Evangélikus főgimnázium, Igló, 1909
13 tek, melynek összekötő kapcsát a szív nemes érzelmei, melynek fundamentumát a jóban megszilárdúlt akarat alkotják. Visszaemlékezés azon időre, mikor szellemi látkörük tágúltával felemelkedtek azon atmosphaeraba, melyben az idealizmusnak, az eszméli iránti lelkesedésnek, az egymásiránti szeretetnek melege töltötte be szívüket. Quo semel imbuta recens servabit odorem testa diu. A hogy kialakul a szív és lélek az első években, rendesen ugyanazt az irányt tartja meg egész életében. Az iglói főgimnáziumban nyert szellemi és erkölcsi alapon fárasztó munkában Önök tovább épitettek s hogy ezen alaptalak szilárdak voltak, hogy lelkületűkben mély gyökeret vert a hazánk, társadalmunk iránti kötelességek érzete, azt igazolja munkájuk eredménye, igazolja azon köztisztelet és köz- becsülés, mely Önöket környezi s melyre nemcsak Önök, de mink is büszkék vagyunk. Őszinte, benső örömünkre szolgál tapasztalnunk, hogy az életnek mate- rialistikus viszonyai között is megőrizték lelkök ideális irányát, hogy megőrizték a nemes érzelmek melegét azon hideg dacára is, mely az élet viszontagságaiból, küzdelmeiből az emberi szív felé áramlik, hogy megőrizték az egymás iránti barátságnak, rokonszenvnek érzelmeit, hogy megőrizték szivökben a hálát az alma mater, a hálát azok iránt, kik 30 évvel ezelőtt szellemi vezetőik voltak. Az időnek árja megváltoztatja az életnek medrét s mikor Önök Uraim a komoly férti szemével és egy emberöltő tapasztalataival széttekintenek, talán fel sem ismerik a jelen viszonyaiban a múltnak képeit, melyeket ábrándjaik verőfényében egykor szemléltek, melyeket boldogító reményeik rózsafűzérével egykor diszitettek. A kor folyam, mely visz vágj* elmerit, Úszója s nem vezére az egyén. S ha én most katalógust olvasok, bizony nem egy absentiánál súlyos életviszonyokat kell a távolmaradás okául megállapítanom, s nem egy névhez egy keresztet kell odaiktatnom. De ezen három decennium alatt megváltozott főgimnáziumunk is külső szervezetében ; a jelenkor követelményeinek megfelelő nívóra emelkedett. Sajnos volt tanáraik közül többen a zöld hant alatt pihenik ki a magyar kultúra szolgálatában végzett nehéz munka fáradalmait. De nem változott meg főgimnáziumunk belső szervezetében ; nem változtak a tradíciók, melyek tovább élnek ezen falak közt; nem változott az intézetnek az a régi szelleme, melynek légkörében Önök is nevelkedtek s mely Önöket visszavezette. S azért Uraim büszkeséggel, benső örömmel s a régi szellemmel üdvözli Önöket, visszatért gyermekeit, az alma mater! “ Ezen szavak után az igazgató katalógust olvasván, kihirdette, hogy az
