Evangélikus főgymnasium, Igló, 1900
16 Néhány hét alatt felgyógyult, de azalatt a politikai viszonyok egészen megváltoztak. Geyer nevelői állást vállalt Meskó Károly családjában Felső-Kubinban. 1851-ik évben Kassán volt nevelő gróf Csáky Rezső házában, innét pedig egy év múlva hasonló minőségben Kökönyösdre, Ugocsamegyébe, Ráthonyi Károly gyermekeihez ment, hol azonban csak egy hónapig tartózkodott, mert egyik nevelő barátjával helyet cserélve gróf Csáky Ágost fiaihoz jutott nevelőül Szepesvármegyébe, Velbachba. Itten kapott szülővárosából, Bielitzből felhívást egy ottani tanítói állomás elfoglalására; de Geyer új hazáját, melyért a szó szoros értelmében vérét ontotta, annyira megszerette volt már, hogy itt kivánt tovább élni és munkálkodni. Azalatt a magyar nemzeti ügy ellenségeinek fondorkodása Geyert is mint volt honvédet a cs. és kir. hadseregbe akarta soroztaim; de a sorozó bizottság szabadon bocsátotta. 1854-ik évben a gróf Csáky Ágost családját elhagyva, Hazslinszky Frigyes eperjesi tanár tanácsára Gölniezbányára ment, hol a betegeskedő leánytanitót helyettesité egy évig s innét Menersdorfer Károly vasgyári tulajdonos gyermekeihez szerződött házi tanítóul. De már 1856-ik őszén a rozsnyói ág. hitv. ev. főgymnasiumnál alkalmaztatott helyettes tanári minőségben. 1858-ban a bécsi egyetemre ment, hol természetrajzi előadásokat hallgatott és különös szorgalommal látogatta a múzeumokat. A rozsnyói ev. főgymnasium patronatusa 1859-ben még visszatérte előtt mint rendes tanárt véglegesítette. 1871. év aug. 20-án az iglói főgymnasiumba választatott meg rendes tanárul, s azóta itt működött főképen a természettudományi szakokban.“ Miután 39 esztendő óta működött a tanári pályán s ezen hosszú időből 27 évet az iglói főgymnasiumban töltött, az 1897—98-iki tanévben nem folytathatta többé tanári működését. Tanóráinak .hosszabb időre terjedő betöltéséről kelletett tehát gondoskodnunk; azonban Geyer a félévi szabadságidő leteltével sem tehetett eleget kötelességeinek, sőt újabb félévi szabadságot kért, egyben kérvényt intézett a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister úrhoz, hogy tekintettel agg korára és súlyos természetű lábbajára, az 1894. évi XXVII. t.-cz. alapján létesített nyugdíjintézetből állandó nyugdíjban része- sítessék. 1898. év május havától élvezte nyugdíját és 1899. év február havában nyerte a m. kir. ministerelnökség részéről a díszérmet, melyet Ő császári és apostoli kir. Felsége 1898. évi augusztus 18-án kelt legfelsőbb kézirattal negyven évi hű szolgálatnak elismeréseid alapított. Csendesen, visszavonultan élt azóta, sok időt szentelvén virágainak és gyümölcsfáinak. Lábbaja gyakran ágyhoz kötötte. Betegsége, melyhez
