Államilag segélyezett evangélikus főgymnasium, Igló, 1899

11

Az Írásbeli érettségi vizsga volt május 21., 22., 23., 25. és 26. napjain.

A hét osztálynak évvégi vizsgái junius hó 11—23-ig folytak. Junius 24-én volt az évzáró ünnepély.

A szóbeli érettségi vizsga junius 19-éu vette kezdetét és junius 23-ig tartott.

Szép ünnepélye volt az iglói főgymnasiumnak 1899. évijulius 9-én, mely napon megjelentek az intézetben sokan azok közül, kik két évtizeddel ezelőtt, az 1878/9. iskolai év végén tettek érettségi vizsgálatot főgymnasiumunkban.

Az ifjúkor boldog éveire való visszaemlékezés, volt tanáraik iránti hála, melynek hangját az életnek küzdelmei, csalódásai sem voltak képesek elnémitani, azon iskola iránti kegyelet, melyben későbbi fejlődésüknek, társadalmi positiojuknak alapjait, föltételeit megszerezték, a szívnek e nemes érzelmei hozták őket vissza, hogy a mennyire lehetséges a régi körben ünnepeljék meg a boldog deákélet utolsó napjainak huszadik évfordulóját.

A sorsnak alakulása Debreczenben hozta össze egynéhányat a régi iskolatársak közül, kik innét a következő felhívást intézték barátaikhoz :

»Szeretett Kedves Barátunk!

Immár huszadik esztendeje annak, hogy az iglói ág. h. ev. főgymnasium nyolczadik osztályának növendékei voltunk. Az ifjúkor rózsás álmait, édes ábrándjait két évtized munkával, küzdelmekkel, megpróbáltatásokkal, olykor sikerrel, olykor és talán gyakrabban csalódásokkal teljes időszaka választja el a mától. Azoknak az édes ábrándoknak, fényes álmoknak nagyobbrésze már szintén a múlté, mint annyi drága kincse szivünknek. De ma is miénk a mi ifjúságunk bűvös-bájos tavaszából: az emlékezés és igaz barátság.

Az ember életé vajmi rövid; a zsoltáriró szavai szerint hetven avagy nyolczvan esztendő; az a félszáz ember, ki akkor ott pajzánkodott, ott zajongott, örült és dolgozott az iglói főgymnasium nyolczadik osztályának termében s szorongva várta, hogy az érettségi bizonyítvány megszerzésével útlevelet nyerjen az élet nehéz harczaihoz, küzdelmeken alapuló sikereihez, legjobb esetben is leélte élete felét, sőt többen közülük már el is költöztek a minden élők utján s csak a hű barátság őrzi emléküket.