Evangélikus főgimnázium, Igló, 1913
t> Szeptember 2., 3., 4., 5. és ö-ik napjain folytak a beiratások. Beirtunk 427 tanulót. Magas létszám; igazolja, hogy nem csökkent azon bizalom, mellyel hazánk számos vidéke évtizedek óta főgimnáziumunk iránt viseltetik. Szeptember 8-án volt az iskolai évnek ünnepélyes megnyitása.- Az igazgató megnyitó beszédében utalt azon szeretetre, mellyel a főgimnázium visszatért gyermekeit fogadja, azon rokoni kötelékre, mely az intézetet tanár- és tanítványra egyaránt közös otthonná avatja. „Az igiói ev. főgimnáziumnak mai ünnepe, melyen újból megnyitja kapuit kulturmissziója folytatólagos teljesítése céljából, egy szem a hasonló természetű ünnep.k láncolatában. Ezen ünnepek kerete, a változó személyek miatt országszerte különböző ugyan, azonban szellemi tartalma mindenütt ugyanaz. Tekintsen ki bár a tanárok, tanulók szeme a dísztermek ablakain keresztül akár a főváros palotáira akár az alföld kalásztringató rónáira, akár a felvidék erdőkoszorúzta ormáira, vagy a Tátra hófedte gránitfalaira, ugyanazon érzelmek hatják át a hallgatók szívét: hála a Mindenható iránt a múltért, fohász a jövőért, a reánk váró nehéz munkának a tudata s az ahhoz kapcsolódó kötelességek érzete. Miként a mezőnek viránya évről-évre változik ugyan, de a termőföld, a napsugár melege változatlanul a régi, ép úgy ezen megnyitó ünnepélyen is, az ifjúság kőiéből eltűntek egyes ismert arcok, helyettük megjelentek újak, azonban ugyanaz a tudomány, mely megtermékenyíti a lelkeket s ugyanaz a régi szeretet, melynek melege lelki virágot fakaszt és jellembeli gyümölcsöt érlel.“ Majd üdvözölvén a főgimnázium fentartó hatóságának az ünnepen megjelent képviselőit, kiket a protestáns érzület az intézetben folyó kulturális munka részeseivé tesz, valamint a szülőket, kiknek lelke a távolban is a boldogító remények összes szálaival ezen órához fűződik s üdvözölvén a tanárokat, kik a múlt sikereiből merített bizolommal kezdik meg az új munkát: következőleg folytatta beszédét: „Szeretettel üdvözöllek titeket is, Kedves Ifjak, kik közel- s távolról bizalommal ide sereglettetek, hogj? e termekben egy esztendőre meghitt, kedves otthont találjatok. Igen, kedves, meghitt otthont, mert miként a szülőanya keblére öleli visszatért gyermekeit, annyi szeretettel fogad titeket az alma mater. Miként a szüle biztosítani igyekszik gyermekei jövőjét, úgy fárad szellemi anyátok, hogy megvesse jövendő boldogulástok alapjait. Ez képezi a rokoni köteléket az intézet és tanítványai között, ez avatja mindnyájunkra nézve kedves, meghitt otthonná e termeket.“ Majd áttért az igazgató azon feladatok fejtegetésére, melyeket az intézetnek a nemzeti kultúra szolgálatában teljesítenie kell, megjelölte azon célokat, melyeknek megközelitésére'törekednie kell, hogy a magyar ifjúságból az általános és nemzeti műveltség hasznavehető, kötelességérző munkásait nevelje,
