Evangélikus főgimnázium, Igló, 1908
24 Pákh Károly koporsója előtt nemcsak a téli nap zordon fagya borzongat bennünket mindnyájunkat, akik itt vagyunk, hanem az a hideg, melyet erkölcsi atmoszféránkban érzünk mindannyiszor, ha egy-egy nagy emberi szív örökre távozik közülünk. Igazságra törekvő, keresésében fáradhatatlan szelleme mellett Pákh Károly- nak szeretni tudó nagy szíve milyen kiváló, milyen halhatatlan nagy mestere volt a mi mesterségünknek, a tanításnak és nevelésnek! Valóban az emberi szív legfenségesebb erényére az önzetlen, a közjónak szentelt szeretetre gondolva, nem szegem meg a parancsolatot és nem hiába veszem ajkamra a mester nevét, midőn őt mesternek nevezem. Hiszen negyvenkét évi tanári pályáján tanította kartársait, hogyan szeressék nemes hivatásukat, annak céljait, feladatait; hogyan viseltessenek kollégiális szeretette egymás iránt, hogy egymást támogatva, harmonikus munkával biztosítsák az oktatásnak és nevelésnek sikerét. S negyvenkét évig tanította a magyar ifjúságot, hogyan szeresse közös édes anyánkat: a magyar hazát, hogyan szeresse kegyeletes szívvel azok emlékét, kik évezredes múltjában jóltevői, vezérei vakr nak a magyar nemzetnek politikai, kulturális, közgazdasági haladásának ösvényén ; hogyan szeressék azt az irodalmat, melyben szép zengzetes nyelvünkön a magyar népnek minden öröme és bánata, minden reménye és lemondása jut kifejezésre. S minderre tanította az ifjúságot nemcsak meggyőződésének, lelkesedésének lángszavával, hanem életének példájával, erkölcsi Charaktere megnyilatkozásának erejével, puritán jellemének varázsával. S mindemellett mily sokat köszön neki ezen intézet! Az iglói főgimnáziumnak első korszaka, a fejlődésnek alapvető fontos időszaka az ő nevéhez, az ő tanári és szervező igazgatói tevékenységéhez fűződik. Elévülhetlen érdemei maradandó betűkkel jegyezték be nevét az iglói főgimnázium történetébe! Az ő 42 évre terjedő tanári és igazgatói működésének emléke, az abban megnyilatkozó bölcseség, kitartó buzgóság, nemes hevület, mint a hű kötelességteljesítésnek emlékoszlopa áll közöttünk s tradícióként, mint követendő példa állani fog a jövendő nemzedék előtt is, mert Nem hal meg az, aki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl, Hanem lezárván, ami benne földi Egy éltető eszmévé finomúl. Ez az éltető eszme drága halottunk a Te nemes ideálokért önzetlenül küzdő lelked, becsületes törekvésed, kötelességtudásod nagy tanúsága. — Ez fog bennünk mindig új erővel felébredni. Szellemed maradjon velünk örökké! Isten veled! Isten veled I
