Igazság, 1910 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1910-11-25 / 9. szám
2 IGAZSÁG 1910. november 25. terem álomszuszékkal. Nem kell tartózkodnunk az idegen művészektől, sőt nem is szabad. A Bessenyei-kör fáradozását pedig honorálni kell annyira, hogy estélyein ne telt, hanem zsúfolt terem jelentkezzék. Nem volna teljes a referáda, ha fel nem említeném, hogy az egybegyült lelkes közönség percekig ünnepelte dr. Popini Albert főtitkárt, azon vitathatlan tényt regisztrálva ezzel, hogy a Bessenyei-kör fejlődése az ő fáradhatlan munkásságával forrt egybe. * * * Jogalkotás. A lapok hozsánnákat zengedeznek az uj polgári pörrendtartásnak, holott azt minden jelzővel inkább illethetni, csak az az egy nem jogosult és nem igaz, hogy az uj volna. Az már nagyon is régi. Miért tehát az a nagy öröm, talán sok igazság van az uj jogban lefektetve, modern eszmék özöne ejti-e bámulatba az országot? Egyik sem. A magyar törvényalkotás alszik Verbőczy Tripurtituma óta. A legújabb idők törvényei nem magyar talajból nőttek ki, erejét nem e levegőből nyeri. — Karaktere megegyezik a legelső nemzetek törvényalkotásával, s éppen ez bizonyítja, hogy nem önálló alkotás, s csak követi a mai eszme áramlatok azon irányát, melyet a művelt külföld acceptál, elfogad. Hát fölösleges az a sok tömjénezés, mert ennek a törvénynek sem az igazság a kútfor- rása, amit szemmel láthatólag bizonyít az a sok reparálás, mit rajta keresztül visznek. A törvényt mindig az alkotja, akinek kezében a hatalom van, s alkotja természetesen úgy, mint az érdekeinek leginkább felel meg. Ne beszéljünk tehát igazságosságról, de még célszerűségről sem. Minden törvény a korszellemnek kisugározása. A törvény keletkezésének ideje a jogtörténelem fénye mellett egy uj alakulás kezdete, egy uj irány kiindulása s nem jelent mást, mint a hatalom gazdát cserélt, egyik képből a másikba ment át. Ez a törvény különben nem hozza az anyagi igazságot, mert hiszen ez szervezeti, alaki törvény. Az anyagi igazsággal csak hosszú évek múlva fogják megáldani ezt a boldog népet. Ez a két törvény egyezik azonban azzal, hogy mindkettő olyan kacskaringós, hogy a képzett jogászoknak is fejtörést okoz megértése. Hja, hiszen nálunk a törvény fogalma nem az egyszerűségben jelentkezik, mit mindenki megérthet, hanem abban, hogy oktrojáljon a magyar jogéletre olyan aphorismákat, miket a magyar ember bevenni nem képes, ami az ő egyszerű gondolkozásával homlokegyenest ellenkezik. Kinek alkotják nálunk a törvényt? Csak az ügyvédeknek. Kell azoknak is valamivel foglalkozni, már legalább azon részének, aki a praxisából megélni nem képes. Mi a törvény alkotásban megelőzzük az összes nemzeteket. Sőt Anglia és Németországban együttvéve nincs annyi törvény, mint nálunk. A törvényalkotás mániája pedig ma már ott tart, hogy tényleg az ócska magyar törvényekkel Európa összes sajtosait egy emberöltőre el lehet látni. Anglia törvényei azért nagyok, mert az angol ma is fentartja a XII-ik században alkotott törvényeit is. Az angol biró előtt törvény az emberi ész. Hja, de ebben nem követhetjük, mert ez nem külsőség. Az angol-amerikai kultúra nálunk csak a bajusz viseletben jelentkezik. De abban igazán örömünk van. Maholnap, ha a bugáéi korcsmáros fia ki mégyen Amerikába, a következő évben az a szegény ösztövér öreg zsidó borotváltatni kezdi bajuszát, mert igy kívánja az etikette a convencio. Magyarországon magyar törvényt csak akkor fognak alkothatni, ha a busás képviselői fizetéseket eltörlik, mert akkor az országházába azok és csak azok fognak bekerülni, kik az ország javáért küzdeni és pedig ellenérték nélkül küzdeni képesek és készek. Ifj. Bodvay György. Egy előléptetés története, ír. A kereskedő, amikor elváltak, elkezdett gondolkozni. Szó sincs róla, felforrott a vére arra a