Evangélikus főgymnásium és népiskola, Igló, 1868
I. Tanodái krónika. 1868/9. 1. Tanszervezeti változások. Tanodánk a lefolyt tanévben, tekintve a 4 alsó osztály eddigi kettős irányát, nevezetesb változáson ment át. 1868. aug. havában a helybeli ev. egyház a főgymna- siumunkkal több éven át egybekötött al-reál tanodát közgyűlési határozat által megszüntette. Ennek megszűnése tulajdonképen előrelátható volt már akkor, midőn (1862) határozatba ment, hogy a 4 osztályú algymnasium fokonként 8 osztályú főgymnasiummá szerveztessék; mert az egyház anyagi ereje, minden kedvező körülmények daczára sem volt elegendő arra, hogy mindkét intézetet oly mérvben gyámolithassa, a mint azt a jelenkor szelleme kívánja. így a kellő tanerők hiányában a real- osztályok nem képezhettek különálló osztályokat, hanem a latin nyelv és reál-rajz kivételével a reál tanulók a többi tantárgyakban az algymnasiumi tanulókkal együttesen oktattattak, de csak is oly kiterjedésben a mint az a gymnasiumi tantervben meg van határozva. Ennek következménye pedig az lett, hogy az átmenet az iglói alreál-tanodából más reál-tanodákba különféle akadályokba ütközött s rendesen csak az elhagyott osztálynak ismétlése mellett történhetett. Nehezité továbbá alreál-tano- dánkban a haladást még azon körülmény-is, hogy abba rendszerint a leggyengébb tehetségű növendékek íratták be magokat, kikkel az illető tanárok minden iparkodások mellett sem mutathattak valami örvendetesb eredményt. Az alreál-tanoda tehát tulajdonképen csak lézengett, s nem bírt sem a helybeli, sem a vidéki közönségnél nagyobb érvényre vergődni, s mig az algymnasiumi egyes osztályok 40 tanulónál többet számláltak, addig az al-real osztályokban alig volt 8 —10. Mindezen okoknál fogva — s miután a publicumban különben is azon nézet jutott érvényre, hogy a fiuk oktatása az első években egy irányú s olyan legyen, hogy lelki tehetségeik minél több oldalú fejlesztésben részesüljenek, s e tekintetben az egyoldalú reál-iránynyal szemben a gymnasiumi czélszerübbnek ismertetettel: az iglói egyház jónak látta a reál-tanodát egészen megszüntetni. — A gyenge reál-tanoda megszüntetése által egyébiránt a főgymnasium erősbült és tökéletesbült. Nyereségünk különösen az, hogy a rajz gymnas. tantervűnkbe sokkal nagyobb mérvben karol tathatott fel, mint annak előtte, úgy, hogy most — eltekintve a rajznak általánosan elismert képző fontosságáról — a technikus pályára készülő tanulók a gymnasiumi tanfolyam alatt könnyen megszerezhetik magoknak a nélkülözhetlen rajz-ismereteket és ügyességet. 2. Iskola személyiségek. A második félév megnyitása alkalmával az igazgató szomorú kötelességet teljesített, midőn az érdemsorozat és törvények elolvasása végett egybegyült tanuló-ifjuság- nak tudomására juttatá, hogy az élet és halál ura főgymnasiumunk második felügyelőjét néhai Scholtz Gusztáv urat, egyszersmind Igló városa főbiráját, 1869-ki febr. 1-jén férfikorának delében kiszólitá az élők sorából. Az összes gymnásiumi ifjúság gyászlobogójával kísérte febr. 4-kén örök nyughelyére volt felűlgyelőjét, ki habár rövid ideig viselte is e díszhivatalt, mind a mellett arra nézve elegendő bizooyságát adá tanintézetünk felvirágoztatása iránti buzgólkodásának, hogy kora vesztét őszintén fájlaljuk. A boldogult felügyelő helyét az iglói egyház uj választás által még eddig be nem töltötte. A tanári személyzetben azon körülmény idéz elő — ámbár tulajdonképen csak a jövő iskolai évre nézve — változást, hogy Scholtz József jubiláris tanár a lefolyt tanévvel, szeme világának elgyengülése következtében, tanári működését befejezte. 51 évre terjedő, ritka hosszúságú tanárkodása után az iglói ev. egyház az aggastyánt, ennek saját kérelmére, igen megérdemlett nyugalomba helyezte, meghagyván régi hű munkását élethossziglan az 525 frtnyi teljes tanári fizetés és 84 frtnyi szállásdíj élvezetében. Az iglói egyház e nemes elhatározása a milyen megörvendeztető mély benyomást tett a tanári testületre, bizonyosan ép oly mérvben fog országszerte közelismeréssel fogadtatni. Vajha e szép példa másutt is utánzásra találna! Scholtz József veterán társunkról szólván ez évi krónikánkban kiemeljük még, hogy a lefolyt tanév elején 50 éves tanári érdemeinek elismeréséül O Felsége őt a kor. arany érdemkereszttel legkegyelmesebben kitüntetni méltóztatott. A nyugalomba lépett agg tanár helyére az egyház f. é. jul. 11-kén tartott közgyűlésében egy fiatal erőt választott ideiglenesen egy évre Bogsch Albert, magán nevelő, személyében. 3. A tanuló ifjúság erkölcsi viselete és szorgalma dicséretet érdemlő volt, minek elismeréséül a tanári kar megengedte az ifjúságnak, hogy a kért májusi mulatságot a szabadban megtarthassa, a mi f. é. máj. 19-kén igen számos vendég részvéte mellett a legszebb rendben folyt le. — A nagyobb tanuló ifjúság önmunkásságának dicséretes bizonysága az „Önképző kör“ által jun. 20-kán tartott 1*
