Evangélikus főgimnázium, Igló, 1903
14 Abbázia felé azonban tisztán láttuk a pihenő bárkákat, melyek mozdulatlanoknak látszottak. Fehéres vitorlájuk már jó messziről feltűnt. A tengerparti nyüzsgő élet igen érdekes látvány volt, ellentéte az óriási mozdulatlan víztömegnek Itt nagy kereskedelmi hajókból rakták ki az árút, amott személyszállító hajókból zúdult ki a tömeg, távolabb egy torpedó-naszádon tartottak gyakorlatot a matrózok. Az egész délelőtt a kikötők megtekintésével telt el. Minket szárazföldieket valósággal lebilincselt a tengerparti hajós élet. Vágytunk hajóra szállni. Óhajunk nemsokára teljesült. Délután 2 órakor hajóra ültünk s a Fiúmétól 3/4 órányira fekvő világhírű tengeri fürdőbe, Abbáziába utaztunk, Gyönyörű napfényes időben léptünk e földi paradicsomba. Citrom- és ciprusültetvéuyek, babér- és pálmaligetek, szebbnél- szebb virágágyak ragadják meg az utas figyelmét, ki azt sem tudja, vájjon e virágokban, vagy pedig a közülük kimagasló pompás villákban, palotákban gyönyörködjék-e. Ámulatunkból és ábrándozásunkból csak édes anyanyelvűnk hangjai ráztak fel, melyek egy-egy magyar fürdővendég ajkairól röpültek el. E hangok jobban tetszettek mindennél, még a tenger szimfóniájánál is. Estére járt az idő, midőn Fiúméba visszatértünk. Március 29-ét még Fiúméban töltöttük. Kora reggel felmentünk a Tersattóra. E hegyről a leggyönyörűbb kilátás nyílik Fiume városára és környékére. Megnéztük a Frangepánok várát, azután pedig bementünk a Madonna del Mare templomába. E templom falain nagyon sok fogadalmi kép látható. Tengeri viharokból szerencsésen megmenekült hajósok ajándékozták e képeket a templom védőasszonyának. Érdekes dolgok ezek, mert e festményekből fogalmat alkothatunk magunknak a tengeri viharról, melyhez szárazföldi orkán nem is hasonlítható. Még a délelőtt folyamán megnéztük az állami főgimnáziumot, mely intézet kedves igazgatója érdekes felvilágosítással szolgált egyről-másról. Ebéd után végigjártuk a város utcáit. Bepillantottunk a vásárcsarnokba, megállottunk a kormányzó palotája előtt, elidőztünk a petróleumgyár kertjében, bejártuk a népkertet. Szívesen időztünk volna még e szép helyen, de a percek gyorsan röpültek; fölültünk tehát a villamosra, mely néhány perc alatt a Fiumára hídjánál állott meg. Gyorsan megvacsoráztunk, azután pedig összeszedtük egy kézikofferből, esernyőből meg egy felöltőből álló vagyonúnkat, mert hajónk a Zichy-mólóban már indulásra készen állott. A városi torony (Tőrre civico) órája éppen nyolcat ütött, mikor impozáns, modern hajónkra, a »Hegedűs Sándor«-ra fölszállottunk. A hajón már nagy sokaság tolongott, mindenki holmiját igyekezett elhelyezni. Tanulóink is csodálkozva járták be a hajó kényelmes helyiségeit. Alighogy elhelyezkedtünk, hatalmas fütty rázkód- tatta meg a levegőt s mi azon vettük magunkat észre, hogy hajónk himbálódzni kezd. Néhány perc alatt elhagytuk a kikötőt s hatalmas