gondolatra, hogy a felesége megcsalja, azonban egy másik hang is megszólalt benne. Mi lesz, ha most betoppan a szobába! Egy óra múlva minden bizonnyal ott lesz a caábitó is. Ha elrejtőzik valami függöny mögé, a kezében lesz. lelőheti, tehet vele azt, amit akar. Mindezt a rendes hétköznapi esze mondta. Nemsokára azonban megszólalt az ő sokszor kipróbált és mindannyiszor brilliánsul bevált üzleti esze is. — Te csacsi, kezdte, — nem jól lesz az így. Ha lelövöd, ha kihajítod vagy csupán provokálod — máris kész a botrány. Neked pedig kerülnöd kell a botrányt mindenféle formájában, hiszen ez a legdrágább de a legrosszabb reklám. A lelkiismerete is furdalta. Be kellett látnia, hogy elhanyagolta az asszonyt. Az üzlet nem engedte, hogy véle is törődjön. Szegényke bizony hetekig magára volt hagyatva. Nincs is rajta jóformán semmi csodálkozni való. ha a folytonos unalom után egy kis izgalomra vágyott. Amolyan futó kalandra, ami mindennapi dolog manapság. Látta és beismerte ezt Schvartz úr, de azért abban nem tudott belenyugodni, hogy szarvakat rakjanak arra az okos, kopasz fejére. Becsületére legyen mondva, ennyire aljas nem volt. Hanem viszont a botránytól is félt. A párbajtól meg pláne. Hiába! Nem tehetett róla. Ez már benne volt a vérében. Utóvégre is nem lehet mindenkinek lovas betyár az őse, vagy generális. S aztán volt még egy harmadik fényes pont is. A tetten érésnek válás lesz a vége, ami pedig a legkevésbbe volt az innyére. A felesége ugyanis hatalmas hozományt vitt a házhoz, s ennek az összegnek felhasználásával vált lehetővé aztán az, hogy a szolid kis rőfös üzletből a főváros egyik legelőkelőbb divatáru-üzletét növesztette fel a Schvartz úr kereskedő zsenije, s ha most erőszakoskodik, tekintve a felette súlyos pénzviszonyokat, szinte annyi, mintha csődöt kérne saját maga ellen. Volt hát oka a töprengésre bőven! Ideje azonban mentül kevesebb. Lehajtott fővel bandukolt a sima aszfalton, s egyszerre hirtelen a homlokára ütött.. Valami eszméje támadt. A feje, az ő derék jó feje ! Még sohasem hagyta cserben. íme most is éppen a legválságosabb pillanatban segítette ki. Nem igyekezett most már haza felé Ellenkezőleg. Magához intett egy hordárt és betért a legközelebbi kávéh^zba. Tintát, tollat kért, s egymásután két levelet irt. Az egyik igy hangzott : Kedves Braun Űr ! Van szerencsém önt ezennel cégünk üzletvezetői állására kinevezni. Több évi hű és pontos szolgálata azt hiszem elegendő biztosíték arra, hogy ez uj hivatalában még inkább szeme előtt tartja érdekeinket s kipróbált képességeivel hathatósan védi meg azokat minden támadás ellen.! Egy dologra azonban mégis figyelmeztetnem kell, s ez az óvatosság. Üzletember sohasem lehet eléggé óvatos. Azért hangsúlyozom ezt különösen ön előtt, mivel éppen a mai napon egy végtelenül tontos levelet feledett nyitva az íróasztalán. Bárki is elolvashatta volna. Különben holnap találkozunk. Párisba valószínűleg — változott körülmények miatt — csak holnapután megyek. Midőn ezekről értesíteni szerencsém van, maradtam stb. stb. Megcímezte a borítékot, busás borravalót adott a hordárnak, hogy azonnal kézbesítse, s jelezte neki, hogy egy félóra múlva ide várja jelentés tételre. A másik levéllel már nem sietett annyira. Ezt irta Bele : Uram! Azt hiszem, azokra az alaptalan vádakra, melyeket ma nékem előadott, nagyon is enyhe büntetés az a válaszom, hogy üzletemből azonnal és feltétlenül elbocsátom. Köszönje jó szivemnek, hogy semmi képpen nem menthető tette miatt bűnvádi eljárást nem tétetek ön ellen folyamatba. Talán felesleges külön megemlítenem, hogy ez a levél Bergstein Mórnak szólott. Alig pecsételte le, már jelentkezett is a hordár. — Nos, otthon találta ? — Igenis, kérem alásan. — Mit csinált. — Öltözködött. — De amikor a levelet elolvasta. — Hát, kérem