szivéből szállt fel az Egek Urához a néma sóhaj: adj Uram győzelmet fegyvereinknek s ezrek ajkáról felhangzott lelkesen : éljen a király, éljen a hadsereg ! Felejthetetlen, lélekemelő képek ! Gyors egymásutánban következtek ezután a világraszóló események. Az északi deszpota csóvát dobott a pánszláv chimaerák tűzfészkébe. Lángra lobbant tőle a keleti s északi horizont; lángra gyulladt a nyugati horizontnak revanche-gyülölködése s a tengeri hegemóniának féltékenykedő kalmárszelleme. S a szenvedélyek ezen háborgó tengeréből a jog, igazság és morál sziklatalapzatán, az emberi bölcseség és lángész fényözönében, az emberi nagyság nyugodt méltóságában kiemelkedett két dicső hérosz: a magyar király s hű szövetségese a német császár ! Mink mindnyájan, akik a most élő nemzedékhez tartozunk, megborzadva gondolunk arra, hogy mink értük meg a világtörténelem legnagyobb háborúját, melyhez képest a katalauni, a leipzigi, a port-arfcuri csaták is eltörpülnek. Elszorul a lelkünk, ha e háború rettenetes pusztításaira, ha arra gondolunk, hogy a kulturális intézmények mennyi romja fogja a közgazdaság, a tudomány, a művészet színhelyeit borítani. Nemzedékek, amelyek a béke áldásait élvezték és melyek büszkék az emberi szellem csodás kulturális alkotásaira, a tudomány vívmányaira, remegve szívszorongva nézik a minden irányban tornyosuló vészfellegeket. És mégis, a világháborúnak egyre nagyobbodó arányaival szemben megszólal lelkűnkben egy érzés, amelytől magasra lendűl hazafias öntudatunk. Amikor a népek rettenetes drámájának egyes felvonásait szemléljük, amikor az együvétartozás, a közérzület, a felháborodás, a fellángolás, a harcikedv hatalmas áradatára gondolunk, mely a magyar, osztrák és német határokon belül végighömpölyög, meghatva állunk meg azon lelket megrázó nagyszerű látvány előtt, mikor népek milliói, áthatva.történelmi hivatásuk tudatától, véráldozattal intézik sorsukat, jövőjük alakulását. Képek tűnnek föl s vonulnak el szemünk előtt, melyek önfeláldozásban, hősiségben túlszárnyalják a homéroszi époszokat. Mikor láttuk azelőtt az általános fellángolásnak ezt a tüzes, a nép minden rétegét magával ragadó, minden gátló akadályt ledöntő folyamát ? Nekünk magyaroknak a 48-iki szabadságharc legdicsőbb emlékeit kell 2* 19
