Evangélikus főgimnázium, Igló, 1914
6 „E teremben két hónappal ezelőtt rekesztettem be az iskolai évet. Öröm és büszkeség sugárzott felénk a tanulók szeméből; öröm annak a tudatában, hogy a hosszú, fárasztó munka után élvezhetik a szünidő gyönyöreit; büszkeség annak a tudatában, hogy megfeszített erőink ismét egy fokkal közelebb hozták őket középiskolai tanulmányaik végcéljához. Az ösztöndíjak és jutalomdijak kiosztása emelte, bensőbbé tette az ünnepélyen résztvevőknek hangulatát: tanárokét, mert igazolta, hogy törekvésüket a tanulók nemes ambíciója támogatta; szülőkét, mert sokan közülök reményük teljesedését, a jövőnek zálogát látták; tanulókét, mert a kitüntetettek kitartó szorgalmuk méltánylásának külső megnyilatkozását tapasztalták. Évzáró ünnepélyünk egyszerűségében is lélekemelő kulturünnepély volt, mert az ősrégi intézet évszázados múltjának egyik stációján újból igazolta, hogy milyen fontos tényező hazánk kulturális munkamezején. Verőfény volt akkor a természetben, verőfény a lelkekben Mintha a múzsák maguk jelentek volna meg körünkben, hogy köszöntsék azokat, akik tiz hónapig tartó utón hü kísérőik valának. Az azóta elmúlt két hónap milyen változást idézett elő ! A serajevói aljas gyikosság mély gyászba ejtette ősz királyunk nemes szivét, megrend tette a monarchia lakosainak millióit. A lefolytatott vizsgálat kiderítette a királygyilkos Szerbia hivatalos köreinek bűnösségét Ő felsége, legfőbb hadurunk, hogy megtorolja a dinasztia elleni gyalázatos merényletet, a monarchia becsületén, önérzetén ejtett sérelmet, hogy egy nagyhatalom vértezett kezével visszaverje a birodalom integritása elleni titkos merényletet, fegyverbe szólította haderejét. A részletes s utána az általános mozgósítás mozgalmas napjai következtek ezután. Megváltozott társadalmunk s közéletünk külső képe. Főgimnáziumunk épületébe, a tudományok csendes csarnokaiba is más élet költözött. Elköltöztek innen a múzsák, helyöket dübörgéssel Mars foglalta el. A vig, gondtalan deáksereg helyett derék honvédőink százai tanyáztak itten, Deákének, régi intézetünk harangja helyett kommandó, bakanóta, kürtszó hangja töltötte be a folyosókat. A tudomány és művészet alkotásait ábrázoló képek helyett Mannlicher-puskák csüngtek a falakon. Az intézeti udvaron nyüzsgő fiuk helyett hölgyek sürögtek, hogy meleg szeretettel készítsenek, csomagoljanak utravalót búcsúzó honvédeink számára. Majd amikor zászlóaljunk a harctérre való elutazása előtt a főgimnázium előtt sorakozott s a kürtszó mélabus hangja imára szólított, a lakosság ezreinek könnybe lábadt szeme tekintett a csillagos ég felé, s ezrek szivéből szállt fel az Egek Urához a néma sóhaj: adj Uram győzelmet fegyvereinknek s ezrek ajkáról felhangzott lelkesen: éljen a király, éljen a hadsereg ! Felejthetetlen, lélekemelő képek Gyors egymásutánban következtek ezután a világraszóló események. Az északi deszpota csóvát dobott a pánszláv chimaerák tűzfészkébe.