alázattal, először nagyott nézett. Mintha csodálkozott volna. Azután káromkodott. Majd azt is elhagyta és fütyörészni kezdett. Végül pedig nevetett, iszonyú jóízűen kacagott és adott egy forint borravalót. Mán tessék megengedni, de úgy viselkedett, mint aki nincs ki egészen. Schvartz úr mosolygott. A terve sikerült. Mégis felesleges óvatosságból megkérdezte, hogy nem szándékozott e elmenni hazulról. — Dehogynem, uram, dehogynem. Azt mondta, hogy az éjjel le se fekszik, olyat lum- pol, hogy még. Azután megkérdezte, hogy mi a műsor az orfeumban. Szent igaz, hogy minden pénzit elveri az éjjel. Hja! Fiatalság — bolondság! A kereskedőnek úgy esett a beszéd, mintha hájjal kenegetnék. Most már egészen biztos volt a dolga felől Busásan megajándékozta a hordárt és menetrendet kért. Fél óra múlva indult Bécs felé a legközelebbi vonat. Még éppen elég ideje volt arra, hogy kényelmesen elérje. S csakugyan, tizenkét óra tájban már a robogó puí- mann kocsi kényelmes fülkéjében aludta az igazak álmát. Monostori Béla. Heti krónika. A Borbély Sándor verseskönyvóről. • Január hó középen jelenik meg egy kötet vers „Az én világom“ cim alatt Borbély Sándortól. Nem is fedi a cim teljesen a könyv tartalmát, mert ezek a versek még az ő világának is, a Borbély Sándor poétikus lelkének legragyogóbb szinü virágai. .Egy marék illatos, színes virág.“ Én ezt a cimet adtam volna nekik ! Mert lelkének legragyogóbb szinü virágait nyújtja a közönségnek. Ugyan ki nem ir, vagy irt valaha verseket ? Verselni majdnem mindenki tud ma már, de költeményeket írni annál kevesebben ! A Borbély Sándoré csupa költemények! Puha, művészi kontúrok közé foglalt énekek ; olyanok összesen mint egy értékes csipkefátyol, öt lépésről fel sem tűnik, de ha közel lépünk hozzá, nem bírunk megválni a szövés gyönyörű rajzától, a szálak leheletszerű finomságától. Az ő verseiből is ha egyet elolvastunk fogva vagyunk ! Kedvesen, finom egysznrüséggel versel. — csöndes az érzése, de mély, szelíd, gyöngéd az érzések rajzában. Levegője tiszta, a szava magyar. Nem is a nyilvánosságnak szánta verseit. Az örömét, bánatát, vágyakozását öntötte dallamos, napfényes versekbe s csak a Singer és Wolfner élelmességének köszönheti a közönség, hogy hozzájok jut. Aki csak téheti vegye meg, igaz gyönyörűséget talál bennük. Ha pedig választani akar közülök, nehéz választás lesz mondhatom, egyik szebb a másiknál! A mű ára fűzve 4. korona, diszkötésben 5. korona, megrendelhető a szerzőnél. fin. — Dr. Ágoston Péter szabad-előadása. A Kereskedők és Gazdák Kőre ez ideig a budapesti Társadalomtudományi Társaság vezető férfiaival ismertette a sociológiának alaptanait. E hó 17-én azonban már jogtanár lépett elénk, hogy hivatása szerint a tudós készültségével mutasson irányt s rögzítse azon eszméket, melyeket előzői közöttünk elhintettek. Dr. Ágoston egy órán keresztül azon eszmekörben tartott bennünket, melyet a XIX. század szellemóriásai alakítottak ki s nagy conceptióju fejtegetése arra a kérdésre kívánt feleletet adni, hogy : „Darvin hatása-e az emberi gondolkozás modern iránya ?“ Dr. Ágoston kiindulási pontja az a vezér gondolat, hogy az ember saját élettapasztalatából meríti világnézetét. Ez élettapasztalat minden nap és minden órában gyarapszik a gazdasági s társadalmi életviszonyok ezer apró küzdelmei s összeütközéséből, amelyek mindig s mindenkire erősebben hatnak, mint a tudomány igazságai, melyekkel szemben kénytelenek vagyunk legtöbbször a hivés vagy nem hives álláspontjára helyezkedni. E nagy kérdést három részben csoportosította, három oldalról világította meg. Áz első csoport magába zárja a XIX. század első felének gondolat irányait s gazdasági és társadalmi liberalizmusát. A második főrész Darvin és elő- futárjai ismertetése. S végül a harmadik: a szabadgondolat.
